Ugrás a tartalomhoz

The Artist – A némafilmes

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(A némafilmes szócikkből átirányítva)
The Artist – A némafilmes
(The Artist)
2011-es francia–belga film
A film moziplakátja
A film moziplakátja
RendezőMichel Hazanavicius
ProducerThomas Langmann
Műfaj
ForgatókönyvíróMichel Hazanavicius
FőszerepbenJean Dujardin
Bérénice Bejo
ZeneLudovic Bource
OperatőrGuillaume Schiffman
VágóAnne-Sophie Bion
Michel Hazanavicius
JelmeztervezőMark Bridges
Gyártás
GyártóLa Petite Reine
ARP Sélection
Ország Franciaország
 Belgium
 USA
Nyelvangol
Forgatási helyszínLos Angeles
Játékidő100 perc
Költségvetés15 000 000 $
Képarány1,37:1
Forgalmazás
ForgalmazóFranciaország Warner Bros.
USA The Weinstein Company
Magyarország Fórum Hungary
BemutatóFranciaország 2011. május 15. (Cannes-i fesztivál)
Franciaország 2011. október 12.
Magyarország 2012. február 23.
Korhatár12 III. kategória (NFT/0028/2012)
Bevétel
francia
26 280 646
 $
Belgium
1 142 551
 $
USA
44 671 682
 $
magyar
54 776
 $
Világszerte
133 432 856
 $[1]
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz The Artist – A némafilmes témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A The Artist – A némafilmes (eredeti cím: The Artist), vagy gyakran csak A némafilmes 2011-ben bemutatott francia-belga-amerikai fekete-fehér film Michel Hazanavicius rendezésében, Jean Dujardin és Bérénice Bejo főszereplésével. A film Hollywood úgynevezett aranykorában, a hangosfilmek megjelenésének idején játszódik.

A némafilmest a 2011-es cannes-i fesztiválon mutatták be, Jean Dujardin megkapta a legjobb férfi alakítás díját.[2] Hazanavicius alkotását hat Golden Globe-díjra jelölték. A film a legjobb komédia vagy musical, a legjobb drámai színész és a legjobb eredeti filmzene kategóriákban győzni is tudott.[3]

A filmet tíz Oscar-díjra jelölték,[4] amelyből ötöt megkapott. A legjobb film díja mellett, a legjobb eredeti filmzene és a legjobb jelmeztervezés kategóriákban is nyert, míg Michel Hazanavicius a legjobb rendező díját vehette át. A legjobb férfi főszereplő Jean Dujardin lett, aki élete első jelölésével győzni is tudott, ezzel pedig első francia színészként érdemelte ki az elismerést.[5]

A film megkapta az Amerikai Producererek Céhe díját (PGA),[6] a rendezők díját (DGA),[7] illetve a színészi céh díját (SGA) is.[8]

Történet

[szerkesztés]

A film cselekménye a Hollywood aranykorszakának is nevezett 1927 és 1932 közötti időszakában játszódik. Ekkortájt jelentek meg a filmtörténelem új korszakát fémjelző hangosfilmek, ezzel a némafilm halálát okozva.

George Valentin, (Jean Dujardin) korának legnépszerűbb némafilmese, fürdik a népszerűségben, a közönség él-hal érte. A film korai szakaszában Peppy Miller, (Bérénice Bejo) egy George-dzsal való találkozás hatására úgy dönt, hogy részt vesz a közelgő színészválogatáson. Majd George közbenjárásának köszönthetően egy csapásra a filmiparban találja magát. A forgatások során a két színész közt izzik a levegő, örömmel dolgoznak egymással, ennek hatására George és felesége, Doris (Penelope Ann Miller) egyre inkább elhidegülnek egymástól, majd rövid időn belül a válás mellett döntenek.

George népszerűsége az évek alatt cseppet sem változott, de megkezdődött a hangosfilmek térhódítása. A Kinograph Stúdió tulajdonosával való konfrontációját követően saját film forgatásához kezd a technikai újítások mellőzésével. Azonban a film bemutatása csúfos kudarccal végződik, mely a színész bukásához vezet. Az Al Zimmer (John Goodman) tulajdonában lévő stúdió eközben megkezdi a hangosfilmek gyártását, immár George nélkül. A Kinograph új sztárjává a korábban George által támogatott Peppy Miller avanzsál.

