Ugrás a tartalomhoz

Nem vénnek való vidék (film)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nem vénnek való vidék
(No Country for Old Men)
2007-es amerikai film
RendezőJoel és Ethan Coen
ProducerJoel és Ethan Coen
Scott Rudin
AlapműCormac McCarthy: Nem vénnek való vidék
Műfaj
ForgatókönyvíróJoel és Ethan Coen
FőszerepbenTommy Lee Jones
Javier Bardem
Josh Brolin
ZeneCarter Burwell
OperatőrRoger Deakins
VágóCoen testvérek
DíszlettervezőNancy Haigh
Gyártás
GyártóMiramax Films
Paramount Vantage
Scott Rudin Productions
Mike Zoss Productions
Ország Amerikai Egyesült Államok
Nyelvangol
Forgatási helyszínÚj-Mexikó
Játékidő122 perc
Költségvetés25 millió dollár[1]
Forgalmazás
ForgalmazóUSA Miramax Films
HUN UIP-Duna Film
BemutatóUSA 2007. november 9. (limitált)
USA 2007. november 21. (országos)
HUN 2008. március 6.
Díj(ak)4 Oscar-díj
2 Golden Globe-díj
3 BAFTA-díj
KorhatárUSA R
HUN 16
BevételUSA $74 283 625[2]
$171 627 166[2]
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz Nem vénnek való vidék témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Nem vénnek való vidék (No Country for Old Men) 2007-ben bemutatott amerikai film Joel és Ethan Coen írásában-rendezésében, Josh Brolin, Tommy Lee Jones és Javier Bardem főszereplésével. A Cormac McCarthy azonos című regénye alapján készült alkotás egy balul elsült kábítószerüzlet és az ennek következményeképp kialakuló, drámai hajsza történetét meséli el, amiben három férfi keresztezi egymás útját az 1980-as nyugat-texasi sivatag sivár közegében.

A filmet hatalmas kritikai ováció kísérte. A Chicago Sun-Times munkatársa, Roger Ebert véleménye szerint a Nem vénnek való vidék „a legjobb film, amit a Coen fivérek…valaha csináltak.”[3] A The Guardian újságírója szavait idézve a film bebizonyította, „hogy a Coenek technikai képességei, s érzékük a tájalapú westernhez Anthony Mannt és Sam Peckinpah-t idézik, s erre csak kevés élő rendező képes.”[4]

Az eredeti cím William Butler Yeats Hajózás Bizáncba című versének első sorát veszi kölcsön, ami Jékely Zoltán fordításában így hangzik: „Vénnek nem jó e táj.”[5]

A Nem vénnek való vidék 4 Oscar-díjat nyert 2008-ban, köztük a legjobb filmnek járót.

Cselekmény

[szerkesztés]

1980 júniusa, a nyugat-texasi kopár préri látképe. A helyi seriff, Ed Tom Bell narratívája mesél a régi időkről, mikor a törvény erői fegyvertelenül végezték munkájukat, s arról, mennyire megváltozott azóta a helyzet, hogyan uralkodik el egyre a környéken az erőszak.

Anton Chigurh-t, a könyörtelen bérgyilkost, aki fegyvernek egy szarvasmarhaölő pisztolyt használ, őrizetbe veszi a seriffhelyettes. A férfi hamar kiszabadul, s útjára indul. Ezalatt Llewelyn Moss antilopra vadászik a Rio Grande közelében, s rövidesen egy halom halottra és egy haldokló mexikóira, egy rakomány heroinra és 2 millió dollárra talál; vagyis egy balul elsült drogüzlet eredményére. Magához veszi a pénzt és hazamegy, ám sötétedés után lelkiismeretére hallgatva visszahajt a helyszínre, hogy az otthagyott férfinek vizet vigyen. Azonban felbukkannak mások is, s egy apró jó cselekedet véres macska-egér játékot indít el, amelyben mindenkiből lesz vad és vadász. Moss, Chigurh, Bell seriff és a mexikói gengszterek mind egymás és a pénz nyomában járnak Texas és Mexikó kietlenségében.

