Ugrás a tartalomhoz

Greer Garson

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Greer Garson
Műtermi fotója az 1940-es évekből
Műtermi fotója az 1940-es évekből
SzületettEileen Evelyn Greer Garson[1]
1904. szeptember 29.[2][3][4][5][6]
London
Elhunyt1996. április 6. (91 évesen)[2][4][5][6][7]
Dallas
Állampolgárságabrit
Nemzetiségeangol
Házastársa
  • Buddy Fogelson (1949–1987)
  • Richard Ney (1943–1947)
GyermekeiGayle D. Fogelson (mostohafiú)
SzüleiGeorge Garson
Foglalkozása
  • színész
  • filmszínész
  • színházi színész
  • televíziós színész
IskoláiKing’s College London
Kitüntetései
Színészi pályafutása
Aktív évek1932–1986
Híres szerepeiElizabeth Bennet – Büszkeség és balítélet
Kay Miniver – Mrs. Miniver
Tevékenységszínész
Díjai
Oscar-díjak
Legjobb női főszereplő
Mrs. Miniver (1943)
Golden Globe-díjak
Legjobb női főszereplő (filmdráma)
Sunrise at Campobello (1961)
Halál okaszívelégtelenség
SírhelyeHillcrest Cemetery
Greer Garson aláírása
Greer Garson aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Greer Garson témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Greer Garson (London, 1904. szeptember 29. – Dallas, 1996. április 6.) Oscar-díjas és Golden Globe-díjas angol színésznő, a negyvenes évek népszerű filmcsillaga. Rekordját rajta kívül csak Bette Davis érte el: sorozatban ötször jelölték Oscarra 1941-ben, '42-ben, '43-ban, '44-ben és '45-ben. Igazán híressé a Mrs. Miniver című történelmi film tette, nevével szorosan összekapcsolódik.

Élete

[szerkesztés]
Büszkeség és balítélet, 1940 (Laurence Olivier-vel)
Mrs. Miniver: Walter Pidgeon, Teresa Wright és Greer Garson
A Megtalált évek japán hirdetése
Garson, mint Marie Curie 1944-ben
Garson Az a Forsyte nő című filmben
Virágok a porban filmposzter
Garson (középen) és Deborah Kerr 1953-ban a Julius Caesar című filmben

Fiatalkora

[szerkesztés]

A közhiedelemmel ellentétben Garson nem Írországban született, hanem Londonban, 1904-ben. Édesapját, George Garsont, kétéves korában vesztette el. Édesanyja, Nina Greer Garson, ír származású asszony volt, a Greer név felmenői viselt nevének, a MacGregornak egy rövidítése volt. Garson beteges gyermek volt, a teleket általában otthon, az ágyban kellett töltenie, így Garson olvasással és művelődéssel töltötte ki szabadidejét. Iskoláit Londonban és Franciaországban végezte, tanári ambíciókkal készült a nagyvilágba. Színészi pályára akkor döntött, hogy lép, amikor lehetősége akadt, hogy részt vegyen helyi színdarabokban. Számos darabban szerepelt, de élete csak akkor ért fordulóponthoz, mikor a Metro-Goldwyn-Mayer tulajdonosa felfigyelt rá, és szerződést kínált neki.
1940-ben első hollywoodi szerepével az Isten vele, tanár úr!-ban rögtön Oscar-díjra jelölték, és a kritikusok is elismerően nyilatkoztak róla. A következő évben Jane Austen klasszikusában, a Büszkeség és balítéletben kapta meg Elizabeth főszerepét Laurence Olivier mellett.

Mrs. Miniver

[szerkesztés]

1942 volt az az év Garson életében, amely igazi hírnevet teremtett számára. A Virágok a porban sikere után kiválasztották Kay Miniver szerepére a Mrs. Miniver című filmben. Amerikában új rekord állt fel, amint a filmet játszani kezdték a mozikban – 4,8 millió dolláros bevételével igazi kasszasiker lett, és nem mellesleg tizenkét kategóriában is jelölték Oscar-díjra, amelynek felét meg is nyerte: egy volt közülük Greer Garson legjobb női főszereplőnek járó díja. Mikor Garson átvette jutalmát, öt és fél percen át beszédet tartott az Oscar-gálán, a valaha megélt leghosszabbat.[8] (Pontosan ezért adnak ma is a díjazottaknak körülbelül egy percet arra, hogy kifejezzék gondolataikat, nehogy ez megismétlődhessen). Garson népszerűsége a filmmel hatalmasat ugrott, Kay Miniver, az erős asszony és brit édesanya figurája mintaként szolgált a második világháború alatt.
1943-ban a Nobel-díjas Marie Curie-ként volt látható a filmvásznon képernyőn, újabb Oscar-jelöléssel gazdagodva. 1944-ben Mrs. Parkington szerepe, 1945-ben a Valley of Decision nominálta Garsont Oscarra, mellyel olyan rekordot állított fel, amivel csak Bette Davis vette fel a versenyt: öt egymás követő évben is versenghetett az Oscar-díjért.

Lezáruló karrier

[szerkesztés]

Garson kései éveiben nem produkált nagy eredményeket a filmiparban. 1950-ben újra Kay Miniver bőrébe bújhatott a Miniver-történet erejéig. 1957-ben visszatért a színpadra, hogy a Mame nénivel (Auntie Mame) biztató eredményeket mutasson fel. Garson producerkedett is a hetvenes években, már csak vendégszereplőként tűnt fel a filmekben, tévésorozatokban, és gyerekeknek mesélt a tévében. Utolsó nagy filmjének az 1960-as Sunrise at Campobello-t tartják, amiben Eleanor Rooseveltet, a first ladyt játszotta, és kiérdemelte karrierjének utolsó Oscar-jelölését.