George, pénzének jelentős részét a nagy gazdasági világválság kezdetét jelentő fekete csütörtök eredményeként elveszti, de a megbukott filmje és a válás is komoly anyagi megpróbáltatásokat jelent a számára. A teljes anyagi csőd elkerülése érdekében vagyontárgyait értékesíti, de emellett még a személyes holmijai is kalapács alá kerülnek. A nincstelenség hatására sofőrjét és egyben barátját, Cliftont (James Cromwell) is elbocsátja. A megrogyott színésznek így egyetlen társaságát Jack (Uggie), a kutyája jelenti. A mindennapi megpróbáltatásokat, illetve a pályája töréséből eredő keserűséget alkohol segítségével kívánja orvosolni.

George az egyre súlyosbodó alkoholproblémai mellett rádöbben, elvesztett minden korábban fontosnak hit értéket és a kudarcok eredményeként még az erkölcsét is feladja. Az őrület határán állva lakása közepén felgyújtja filmarchívumának minden darabját, egy kivételével, melyen ő és Peppy egyik érzelemdús jelenete került megörökítésre. A gyorsan égő filmszalagok a teljes lakást behálózva hatalmas füstfelhőt árasztanak, ezzel meghiúsítva a menekülés lehetőségét. Jack, a kutya a lakásból kimenekülve felkelti egy rendőr figyelmét, majd a baleset helyszínére vezeti, ezzel megmentve gazdája életét.

Peppy a hír hallatára a kórházba siet, majd az orvosokkal való konzultálást követően átszállíttatja George-ot saját otthonába, hogy ott lábadozhasson tovább. George, állapota javulását követően felfedezi korábbi értéktárgyait Peppy házának egyik eldugott szobájában, mely az újabb kiborulását eredményezi. A kiégett lakásába veszi az irányt, ahol kis híján öngyilkosságot hajt végre, de Peppy még idejében érkezve meggátolja a tragédiát.

George a megpróbáltatásait követően a filmipar újabb változásait – nevezetesen a musicalek megjelenését – kihasználva Peppy segítségével újra színpadra kerül. Közös produkciójukkal a stúdió teljes stábját ámulatba ejtve – beleértve a szőrös szívű, és rendkívül kritikus Al Zimmert is – elindulnak a halhatatlanság útján.

Szereplők

[szerkesztés]
Jean Dujardin
Bérénice Bejo
Színész[9] Szerep
Jean Dujardin George Valentin
Bérénice Bejo Peppy Miller
Uggie George kutyája
John Goodman Al Zimmer
James Cromwell Clifton
Penelope Ann Miller Doris
Missi Pyle Constance
Beth Grant Peppy cselédlánya
Ed Lauter komornyik
Joel Murray rendőr
Bitsie Tulloch Norma
Ken Davitian zálogkölcsönző

Zene

[szerkesztés]
Ludovic Bource
A némafilmes filmzenéje
Megjelent2011. október 10.
Felvételek2011
Stílusfilmzene
Hossz77:39
KiadóSony Classical Records
Producer
  • Thomas Langmann
  • Emmanuel Montamat
Sablon • Wikidata • Segítség

A film zenéjét Ludovic Bource szerezte. A filmzene a Brüsszeli Filharmonikusok közreműködésével, Ernst Van Tiel vezényletével készült. A felvételre 2011 áprilisában, szintén Brüsszelben, a Flagey 4-es számú stúdiójában került sor.[10] Az albumot a Sony Classical Records adta ki.[11]

A lemezen szerepel Duke Ellington Jubilee Stomp című, 1928-ban felvett műve, illetve Red Nichols Imagination címet viselő, 1930-ban felvett alkotása is.[12][13]

A lemezen egy zeneszám, a Pennies from Heaven Rose "Chi-Chi" Murphy előadásában szerepel. A zeneszámot 1936-ban írták, de mégis helyet kapott az 1927 és 1932 között játszódó filmben.[14]

