XVI. Gergely pápa
| XVI. Gergely pápa | |||||
| a katolikus egyház vezetője | |||||
 | |||||
 | |||||
| Eredeti neve | Bartolomeo Alberto Cappellari | ||||
| Született | 1765. szeptember 18. Belluno | ||||
| Megválasztása | 1831. február 2. | ||||
| Beiktatása | 1831. február 6. | ||||
| Pontifikátusának vége | 1846. június 1. | ||||
| Elhunyt | 1846. június 1. (80 évesen) Róma | ||||
 | |||||
| XVI. Gergely pápa aláírása | |||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz XVI. Gergely pápa témájú médiaállományokat. | |||||
XVI. Gergely pápa, eredeti nevén Bartolomeo Alberto (Mauro) Cappellari (Belluno, 1765. szeptember 18. – Róma, 1846. június 1.) 1831 – 1846 között római pápa.
Élete a pápaság előtt
[szerkesztés]1765. szeptember 18-án született Bellunóban Giovanni Battista Cappellari jogtudós és a nemesi származású Giulia Cesa-Pagani fiaként. Huszonkét évesen belépett a muranói San Michele kamalduli kolostorba, Mauro szerzetesi néven. 1786-ban szerzetesi fogadalmat tett, 1787-ben pappá szentelték. A rend generális prokurátorának asszisztenseként 1795-ben Rómába küldték, ahol alkalma volt megismertetnie magát mint kiváló tudóst, az eszméit nyíltan kifejtő Il Trionfo della Santa Sede... című műve 1799-es kiadásával. Ebben kitartott a szigorú katolikus tanok mellett a febronianizmussal és a jozefinizmussal szemben. A későbbiekben rendje apáti, főgondnoki és főhelynöki tisztséggel látta el. VII. Piusz pápa kinevezte a Különleges ügyek és az Inkvizíció Kongregációja konzulátorává, majd még később a püspökök vizsgáztatójává, valamint az egyetemek felülvizsgálatát végző pápai megbízottjává. XII. Leó pápa 1826-ban a Szent Kallixtusz-címtemplom bíborosává nevezte ki és megbízta a Hitterjesztési Kongregáció prefektusi tisztségével.
XVI. Gergelyt nagy határozatlanság után választották pápává. Végül a 45 bíborosból 32 szavazott Bartolomeo Alberto Cappellari bíborosra. Megkoronázása előtt azonban még püspökké kellett szentelni... A Gergely nevet vette fel, napjainkig ő az utolsó, a XVI. ezen a néven.[1]
Pápasága
[szerkesztés]Mint pápa a hitbuzgó konzervatív bíborosoknak és Metternich hercegnek, a Habsburgok kancellárjának a választottja volt, akik olyan abszolutista pápát szerettek volna, aki nem ad utat a kor politikai őrültségeinek. XVI. Gergely pontosan ilyen pápa lett. Elutasított minden, az egyházat megújító, megerősítő, az új kor eszméit tükröző mozgalmat. Az 1832-es A Mirari vos kezdetű enciklikában „őrült eszmének” mondta ki, hogy mindenkinek biztosítani kellene a lelkiismereti szabadságot,[2] a sajtót, a gyülekezési és az oktatási szabadságot az „eretnekség szennycsatornáinak” nevezte.[3]
Üldözte a katolikus hit ellenségeit, köztük főleg a szabadgondolkodókat és a szabadkőműveseket.[4]
Az egyházat tökéletesnek tartotta, ellensége volt minden új dolognak, a karbonárik forradalmi mozgalmától a vasutak építéséig.[5] 1831-ben betiltotta a pápai állam területén a gázlámpás közvilágítást és a vasutat, mivel mindkettőt Sátán útjának tartotta.[4][6]
Később, az állami gázlámpa-program azonban még XVI. Gergely pápasága idején elindult. Az első három kísérleti köztéri gázlámpát a római Szent Márk téren hozták létre 1845-ben. Az első folyami gőzhajókat 1842-ben állították szolgálatba.[7]
Belpolitikája
[szerkesztés]
1831. február 4-én a Pápai Államot forradalom rázta meg, melyet – megfelelő katonai erő híján – Ausztria „bejövetelével” tudott csak megfékezni. A további megmozdulások miatt Ausztria mellett Franciaország csapatai is bevonultak és 1838-ig a Pápai Állam területén állomásoztak.
Politikájában készséggel támogatta Luigi Lambruschini bíboros, akit a pápa 1836-ban államtitkárának nevezte ki. Ő megtiltotta a vasút bevezetését a Pápai Államba, valamint a katolikusok számára a tudományos konferenciákon való részvételt. Igaz, ez utóbbiak igen gyakran Giuseppe Mazzini mozgalmának politikai propagandaszíntereiként működtek.
