Mrs. Miniver
| Mrs. Miniver (Mrs. Miniver) | |
| 1942-es amerikai film | |
 | |
| Rendező | William Wyler |
| Producer | Sidney Franklin |
| Műfaj |
|
| Forgatókönyvíró | Arthur Wimperis Claudine West George Froeschel James Hilton (Jan Struther írásaiból) |
| Főszerepben | Greer Garson Walter Pidgeon Teresa Wright May Whitty Henry Travers |
| Zene | Herbert Stothart |
| Operatőr | Joseph Ruttenberg |
| Vágó | Harold F. Kress |
| Díszlettervező | Cedric Gibbons |
| Gyártás | |
| Gyártó | Metro-Goldwyn-Mayer |
| Ország |  USA |
| Nyelv | angol |
| Játékidő | 134 perc |
| Költségvetés | 1 344 000 USD |
| Képarány | 1,37:1 |
| Forgalmazás | |
| Forgalmazó |  Metro-Goldwyn-Mayer |
| Bemutató | 1942. jún 4.  1947. jan. 31.  1948. ápr. 23. |
| Bevétel | 8 878 000 USD |
| További információk | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mrs. Miniver témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Mrs. Miniver 1942-ben bemutatott amerikai háborús filmdráma William Wyler rendezésében. A történet alapjául Jan Struther írásai szolgáltak, melyek Mrs. Miniverről, egy fiktív angol háziasszonyról szóltak. A film hat Oscar-díjat nyert.
Történet
[szerkesztés] |
Alább a cselekmény részletei következnek! |
Mrs. Kay Miniver (Greer Garson) és családja kényelmesen éli mindennapos életét Starlingsban, egy faluban nem messze Londontól. A házuknak nagy kertje van, egy kis motoros hajóval és partszakasszal a Temze partján. A férje Clem Miniver (Walter Pidgeon) elismert építész. Három gyerekük van: Toby, Judy és a legidősebb Vin (Richard Ney), aki már egyetemre jár. Velük él még Gladys (Brenda Forbes), a házvezetőnő és Ada (Marie De Becker), a szakácsnő.
Vin az egyetem után találkozik Carol Beldonnal (Teresa Wright), Lady Beldon (May Whitty) unkokájával, és egymásba szeretnek. Vin elhívja a lányt egy jacht klub vacsorára. Végül összeházasodnak, de a második világháború egyre közelebb kerül otthonukhoz. Vin jelentkezik a Királyi Légierőnél, a bázisa nem messze a szüleik házától lesz.
Clem együtt más hajótulajdonossal, önkéntesnek jelentkezik a motoros hajójával a Dunkerque-i evakuálásnál.
Egy kora reggel Kay egy lezuhant repülőgépre lesz figyelmes a közelben. Egy német vadászpilótát talál a kertjükben bujkálni. Enni ad neki, higgadtan elveszi a fegyverét, majd értesíti a rendőrséget. Hamarosan Clem is hazatér.
Ahogy a légitámadások elkezdődnek, Kay és Carol autóval elveszi Vint a közeli légibázisra, ahol a fiú állomásozik, hogy csatlakozni tudjon repülőszázadához. A visszaúton viszont német légitámadásba keverednek, Carol súlyosan megsebesül, és mire hazaérnek, a lány meghal. Kay teljesen összeomlik. Mikor Vin hazatér a csatából, megtudja a szörnyű híreket.
A film végén a helyi lakosok egy lebombázott templom romjai mellett gyűlnek össze, ahol a lelkész mond egy erőteljes beszédet a háború mellett.
Szereposztás
[szerkesztés]| Szerep | Színész[1] | Magyar hangja (1. szinkron)[2] |
|---|---|---|
| Mrs. Kay Miniver | Greer Garson | Császár Angela |
| Clem Miniver | Walter Pidgeon | Szersén Gyula |
| Carol Beldon | Teresa Wright | Madarász Éva |
| Lady Beldon | May Whitty | Győri Ilona |
| Foley | Reginald Owen | Cs. Németh Lajos |
| James Ballard | Henry Travers | Makay Sándor |
| Vin Miniver | Richard Ney | Tóth-Gáspár András |
| Lelkész | Henry Wilcoxon | Perlaki István |
| Gladys | Brenda Forbes | ? |
| Ada | Marie De Becker | ? |
| Német vadászpilóta | Helmut Dantine | ? |
A film háttere
[szerkesztés]A film anyagi szempontból minden várakozást felülmúlt, Észak-Amerikában 5 538 000 dolláros bevételt hozott, plusz világszerte még 3 520 000 dollárt eredményezett.
Franklin D. Roosevelt is nyomást gyakorolt az amerikai mozikra, hogy minél többet vetítsék a filmet, mert jó propaganda célt szolgál.
Richard Ney, aki a filmben Greer Garson fiát alakította és 11 évvel fiatalabb volt a színésznőnél, nem sokkal a premier után feleségül vette filmbeli anyját. A házasság nem volt hosszú életű, 4 év után elváltak.
Oscar-díj
[szerkesztés]- Oscar-díj (1943)
- díj: legjobb film – Metro-Goldwyn-Mayer
- díj: legjobb rendező – William Wyler
- díj: legjobb női főszereplő – Greer Garson
- díj: legjobb női mellékszereplő – Teresa Wright
- díj: legjobb forgatókönyv – George Froeschel, James Hilton, Claudine West, Arthur Wimperis
- jelölés: legjobb férfi főszereplő – Walter Pidgeon
- jelölés: legjobb férfi mellékszereplő – Henry Travers
- jelölés: legjobb női mellékszereplő – May Whitty
- jelölés: legjobb vágó – Harold F. Kress
- jelölés: legjobb hang – Douglas Shearer
- jelölés: legjobb effektek – A. Arnold Gillespie, Warren Newcombe, Douglas Shearer
- díj: legjobb operatőr – Joseph Ruttenberg
Greer Garson mondta az eddigi leghosszabb – öt és fél perces – köszönőbeszédét, miután átvette az Oscar-díjat.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Mrs._Miniver című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Szereposztás az IMDb.com szerint
- ↑ Mrs. Miniver, 1942. 1. szinkron. Mikroszinkron, megrendelő Magyar Televízió Rt. az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
További információk
[szerkesztés]- Mrs. Miniver a PORT.hu-n (magyarul)
- Mrs. Miniver az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
- Mrs. Miniver az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Mrs. Miniver a Rotten Tomatoeson (angolul)
- Mrs. Miniver a Box Office Mojón (angolul)