Magánélete

[szerkesztés]

Garson háromszor volt férjnél. Első férje gyerekkori barátja, Edward Snelson volt, azonban Snelson féltékeny férj volt. Hivatalosan 1943-ban váltak el, mikor Garson hozzáment Richard Neyhez, aki a Mrs. Miniverben Garson fiát alakította. Ney sokat küzdött azzal, hogy befuthasson színészként, és a törekvéseit árnyalták Garson sikerei. Harmadik házassága egy texasi olajmágnással, Buddy Fogelsonnal köttetett 1949-ben. A házaspár Új-Mexikóba vonult nyugdíjba, ahol lótenyésztéssel foglalkoztak, és jótékony feladatokat láttak el. A Santa Fe-i Főiskola cserébe a felajánlásokért könyvtárát Fogelson, saját színházát Garson után nevezte el, amely máig működik és rendszeresen ad otthont diákok által szervezett színdaraboknak.[9]
Fogelsonnál 1982-ben Parkinson-kórt diagnosztizáltak, ezért Garson férjére összpontosított, és nem lépett többet színpadra sem. Fogelson halála után Garson folytatta jótékonysági munkáját. 1992-től szívproblémák merültek fel nála, 1996-ban hunyt el Dallasban.

Filmográfia

[szerkesztés]

Színdarabjai a Broadwayen

[szerkesztés]
  • Mame néni (1958) (mint előadó)
  • St. Mark's Gospel (1978) (producer)
  • The Playboy of The Weekend World (1978)
  • Az aranytó (1979)
  • St. Mark's Gospel (1981)

Filmek

[szerkesztés]
Év Cím Szerep Magyar hang
1937 The School For Scandal –
How He Lied to Her Husband –
1939 Isten vele, tanár úr! Katherine Chipping
Remember? Linda Bronson Holland –
1940 Büszkeség és balítélet Elizabeth Bennet
1941 Virágok a porban Edna Gladney
When Ladies Meet Mrs. Claire Woodruff –
1942 Mrs. Miniver Mrs. Kay Miniver Császári Angéla
Megtalált évek Paula Ridgeway
1943 The Youngest Profession Önmaga –
Madame Curie Marie Curie Váradi Hédi
1944 Mrs. Parkington Susie "Sparrow" Parkington
1945 The Valley of Decision Mary Rafferty –
Adventure Emily Sears –
1947 Desire Me Marise Aubert –
1948 Julia Misbehaves Julia Packett –
1949 Az a Forsyte nő Irene Forsyte
1950 A Miniver-történet Mrs. Kay Miniver
1951 The Law and the Lady Jane Hoskins –
1953 Botrány Scourie-ban Mrs. Victoria McChesney
Julius Caesar Calpurnia 1. változat Bánki Zsuzsa
2. változat Juhász Judit
1954 Her Twelve Men Jan Stewart –
1955 Strange Lady in Town Dr. Julia Winslow Garth –
1956 The Little Foxes Regina Giddens –
1960 Captain Brassbound's Conversion Lady Cicely Waynflete –
Sunrise at Campobello Eleanor Roosevelt –
Pepe Önmaga –
1963 Invincible Mr. Disraeli Mary Anne Disraeli –
1966 The Singing Nun Prioress anya –
1967 A legboldogabb milliomos Mrs. Cordelia Biddle
1968 The Little Drummer Boy mesélő –
1974 Crown Matrimonial Mária királynő –
1976 The Little Drummer Boy 2 mesélő –

Tévésorozatok

[szerkesztés]
  • 1937: Theatre Parade (3 epizód)
  • 1955: Producers' Showcase (1 epizód)
  • 1956: Star Stage (1 epizód)
  • 1957: Telephone Time (1 epizód)
  • 1957: Father Knows Best (1 epizód)
  • 1956-60: General Electric Theatre (3 epizód)
  • 1962: The DuPont Show of the Week (1 epizód)
  • 1970: The Virginian (1 epizód)
  • 1978: Little Woman (1 epizód)
  • 1982: Szerelemhajó (3 epizód)

Díjak és jelölések

[szerkesztés]

Drama Desk Award

  • 1979: legjobb új színdarab (jelölés) – On Golden Pond

Hollywood Walk of Fame

Golden Globe-díj

  • 1961: Legjobb női főszereplő – filmdráma: Sunrise at Campobello

National Board of Review, USA

New York Film Critics Circle Awards

  • 1942: Legjobb női főszereplő: Mrs. Miniver – Második helyezett

Oscar-díj

  • 1940: Legjobb női főszereplő (jelölés) – Isten vele, tanár úr!
  • 1942: Legjobb női főszereplő (jelölés) – Virágok a porban
  • 1943: Legjobb női főszereplő – Mrs. Miniver
  • 1944: Legjobb női főszereplő (jelölés) – Madame Curie
  • 1945: Legjobb női főszereplő (jelölés) – Mrs. Parkington
  • 1946: Legjobb női főszereplő (jelölés) – The Valley of Decision
  • 1961: Legjobb női főszereplő (jelölés) – Sunrise at Campobello

Photoplay Awards

  • 1945: Legnépszerűbb női filmcsillag
  • 1946: Legnépszerűbb női filmcsillag

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ 2023. június 6., Rivista del Cinematografo, greer-garson-jnd7um46
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 14.)
  4. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ a b Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. ↑ http://www.belfasttelegraph.co.uk/life/features/and-the-oscar-for-the-longest-speech-goes-to-greer-garson-35516692.html
  9. ↑ Archivált másolat. [2017. július 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 13.)

További információ

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Greer_Garson&oldid=27499266”