Marcellinusz pápa
Marcellinusz pápa | |||||
a katolikus egyház vezetője | |||||
Született | 250 Róma | ||||
Megválasztása | 296. június 30. | ||||
Pontifikátusának vége | 304. április 26. | ||||
Elhunyt | 304. április 26. Róma | ||||
Tisztelete | |||||
Tisztelik | katolikus egyház, ortodox egyházak | ||||
Ünnepnapja | április 26. (katolikus) június 7. (ortodox) | ||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Marcellinusz pápa témájú médiaállományokat. |
Szent Marcellinusz (latinul: Marcellinus), (kb. 250 – 304. április 26.) volt a 29. pápa a történelem során. Biztos adatokat az ő esetében sem sorakoztathatunk fel. 296. június 30-án választotta a római zsinat a keresztény egyház vezetőjének, és egészen haláláig maradt tisztségében.
Élete
[szerkesztés]Pontifikátusának története gyakran összefolyik elődjének, Kájusznak a történetével, de utódjával, I. Marcell pápa uralkodásával is összefonódik Marcellinusz története. A hagyományok szerint Marcellinusz olyan korban lépett trónra, amikor Diocletianus még nem indította el a keresztények elleni véres hadjáratát. A birodalom terjeszkedett, és a béke fejlődést hozott a hatalmas ország területén. Az egyház pedig rengeteg embert megtérített. 302-ben azonban a császári hatalom szembefordult Marcellinusz egyházával.
Eleinte azt követelték, hogy a keresztény katonák álljanak ki a hadseregből. Később elkobozták az egyház tulajdonát, és az összes könyvet, szent iratot elégették. A végső fokozatban pedig Diocletianus vallásuk megtagadását követelte a keresztényektől. Aki nem engedelmeskedett, meghalt. Ebben a zavaros korszakban a pápai hatalom is megingott.
A Liber Pontificalis azt írja Marcellinuszról, hogy Diocletianus tőle is megkövetelte vallása megtagadását, és a pápa meg is tagadta kereszténységét, és áldozott a pogány istenek oltárán. Azonban kis idő múlva borzalmas lelki válságba került emiatt, és önként jelentkezett a császárnál, megerősítve Krisztusba vetett hitét. Ekkor több társával együtt vértanúhalált szenvedett. Egy 5. századi püspök, Petilianus feljegyzései szerint Marcellinusz az egyház megmaradt szent iratait és könyveit is kiszolgáltatta a császárnak, aki elégette azokat.
Uralkodása a keresztény egyház egyik legnagyobb erőpróbája volt, hiszen a hit a legfelsőbb rétegeknél is megingott. A Liber Pontificalis alapján 304. április 26-án vértanúságot szenvedett, és 25 nappal halála után temették el a Via Salaria menti Priscilla katakombákban. Ünnepét április 26-án tartják.
Művei
[szerkesztés]- Documenta Catholica Omnia (latin nyelven). (Hozzáférés: 2011. december 6.)
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Gergely Jenő: A pápaság története Budapest: Kossuth Könyvkiadó, 1982
- Enciclopedia Italiana
- Magyar nagylexikon XII. (Len–Mep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 678. o. ISBN 963-9257-07-9
- Catholic Encyclopedia
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]
Előző pápa: Kájusz |
Következő pápa: I. Marcell |