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Szereplők

[szerkesztés]
  • Tommy Lee Jones (Reviczky Gábor) mint Ed Tom Bell seriff: A szűkszavú, nyugdíj előtt álló kisvárosi seriff. Jones volt az első színész, akit leszerződtettek a filmhez. A Coen fivérek úgy vélték, illik rá a szerep, mivel a szentimentalizmust el akarták kerülni, és azt is, hogy a közönség egyfajta Charley Weaverként (a néhai Cliff Arquette által alakított, népszerű komikus figura az 1960-as évekből) fogja fel a szereplőt.[6] Jones „ajánlólevelét” dicsérve, a Coenek elmondták, „A texasi San Sebából való, nem messze attól a helytől, ahol a film játszódik. Ő a főtéma arról a környékről.”
  • Josh Brolin (Szabó Sipos Barnabás) mint Llewelyn Moss: A vietnámi veterán hegesztő, aki kereket old a kétmillió dolláros drogpénzzel. A Llewelyn szerepére jelentkező Brolint eleinte elutasították, annak ellenére, hogy elküldött egy próbafelvételt, melyet Quentin Tarantinóval és Robert Rodríguezzel vett fel a Grindhouse forgatásán.[7] A kazettát megnézve a Coen testvérek első reakciója az a kérdés volt, hogy kinek a munkája a díszlet.[8] Brolin ügynökének folyamatos lobbizásának köszönhetően azonban végül a színész megkapta a szerepet. A forgatás megkezdése előtt pár nappal eltörte kulcscsontját egy motorbalesetben, ám ő és az orvosa elhallgatták a sérülés súlyosságát a rendezők elől, így azok engedélyezték neki a folytatást.[7]
  • Javier Bardem (Fekete Ernő) mint Anton Chigurh: Bérgyilkos, akit a pénz visszaszerzésére bérelnek fel. A szereplő a Coen fivérek munkásságában fel-felbukkanó „Megállíthatatlan Gonosz” archetípusának megjelenése, noha a testvérek igyekezték elkerülni az egydimenzionalitást, különösen a Terminátorral való összevetést.[9] Olyasvalakit kerestek a szerepre, aki „akár a Marsról is jöhetett volna”, annak érdekében, hogy ne legyen behatárolható a hovatartozása. A film elején ismerik meg a nézők a szereplőt, az 1976-os A Földre pottyant férfiben látottakhoz hasonló módon.[6] Chigurh megkülönböztetett megjelenését egy 1979-es fénykép alapján tervezték meg. A fotó egy Tommy Lee Jones által hozott könyvben szerepelt, mely a texasi-mexikói határ melletti bordélyház klienseiről szólt.[10] Javier Bardem a „nem mindennapi bubifrizurájáról” azt mondta, „Nem kell játszanod a frizurával. A frizura magától játszik.” A színész azért fogadta el a szerepet, mert a Véresen egyszerű óta a Coen testvérek rajongójának vallja magát.[11]
  • Woody Harrelson (Zámbori Soma) mint Carson Wells: Egy nagymenő, vagy magát annak képzelő fejvadász, visszavonult ezredes, akit az elszabadult Chigurh után küldenek, illetve a pénz előkerítésére.
  • Kelly Macdonald (Czirják Csilla) mint Carla Jean Moss: Llewelyn Moss felesége. Annak ellenére, hogy férje nem teljesen őszinte vele a pénzzel kapcsolatban, végig kitart mellette.
  • Tess Harper mint Loretta Bell: Bell felesége, aki bátorítja férjét, mikor borús a kedve.
  • Barry Corbin (Gruber Hugó) mint Ellis: Volt rendőrtiszt, szolgálat közbeni sérülés kerekesszékhez köti.
  • Beth Grant (Erdélyi Mari) mint Agnes: Carla Jean anyja, Moss anyósa. Kisebb komikus felüdülésként funkcionál a történetben, annak ellenére, hogy rákban haldoklik.
  • Stephen Root (Csuja Imre) mint a Wellst felfogadó férfi: Egy titokzatos figura, aki látszólag érintett a drogüzlet anyagi oldalában és a pénz felderítésében. Ő bérli fel Wellst, Chigurh-t és a mexikóiakat.
  • Garret Dillahunt (Gáspár András) mint Wendell: Bell tapasztalatlan helyettese, aki segít a nyomozásban, s szintén komikus felüdülést biztosít a néző számára.

