II. Márton pápa
| II. Márton pápa | |||||
| a katolikus egyház vezetője | |||||
 | |||||
| Született | ? Róma | ||||
| Megválasztása | 882. december 16.[1] | ||||
| Beiktatása | 882. december 23. | ||||
| Pontifikátusának vége | 884. május 15. | ||||
| Elhunyt | 884. május 15. Róma | ||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz II. Márton pápa témájú médiaállományokat. | |||||
II. Márton (latinul: hibásan Marinus), néha Constantinus Marinus[1] (?, Gallese[1] – 884. május 15.,[1] Róma[1]) néven lépett a trónra a világtörténelem 109. pápája 882. december 16-án. Neve a krónikákban többször is vita tárgya volt, ugyanis I. Marinusként (Marinusz) jegyzik a latin források, de sok helyen III. Martinusként (Márton) vagy II. Martinusként jelenik meg.
Élete
[szerkesztés]A toszkánai Gallesében született egy pap gyermekeként, akit Palumbónak hívtak. Tizenkét éves volt, amikor a római egyház szolgálatába állt. IV. Leó pápa szubdiakónussá szentelte fel, később elérte a diakónusi rangot is. Háromszor járt Konstantinápolyban követségben. Második útjára Adorján küldte 869-ben, hogy helyette elnököljön a nyolcadik egyetemes zsinaton. Visszatérte után Cerveteri püspökévé szentelték fel. Harmadik konstantinápolyi útján, amelyre VIII. János pápa küldte, börtönbe vetették, mert ellenszegült a pátriárkának, Phótiosznak. Hamarosan a római egyház arcariusa, vagyis kincstárnoka lett, aztán archidiakónus.
Amikor VIII. János tisztázatlan körülmények között meghalt, a zsinat még aznap, 882. december 16-án Mártont választotta meg pápának. Az új egyházfő csak részben követte elődje politikáját. Kegyelmet ajánlott a korábban kiátkozott Formosus püspöknek, és megengedte, hogy visszatérjen Rómába. Arra számított, hogy ezáltal csökkenni fog a szembenálló római csoportok száma, de a döntés nem váltotta be reményeit.
Bizánccal megromlott viszonya, ugyanis erélyesen fellépett a visszahelyezett Phótiosz ellen. Márton volt az, aki palliumot küldött Fulk reimsi érseknek. Nagy Alfréd király kérésére elengedte a Schola Anglorum (Róma angol negyede) összes adóját. 884. május 15-én halt meg. Testét a Szent Péter-bazilika oszlopcsarnokában helyezték örök nyugalomra.
Művei
[szerkesztés]- Documenta Catholica Omnia (latin nyelven). (Hozzáférés: 2011. december 6.)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e Marino (angol nyelven). www2.fiu.edu. [2011. november 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 7.)
Források
[szerkesztés]- Reinhard Barth: Pápák: Szent Pétertől XVI. Benedekig. Pécs: Alexandra. 2008. 98–99. o. ISBN 978 963 370 953 5.
- Ilaria Bonaccorsi: Marino I. In: Enciclopedia dei Papi. Roma. 2000. Online elérés
- Magyar katolikus lexikon VIII. (Lone–Meszl). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2003.
- Horace Mann: Pope Marinus I. in: Catholic Encyclopedia 9. New York: Robert Appleton Company. 1910. Online elérés
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]
| Előző pápa: VIII. János |
Következő pápa: III. Adorján |