Számlista

[szerkesztés]
Szám Cím Előadó(k) Hossz
1. The Artist Ouverture Brüsszeli Filharmonikusok 1:02
2. 1927 A Russian Affair Brüsszeli Filharmonikusok 3:36
3. George Valentin Brüsszeli Filharmonikusok 5:35
4. Pretty Peppy Ludovic Bource 2:32
5. At The Kinograph Studios Ludovic Bource 1:37
6. Fantaisie D'amour Ludovic Bource 3:09
7. Waltz For Peppy Ludovic Bource 3:22
8. Estancia Op. 8 Brüsszeli Filharmonikusok 3:40
9. Imagination Red Nichols & His Five Pennies 2:56
10. Silent Rumble Ludovic Bource 1:16
11. 1929 Ludovic Bource 1:30
12. In the Stairs Ludovic Bource 3:15
13. Jubilee Stomp Duke Ellington 2:33
14. Comme Une Rosée De Larmes Ludovic Bource 3:24
15. The Sound of Tears Ludovic Bource 4:47
16. Pennies From Heaven Rose Murphy 2:13
17. 1931 Ludovic Bource 4:44
18. Jungle Bar Ludovic Bource 2:07
19. L'ombre Des Flammes Ludovic Bource 5:57
20. Happy Ending ... Ludovic Bource 5:43
21. Charming Blackmail Ludovic Bource 2:12
22. Ghosts From The Past Ludovic Bource 2:00
23. My Suicide (Dedicated To 03.29.1967) Ludovic Bource 6:24
24. Peppy And George Brüsszeli Filharmonikusok 2:05

Kritikai fogadtatás

[szerkesztés]
Cannes-ban, a kezdeti sikerek idején

A kritikusok többnyire pozitívan írtak A némafilmesről. Több kritikus Top 10-es listáján is helyett kapott.

Kritikus Publikáció Helyezés
Richard Corliss Time 1.[15]
Peter Bradshaw The Guardian 1.[16]
Robbie Collin The Telegraph 1.[16]
Peter Travers Rolling Stone 2.[17]
Elizabeth Weitzman New York Daily News 2.[16]
Lisa Schwarzbaum Entertainment Weekly 3.[16]
Mark Kermode BBC Radio 5 Live 4.[18]
Richard T. Jameson MSN Movies 4.[16]
Sean Axmaker MSN Movies 5.[16]
N/A Empire Magazine 5.[16]
Marshall Fine Hollywood & Fine 5.[16]
N/A Sight & Sound 5.[19]
N/A Austin Film Critics Association 6.[20]
Roger Ebert Chicago Sun-Times 10.[16]
N/A Time Out London 10.[16]

Díjak és jelölések

[szerkesztés]
Bővebben: A The Artist – A némafilmes díjai és jelölései

Michel Hazanavicius alkotása az IMDb nyilvántartása szerint 107 díjat nyert meg, és emellett 70 jelölést tudhat magáénak.[21]

Források

[szerkesztés]
  1. ↑ A film a Box Office Mojo weboldalon
  2. ↑ Archivált másolat. [2011. június 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 31.)
  3. ↑ Archivált másolat. [2012. január 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 31.)
  4. ↑ http://oscar.go.com/nominees
  5. ↑ A némafilmes a nagy győztes + Videó + Képriport (magyar nyelven). Magyar Nemzet, 2012. február 27. [2012. február 29-i dátummal az eredetiből archiválva].
  6. ↑ http://www.dga.org/Awards/Annual.aspx/
  7. ↑ http://www.bafta.org/awards-database.html?year=2011&category=Film&award=false/
  8. ↑ http://www.sagawards.org/awards/nominees-and-recipients/18th-annual-screen-actors-guild-awards/
  9. ↑ http://www.imdb.com/title/tt1655442/fullcredits#cast
  10. ↑ http://www.brusselsphilharmonic.be/en/news/detail/article/soundtrack-voor-the-artist-komt-uit-brussel/
  11. ↑ https://www.amazon.com/Artist-Ludovic-Bource/dp/B005LL4U54
  12. ↑ http://wn.com/Jubilee_Stomp
  13. ↑ http://wn.com/red_nichols_and_his_five_pennies
  14. ↑ http://wn.com/rose_murphy_pennies_from_heaven
  15. ↑ Corliss, Richard: The Top 10 Everything of 2011 - The Artist. Time, 2011. december 7. [2012. január 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 17.)
  16. ↑ a b c d e f g h i j Dietz, Jason: 2011 Film Critic Top Ten Lists [Updated Dec. 22]. 'Metacritic'. CBS Interactive, 2011. december 8. [2017. május 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 23.)
  17. ↑ Travers, Peter: 10 Best Movies of 2011: The Artist. Rolling Stone, 2011. december 8. [2021. december 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 17.)
  18. ↑ Eleven from Eleven. BBC, 2012. január 6. (Hozzáférés: 2012. január 11.)
  19. ↑ 2011: The year in review. Sight & Sound, 2011. december 17. [2012. január 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 17.)
  20. ↑ 2011 Awards. Austin Film Critics, 2011. december 17. [2012. január 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 17.)
  21. ↑ http://www.imdb.com/title/tt1655442/awards

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=The_Artist_–_A_némafilmes&oldid=27379909”