Témák és stílus

[szerkesztés]

A Nem vénnek való vidék nem csupán „makacsul hű” adaptációja McCarthy 2005-ös könyvének, de lehetőséget nyújt Ethan és Joel Coen korábbi filmjeiben, így a Véresen egyszerűben és a Fargóban megjelenő témák újbóli vizsgálására. A véletlen, a szabad akarat és a végzet motívuma ismerős terület a rendezőpáros számára, akik az említett munkáikban már bemutatták a „sors és körülmények” szálainak összefonódását.[12][13] Számtalan kritikus emelte ki a véletlen fontosságát mind a regényben és a filmben, ennek középpontjaként is Chigurh sorsdöntő érme-feldobását,[14] mindazonáltal rámutattak, a film médiumának természetéből adódóan nehéz átemelni „McCarthy regényének elmélkedő jellegét.”[15]

A The Village Voice-ban Scott Foundas azt írta, „Ahogy McCarthyt is, a Coen fivéreket szintén aláhúzottan kevésbé érdekli, hogy ki (ha egyáltalán valaki) lép meg végül a zsákmánnyal, semmint inkább a legalapvetőbb erő, amely a szereplőket hajtja…A végén a Nem vénnek való vidékben mindenki egyszerre lesz vadász és préda, valamilyen veszélyeztetett faj példányai, akik el akarják kerülni kipusztulásukat.”[16] Roger Ebert szerint „a film bemutatja, milyen szánalmas, hétköznapi emberi érzések állnak szemben az engesztelhetetlen igazságtalansággal.”[3]

A New York Times kritikusa, A.O. Scott rámutatott, hogy Chigurh, Moss és Bell mindegyike „mindig egymaga foglalja el a vásznat, szinte sosem tűnnek fel egyszerre, annak ellenére, hogy végzetük egyre szorosabban összefonódik.”[17]

Todd McCarthy a Varietytől így fogalmazza meg Chigurh modus operandiját:

A halál kéz a kézben jár Chigurh-rel, bármerre megy, hacsak nem dönt másként…ha mindaz, amit életedben tettél, hozzá vezet el, esetleg elmagyarázza leendő áldozatának, hogy az időd most jött el. 'Nem muszáj ezt tennie,' kérlelik az ártatlanok változatlanul azt a férfit, akinek gyilkos elvei másként diktálnak. Alkalmanként, ugyanakkor, megengedi egyeseknek, hogy végzetük felől az érme feldobása döntsön, kiemelten az egyik első jelentben egy öreg benzinkútnál, hidegvérű humorral körítve.[18]

Háttér

[szerkesztés]

Scott Rudin producer vásárolta meg McCarthy regényének jogait, amivel felkereste a Coen fivéreket, akik abban az időben James Dickey To the White Sea című könyvének megfilmesítésén ügyködtek.[6] 2005 augusztusára megállapodás született a testvérekkel a Nem vénnek való vidék vászonra írásáról és rendezéséről.[19] Ez a produkció a második filmes átültetés az író munkásságából a 2000-es Vad lovakat követően.[20] Coenék a regény vonzerejét könyörtelenségében fedezeték fel. Ethan ezt azzal magyarázza, „Ez fémjelzi a könyvet, amiben a vidék és szereplők nem ismernek megbocsátást, de ugyanakkor egyfajta szentimentalizmus nélküli szépség kereséséről is szól.” A rendezőpáros a könyvhöz rendkívüli hűséggel írta meg a forgatókönyvet, csak ott nyirbálták meg a történetet, ahol szükséges volt.[6] Egy tizenéves szökevény, aki a könyv vége felé jelenik meg, illetve Bell háttértörténete kimaradt a filmből.[9] A fivérek szintén azonosultak azzal, ahogyan a regény megfesti a helyszínt és ahogy szakít a zsáner kereteivel. Joel Coen a nem megszokott megközelítésről azt mondta, „Számunkra ismerős, rokon szellemű volt mindez; természetünkből adódóan vonzódunk a műfajok felforgatásához. Tetszett a tény, hogy a rosszfiúk igazából sosem találkoznak a jófiúkkal, hogy McCarthy nem követte az elvárt formulát.”[6]

