Ugrás a tartalomhoz

Györkvágása

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Ďurková szócikkből átirányítva)
Györkvágása (Ďurková)
Györkvágása zászlaja
Györkvágása zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásÓlublói
Rangközség
Első írásos említés1427
PolgármesterJán Kuruc
Irányítószám065 41
Körzethívószám052
Forgalmi rendszámSL
Népesség
Teljes népesség224 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség63 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság523 m
Terület3,98 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 14′ 24″, k. h. 20° 52′ 13″49.240000°N 20.870278°EKoordináták: é. sz. 49° 14′ 24″, k. h. 20° 52′ 13″49.240000°N 20.870278°E
Györkvágása weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Györkvágása témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Györkvágása (más néven Gyurkó, szlovákul: Ďurková, ukránul Dzurkov) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Ólublói járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Ólublótól 25 km-re keletre, Palocsától 5 km-re délkeletre, a Poprád-folyó alatt fekszik.

Története

[szerkesztés]

1427-ben „Gevrkuagasa” néven említik először. Nevét onnan kapta, hogy egy Gyurkó nevű soltész alapította. A falu Palocsa uradalmához tartozott. A 16. században korábbi gazdagságát elveszítette, lakó csak zsellérek voltak. 1567-ben 5 háztartás volt a faluban. 1600-ban a soltész házán kívül 8 jobbágyház állt a községben, lakói többségben ruszin származásúak voltak. Kis település volt, 1787-ben 22 háza állt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „GYURKO. Tót falu Sáros Vármegyében, földes Ura B. Palocsay Uraság, lakosai katolikusok, és ó hitűek, fekszik Palocsához nem meszsze, ’s filiája, határja nem utólsó nemű, fája szükségjére elég, és alkalmatos kereskedése is van, marhákkal ’s gabonával, mellyet szűntelen Lublóra szoktak hordani, harmadik Osztálybéli.[2]

1828-ban 21 portája volt.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Gyurkó, puszta, Sáros vmegyében, Palocsához 3/4 órányira: 81 romai, 125 görög kath., 8 zsidó lak. F. u. b. Palocsay-Horváth.[3]

A vasút 1873-ban érte el, amikor az Eperjes-Orló vasútvonal egyik állomása lett. A trianoni diktátum előtt Sáros vármegye Héthársi járásához tartozott.

1944. augusztus 17-én partizánok a község közelében robbantották fel az egyik vasúti hidat.

Népessége

[szerkesztés]

2001-ben 279 lakosából 268 szlovák volt.

2011-ben 250 lakosából 226 szlovák és 14 ruszin.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Szent Bálint tiszteletére szentelt görögkatolikus temploma a 16. század második felében épült reneszánsz stílusban. 1726-ban és 1815-ben újjáépítették, 1927-ben megújították. Berendezése 18. századi.

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]