Ugrás a tartalomhoz

53-as villamos (Budapest)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
53-as jelzésű villamosvonal
← 51–52-es villamos
53
villamos
54-es villamos →
53-as villamos 1919-ben, az Erzsébet hídnál
53-as villamos 1919-ben, az Erzsébet hídnál
Történeti adatok
Státusz:megszűnt
Első üzemnap:1957. január 16.
Utolsó üzemnap:1963. szeptember 26.
Üzemi adatok
Jellege:alapjárat
Település:Budapest
Üzemeltető:Fővárosi Villamosvasút
Járműtelep:Száva kocsiszín
Járművek:Ganz UV
Végállomások
Induló állomás:Határ út
Érkező állomás:Marx tér
Kapcsolódó vonalak
Hálózat:Budapest tömegközlekedése
Villamosok:Budapest villamosvonal-hálózata
A Wikimédia Commons tartalmaz 53-as jelzésű villamosvonal témájú médiaállományokat.
Hasonló nevű viszonylatok
 53-as villamos

A budapesti 53-as jelzésű villamos a Határ út és a Marx tér között közlekedett. A járatot megszűnése előtt a Fővárosi Villamosvasút üzemeltette.

Története

[szerkesztés]

Az 53-as jelzést először a Keleti pályaudvarRákóczi útKiskörútDeák Ferenc térNyugati pályaudvar útvonalon közlekedő villamosnak adták. 1915-től a Kőbányai kocsiszíntől indult, majd a Kőbányai úton és a Kerepesi temető mellett haladt, majd a Rákóczi útra kanyarodva érte el az Erzsébet hidat, amin áthaladva a budai rakparton az óbudai Fő térig közlekedett. 1919. augusztus 15-én megszűnt, majd 1921. január 1-jén újraindult megszűnése előtti vonalán. 1924. június 1-jétől a Keleti pályaudvar és a Vörösvári úti forgalmi telep[* 1] között közlekedett. 1928-tól budai végállomása a Pálffy tér, majd 1930-tól a Török utca lett. 1932. július 18-ától pesti végállomása az Orczy tér lett. 1933-ban útvonala módosult: változatlanul közlekedett az Orczy tér – Rákóczi út – Erzsébet híd – budai rakpart szakaszon, de onnan nem a Török utcához, hanem a Henger utcán és a Margit hídon át a Berlini (ma Nyugati) tér (Sólyom utca) végállomásig közlekedett. 1937. július 15-étől nem haladt át a Margit hídon, ehelyett a budai Zsigmond térig járt, viszont október 25-én a Margit hídi HÉV-végállomásig rövidült. Ekkor 53A jelzéssel ún. „miniszteri vonat” járt, feltehetően hivatalnok utasokkal. Az 53-as vonalát még 1937. december 13-án az óbudai Fő térig hosszabbították, de az 1939-es menetrendben már a Flórián tér szerepel óbudai végállomásként. 1942. december 13-án az 53-as villamos megszűnt.

1944. augusztus 28-án újraindult a Közvágóhíd – Orczy út – Kőbányai út – Maglódi út – Sibrik Miklós út útvonalon, munkanapokon a reggeli (5:00–8:00) és a délutáni (16:00–19:00) csúcsidőben. A járat novemberben megszűnt.

1946. április 15-én a 35-ös villamos ellenkező irányú járataként jelent meg a Móricz Zsigmond körtérBartók Béla út – Szent Gellért rakpart – Krisztina körútSzéll Kálmán térMártírok útja – Bem utca – Mónus Illés rakpart – Szent Gellért rakpart – Bartók Béla út – Móricz Zsigmond körtér útvonalon közlekedett. A Szabadság híd átadásával (1946. augusztus 20.) a 35-össel együtt megszűnt.

1947. március 2-án a Széll Kálmán térKrisztina körútSzent Gellért térKiskörútBajcsy-Zsilinszky útNyugati pályaudvar útvonalon közlekedő új villamosjárat kapta az 53-as jelzést. 1948. augusztus 1-jén, a Margit híd átadásával megszűnt.

1950. január 11-én újraindult a Nagyvárad térÜllői útKálvin térKiskörútNyugati pályaudvarNagykörútMargit híd útvonalon, majd onnan a Nagyszombat utcai végállomásig közlekedett. Szeptember 7-étől útvonala a Marx térig rövidült. 1953. november 18-ától az FVV rendelete szerint „az 53-as villamosok egy része, mielőtt a saját útvonalára menne, a Tóth Árpád utcai 43-as végállomást és a Kispesti Ady Endre utcát tehermentesíti”. 1954. február 10-étől a 43A villamos megszűnésével az 53-as villamos hat szerelvénye reggel egy-egy fordulót teljesített ettől kezdve a Tóth Árpád utcáig haladva.

A forradalom után 1957. január 16-án indult újra, de déli végállomása a Határ út lett. Korábbi útvonalán 53A jelzéssel közlekedett villamos. 1963. szeptember 26-án az 52A villamos vonalát a Marx térig hosszabbították, ezért az 53-as és az 53A villamos megszűnt.[1]

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. az Óbudai kocsiszín korábbi neve

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Változások 1960–1969. villamosok.hu. (Hozzáférés: 2017. január 3.)

Források

[szerkesztés]
  • Legát Tibor – Nagy Zsolt Levente – Zsigmond Gábor: Számos villamos. Budapest: Jószöveg Műhely Kiadó. 2010. 232–237. o. ISBN 9786155009150