A Coen fivérek munkájára hatással volt többek között Sam Peckinpah rendező. Egy, a The Guardiannek adott interjúban így részletezik: „Keménylegények lőnek egymásra délnyugaton – ez abszolút sam peckinpah-s. Tisztában voltunk a hasonlóságokkal, természetesen.”[4]

A projekt koprodukció a Miramax Films és a Paramount rétegfilmeket forgalmazó részlege között. A munkálatok kezdetét 2006 májusára tűzték ki, Új-Mexikó és Texas államokba. Javier Bardem és Tommy Lee Jones februárban kezdett tárgyalásokba megjelenésükről,[21] míg Josh Brolin áprilisban csatlakozott hozzájuk, közvetlenül a start előtt.[22] A 25 milliós költségvetésű film forgatási helyszínei között az új-mexikói Las Vegas és Santa Fe mellett texasi területek is szerepelnek. A készítők 12 és 17 millió dollár közöttire becsülték a büdzsé azon részét, amit Új-Mexikóban szándékoztak elkölteni.[23] A filmben látható határátkelő díszletét az új-mexikói 25-ös út és a tíz államot átszelő 60-as út kereszteződésénél állították fel, Las Vegasnál.[24] Az átkelőhíd valójában egy autópálya felüljárója. További jeleneteket rögzítettek Marfa és Sadisiar környékén, Nyugat-Texasban, illetve a mexikói Coahuila államban, Piedras Negras városában.[25]

Roger Deakins operatőr, aki kilencedízben dolgozott együtt a rendezőpárossal, így beszélt az általa alkalmazott megközelítésről: „A Nem vénnek való vidék nagy kihívása az, hogy nagyon reálisnak kell hatnia, hogy illeszkedjen a történethez. Korábban játszódik, de nagyon élesre és sötétre képzelem el, s meglehetősen szórványosra. Nem olyan stilizáltra.”[26]

A thrillerek esetében ritkaságszámba menő módon, s a hollywoodi szokásokkal ellentétben, a filmben minimális a kísérőzene, pedig sokszor hosszú, dialóg nélküli jelenetek váltják egymást. Az ötlet Ethantől származik, aki meggyőzte a szkeptikus Joelt elképzeléséről. Persze akad némi zene, ami a Coenek régi munkatársa, Carter Burwell szerzeménye, de még ez is nélkülözi a bevett hangszerelést, helyette hangtálakat és buddhista fém állóharangokat használ, amik a szükségesnek megfelelően visszafogott hangot képeznek a score-hoz. A két órás játékidőből összesen 16 percnyi zene csendül fel, ebből is sok a végefőcím alatt, amibe az utolsó jelenetet követően, szintén nem szokványos módon a zene azonnali megkezdése nélkül vált át a film. A hangvágásért és -keverésért Skip Lievsay felel, aki szintén nem először partnere a Coen testvéreknek; félreismerhetetlen hangokat (puskalövés) vegyített a vidék zajaival (géphang, a préri szele). A filmben Chigurh (Bardem) által használt szarvasmarha-bénító pisztoly hangját egy pneumatikus szögbelövő szolgáltatta.[27]

Fogadtatás

[szerkesztés]

A film szinte egyöntetű elismerésre talált a kritikusok körében. 2008 márciusával bezárólag az újságírók véleményét egyesítő Rotten Tomatoes oldalán 94%-ban olvasható pozitív visszajelzés,[28] míg egy hasonló weblapon, a Metacriticen 91%-ot mutat a minőségjelző.[29] A filmet már bemutatóját követően az Oscar-díj komoly versenyzőjeként emlegették, s 2008 februárjában négyet el is nyert nyolc jelöléséből.[30][31] Roger Ebert maximális ponttal jutalmazta a művet, azzal a kommentárral, hogy a film „idő, hely, szereplő, erkölcsös döntések, erkölcstelen bizonyosságok, emberi természet és sors mesteri evokációja.”[3] Walter Chaw a Film Freak Centraltól a forrásanyag hatásos adaptálásának nevezte a filmet, mondván „…a Coen fivérek leszűrték McCarthy nosztalgiájának lényegét az illuzórikus, tiszavirág életű múltról…és egybegyúrták saját kútjukból vett rendkívüli látomásaik legjobb pillanataival.”[32] A ritkaságszámba menő eltérő vélekedések egyike Jonathan Rosenbaumé, aki a Chicago Reader munkatársa. Véleményében, noha elismeri a film esztétikáját, megkérdőjelezi a morális büntetést: számára a Coen testvérek hatalmas energiát fektetnek a borzalom megjelenítésében, s ezalatt a nézőket arra bátorítják, hogy „álszent módon rázzák a fejüket mindennek elkeserítőségén.”[33]