A pápai államban költséges zsoldos csapatok felállításával próbálták megerősíteni az elnyomó rendszert.
Külpolitikája
[szerkesztés]A pápaság külpolitikáját a korszakban a békés megoldások jellemezték, mivel a zömmel konzervatív kormányzatokkal Gergely pápasága jó kapcsolatokat ápolt.
Egyházpolitikája
[szerkesztés]Jóllehet, a teológia pápasága alatt kezdett szakítani a skolasztika sémáival és szembesült a modern filozófia eszméivel, mégis annak több katolikus képviselőjével szakított. Felicité Lamennais L’Avenir (A jövő) című lapjában a katolikusok és a demokraták szövetségét sürgette, és a vélemény- és sajtószabadság alapjára helyezkedett. Fellépése az új katolikus közéleti felfogást jelentette. XVI. Gergely a Singulari nos enciklikában (1834) elítélte tanait. Így járt George Hermes is aki a kanti kritika talaján állva vetette el a természetfeletti racionális megközelíthetőségét. Louis Bauitain viszont tanai visszavonására kényszerült.
Az 1830-as évek hozták az eredetileg az anglikán egyház megújítására törekvő Oxford-mozgalom kibontakozását, amelynek legjelentősebb tagjai – köztük John Henry Newman (1801–1890), a kiváló teológus – katolizáltak, ami az angliai katolicizmus látványos újjáéledésére vezetett.
Hittérítő tevékenysége
[szerkesztés]Az egyház történetében ő az egyik legnagyobb missziós pápa. XVI. Gergely megerősítette a tengerentúli, afrikai, ázsiai misszionárius tevékenységet. Közel kétszáz missziós püspököt nevezett ki. 1839. december 3-ai levelében elítélte a rabszolgaságot és a rabszolga kereskedelmet, 1845-ös institúciójában pedig a helyi papság kinevelését és a helyi hierarchia kialakítását tűzte ki célul.
A missziós munkában fontos szerepet szánt az apostoli helynökségeknek. Ezeket egyes szerzetesrendekre, egyházi közösségekre bízta, így a missziós munkát az egész közösség összehangolt ügyévé tette.
Kultúrpolitikája
[szerkesztés]Sokat köszönhettek neki a római régészeti kutatások és múzeumok. A Vatikáni Múzeumban etruszk és egyiptomi részleget állított föl. Elindította a falakon kívüli Szent Pál-bazilika újjáépítését.[8] Ő nevezte ki bíborossá Giuseppe Gasparo Mezzofantit (1774–1849), a nagy nyelvtehetséget, aki tizenkét nyelven – köztük magyarul – beszélt.
Művei
[szerkesztés]- Il Trionfo della Santa Sede e della Chiesa contro gli assalti dei novatori, combattuti e respinti con le loro stesse armi.(A Szentszék és az Egyház győzelme az újítók fölött, akiket saját fegyvereikkel győzött le és szorított vissza)
- „Történelmi-egyházi ismeretek szótára” (Gaetano Morinival együtt)
- Documenta Catholica Omnia (latin nyelven). Cooperatorum Veritatis Societas. (Hozzáférés: 2011. december 6.)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Mondin, G. 586-587.
- ↑ Őszentsége XVI. Gergely pápa Isten szolgáinak szolgája „MIRARI VOS ARBITRAMUR” kezdető enciklikája a liberalizmusról és a vallási indifferentizmusról. (Hozzáférés: 2022)
- ↑ http://www.hetek.hu/hit_es_ertekek/200404/kituntetett_figyelem
- ↑ a b Balázs, Pető: A bigott pápa, aki betiltotta a közvilágítást? (magyar nyelven). Ujkor.hu, 2021. június 1. (Hozzáférés: 2022. augusztus 25.)
- ↑ Gergely Jenő: A pápaság története
- ↑ https://index.hu/tudomany/til/2015/08/26/a_vasut_a_satan_utja_ami_a_pokolba_visz/
- ↑ Balázs, Pető: A bigott pápa, aki betiltotta a közvilágítást? (magyar nyelven). Ujkor.hu, 2021. június 1. (Hozzáférés: 2022. február 4.)
- ↑ Magyar katolikus lexikon. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat.
Források
[szerkesztés]- Giuseppe Mondin: Pápák enciklopédiája, Szent István Társulat, Budapest, 2001. ISBN 963-361-295-0
| Előző pápa: VIII. Piusz |
Következő pápa: IX. Piusz |
