IV. Celesztin pápa

IV. Celesztin pápa
a katolikus egyház vezetője
Eredeti neve	Goffredo da Castiglione
Született	1187 Milánó
Megválasztása	1241. október 25.
Beiktatása	1241. október 28.
Pontifikátusának vége	1241. november 10.
Elhunyt	1241. november 10. (54 évesen) Róma
Előző pápa Következő pápa IX. Gergely IV. Ince
A Wikimédia Commons tartalmaz IV. Celesztin pápa témájú médiaállományokat.

IV. Celesztin (Milánó, 1187 – Róma, 1241. november 10.) néven lépett a katolikus egyház élére a történelem 179. pápája. Celesztin ugyan a hivatalos vatikáni listák szerint legitim egyházfőként uralkodott, mégis vannak egyes korabeli források, amelyek úgy utalnak rá, mint olyan egyházfőre, aki meghalt azelőtt, hogy felszentelték volna. A történelem korábban II. István pápa esetében már kreált hasonló esetet. Mindenesetre Celesztin alig több mint két hetes uralkodásának legjelentősebb mozzanata nem is pontifikátusának rövid ideje alatt esett meg.

Élete a pápai trón előtt

Eredetileg Goffredo da Castiglione néven látta meg a napvilágot Milánó egyik nemes családjában. A lombardiai befolyásos família a háborús 12. században úgy vélte, az lesz a legjobb, ha gyermekük egyházi pályára lép. Ezért már ifjú korban a ciszterciek közé lépett. III. Orbán pápa unokaöccseként még mindig szerzetesi eskü alatt a pápai udvarban dolgozott. Később a világi papság soraiba lépett át, és 1219 körül a milánói egyház kancellárja lett. 1227-ben IX. Gergely pápa először presbiteri, majd szeptember 18-án püspöki rangon bíborossá nevezte ki. Sabina püspök-bíborosaként indult 1228-ban Lombardiába és Toszkánába, hogy biztosítsa a pápa szövetségét II. Frigyes, német-római császárral szemben. A városok azonban hagyományosan hűek voltak a koronához, és akkor még nem gondolták, hogy Frigyes pár éven belül serege élén az ő függetlenségükre tör. Ezért Goffredo akkor még sikertelenül tért vissza Rómába. Amikor IX. Gergely pápa 1241. augusztus 22-én meghalt, a császári seregek Róma alatt táboroztak, ezért a bíborosi kollégiumnak nehéz választáson kellett átesnie.

Pápaválasztás a Septizodiumban

A történelem fintoraként IV. Celesztin pontifikátusát a krónikák kivétel nélkül azért említik meg, mert ő volt az első olyan pápa, akit közel a mai értelemben vett konklávé módszerével választottak meg. A konklávé szó ugyanis a latin nyelvben utal a bezártságra. A Gergely halála után a választásra jogosult bíborosok száma mindössze tizenkettő volt. A Rómába igyekvő választók közül ráadásul ketten Frigyes fogságába estek. A Lateránban a pápai palota kényelme mellett összeülő tíz bíboros pedig két egyenlő pártra szakadt szét. Abban megegyezés volt, hogy olyan egyházfőt nem választanak, aki a császár bábjaként irányítja majd az egyházat, de a mértékekben már nem volt megegyezés. Az egyik párt a gregorián reformok szigorával akart szembeszállni a császárral, míg a másik egy engedékenyebb egyházfőt látott volna szívesen a pápai trónuson.
A helyzetet csak bonyolultabbá tette, hogy Giovanni Colonna bíboros teljes mértékben a császár mellett állt. Ennek legfőbb oka az volt, hogy az igen nagy befolyással rendelkező Colonnák Rómában szemben álltak az Orsini családdal, akiknek több tagja is a klérus befolyásos hivatalait töltötték be. Giovanni tehát minden erejével azon volt, hogy ő kerüljön az egyház élére. Róma szenátusának élén akkoriban Matteo Rosso Orsini állt, aki nem nézte jó szemmel Giovanni bíboros ügyködését, annál is kevésbé, mert tudta jól, hogy a falakon kívül táborozó Frigyes, ha megneszeli Giovanni bíboros vesztét, esetleg seregével nyomást gyakorol a bíborosi kollégiumra. A döntésképtelen bíborosokat ezért Orsini kegyetlen módszerrel próbálta rávenni a választásra. Katonáival egy régi, romos állapotban lévő palotába, a Septizodiumba záratta a bíborosokat, ahol a rossz körülmények miatt a főpapok érdekeltté váltak a döntés siettetésébe. A választás így is két hónapon keresztül váratott magára. A lyukas tető, az esős, hideg idő több bíborost is megbetegített, sőt egyikük bele is halt raboskodásába. Egyes krónikák szerint Orsini szenátor katonái a tetőre másztak fel vizeletük kieresztésére is, amely aztán a palota belsejébe szivárgott. Végül a konklávé résztvevői megállapodtak Goffredo megválasztásában, aki a két hónapos rabság során már alig élt.

Rövid regnálás

A kínok kínját átélő bíborosok tehát 1241. október 25-én megválasztották Goffredo bíborost az egyház élére, aki felvette a IV. Celesztin nevet. A betegeskedő pápa egyetlen fennmaradt cselekedete volt, hogy a konklávé lefolyása után azonnal egyházi átokkal sújtotta Matteo Rosso Orsini szenátort. Azonban gyenge egészsége és nagy kora miatt november 10-én, alig két héttel megválasztása után elragadta a halál. Testét a Szent Péter-bazilika őrzi.

Művei

• nincsenek Documenta Catholica Omnia (latin nyelven). (Hozzáférés: 2011. december 6.)

Jegyzetek

Előző pápa:
IX. Gergely

Római pápa
1241

Következő pápa:
IV. Ince