David Stratton és Margaret Pomeranz ausztrál televíziós személyiségek öt csillaggal tüntették ki a filmet. Stratton szerint „ez a nagyszerű film reprezentálja a Coenek legjobb munkáját a Fargo óta. Akárcsak az a filmklasszikus, ez is egy hidegvérű thriller némi sötét humorral”, továbbá „Hitchcock maga sem csinálta volna jobban a feszültségkeltést.”[34] Richard Corliss a Timetól 2007 tíz legjobb filmje egyikének nevezte meg a Nem vénnek való vidéket, méghozzá az elsőnek. Javier Bardem alakítását „delejezőnek” és „elképesztőnek” írta le, a filmet pedig „száraz, vicces, csodálatosan játszott, izgalmasan cinematikusnak.”[35] Richard Schickel, szintén ettől a laptól második helyre sorolta saját évi top 10-es listáján, mondván, a film visszatérés a Coen fivérek számára „a Fargo és A halál keresztútján legjobb területeire, ahol a komikus ártatlanság és a közvetlen erőszak robbanékony módon létezik egymás mellett. Nem tudod, hogy sírj vagy nevess, de nem fordíthatod el a fejed a kaotikus eredmények láttán.”[36]

A filmet 354 kritikus helyezte el éves top tízes listáján, több, mint bármely másik filmet, s ezen belül is kilencvenen hirdették meg elsőnek, amely szempont szerint szintén maga mögé utasította az összes többi produkciót.[37]

Kritikák

[szerkesztés]

Jelentősebb díjak és jelölések

[szerkesztés]
Díj Kategória Jelöltek Nyert-e?
Oscar-díj legjobb film Scott Rudin, Joel és Ethan Coen
legjobb rendező Joel és Ethan Coen
legjobb adaptált forgatókönyv Joel és Ethan Coen
legjobb mellékszereplő színész Javier Bardem
legjobb fényképezés Roger Deakins
legjobb vágás Roderick Jaynes
legjobb hangvágás Skip Lievsay
legjobb hangkeverés Skip Lievsay, Craig Berkey, Greg Orloff és Peter Kurland
Golden Globe-díj legjobb film (dráma) Scott Rudin, Joel és Ethan Coen
legjobb rendező Joel és Ethan Coen
legjobb forgatókönyv Joel és Ethan Coen
legjobb mellékszereplő színész Javier Bardem
BAFTA-díj legjobb film Scott Rudin, Joel és Ethan Coen
legjobb rendező Joel és Ethan Coen
legjobb mellékszereplő színész Javier Bardem
legjobb mellékszereplő színész Tommy Lee Jones
legjobb mellékszereplő színésznő Kelly Macdonald
legjobb adaptált forgatókönyv Joel és Ethan Coen
legjobb fényképezés Roger Deakins
legjobb vágás Roderick Jaynes
legjobb hang Skip Lievsay, Craig Berkey, Greg Orloff és Peter Kurland

A film a fentieken felül 74 díjat nyert el különböző kritikusi és szakmai szervezetektől.[38]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Nem vénnek való vidék - box office/business IMDb
  2. ↑ a b Nem vénnek való vidék Box Office Mojo
  3. ↑ a b c Nem vénnek való vidék-kritika Archiválva 2013. április 4-i dátummal a Wayback Machine-ben Chicago Sun-Times
  4. ↑ a b 'Megöltünk rengeteg állatot' The Guardian
  5. ↑ Nem vénnek való vidék - érdekességek Kritikus Tömeg
  6. ↑ a b c d e Kenneth Turan: "Coenék brutális brilianciája újfent megmutatkozik", Los Angeles Times, 2007. május 15.
  7. ↑ a b Josh Brolin a Nem vénnek való vidékről beszél Archiválva 2016. november 11-i dátummal a Wayback Machine-ben About.com
  8. ↑ Nem vénnek való vidék Archiválva 2008. március 15-i dátummal a Wayback Machine-ben Charlie Rose Show
  9. ↑ a b Michael Phillips: "A Coen fivérek újból vizsgálják a Megállíthatatlan Gonosz archetípusát", Chicago Tribune, 2007. május 21.
  10. ↑ Javier Bardem haja és szereplője a Nem vénnek való vidékben Youtube
  11. ↑ Ian Nathan: Mindent a Coenekről, Empire, 2008. január, 173 oldal.
  12. ↑ Nem vénnek való vidék-kritika Archiválva 2008. szeptember 15-i dátummal a Wayback Machine-ben Flak Magazine
  13. ↑ A Coen fivérek macska-egér játéka a szabadság édes földjén Archiválva 2008. április 30-i dátummal a Wayback Machine-ben The Boston Globe
  14. ↑ Nem vénnek való vidék - Cannes Filmfesztivál-kritika Variety
  15. ↑ Keresztény reflektorfény a filmeken: Nem vénnek való vidék Christian Spotlight
  16. ↑ Badlands Archiválva 2008. március 19-i dátummal a Wayback Machine-ben The Village Voice
  17. ↑ Talált egy táska pénzt, s most jön a pokoli játszma New York Times
  18. ↑ Nem vénnek való vidék-kritika Variety
  19. ↑ Rudinnál a könyvjogok Variety
  20. ↑ Nicholas Addison Thomas: "Kétségbeesés megbabonázó története", The Free Lance-Star, 2005. október 9.
  21. ↑ Coenék vidékre mennek Archiválva 2008. március 11-i dátummal a Wayback Machine-ben Variety
  22. ↑ Coenék vidéki embere Archiválva 2008. március 11-i dátummal a Wayback Machine-ben Variety
  23. ↑ David Miles: "A Coen fivérek Új-Mexikóba jönnek", The Santa Fe New Mexican, 2006. április 14.
  24. ↑ Eddie Moore: "Színlelt határ", Albuquerque Journal, 2006. október 29.
  25. ↑ Interjú Joel és Ethan Coennel Archiválva 2011. július 16-i dátummal a Wayback Machine-ben Deadbolt.com
  26. ↑ Tim Robey: "Otthon a prérin", The Daily Telegraph, 2006. február 10.
  27. ↑ Kihasznált hang, feltárt csend New York Times
  28. ↑ Nem vénnek való vidék Rotten Tomatoes
  29. ↑ Nem vénnek való vidék Archiválva 2010. február 24-i dátummal a Wayback Machine-ben Metacritic
  30. ↑ A közelgő Oscar: Szobor nélkül hagyhatja-e a többi filmet a Nem vénnek való vidék? New York Magazine
  31. ↑ Josh Brolin Oscar-felhajtást élvez San Francisco Chronicle
  32. ↑ Nem vénnek való vidék-kritika Archiválva 2008. március 16-i dátummal a Wayback Machine-ben Film Freak Central
  33. ↑ Vad mészárlások Archiválva 2008. március 2-i dátummal a Wayback Machine-ben Chicago Reader
  34. ↑ A filmek világa: Nem vénnek való vidék Archiválva 2008. március 18-i dátummal a Wayback Machine-ben Australian Broadcasting Corporation
  35. ↑ A tíz legjobb film (Corliss) Archiválva 2008. szeptember 30-i dátummal a Wayback Machine-ben Time magazin
  36. ↑ A tíz legjobb film (Schickel) Archiválva 2008. szeptember 15-i dátummal a Wayback Machine-ben Time
  37. ↑ Critics Top 10 - 2007 Critics Top 10
  38. ↑ Nem vénnek való vidék - Díjak IMDb

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nem_vénnek_való_vidék_(film)&oldid=27455495”