Ugrás a tartalomhoz

I. Agapét pápa

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Agapét pápa
a katolikus egyház vezetője
Született?
Róma
Megválasztása535. május 13.
Pontifikátusának
vége		536. április 22.
Elhunyt536. április 22.
Róma
Tisztelete
Tisztelikkatolikus egyház,
ortodox egyházak
Ünnepnapjaáprilis 28. (katolikus)
április 17. (ortodox)
Előző pápa
Következő pápa
II. János
Szilvériusz
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Agapét pápa témájú médiaállományokat.

I. Szent Agapét (latinul: Agapetus), (? – 536. április 22.) volt az 57. pápa Rómában 535. május 13-tól haláláig. Az egyik legrövidebb pontifikátus alatt (mindössze 10 hónap) jelentős eredményeket ért el a keleti egyházakkal való megbékülés és egység megteremtésében. Konstantinápolyi útját még halála után sokáig emlegették egyházi berkekben. Eközben a világi politika is változásokon ment át.

Élete

[szerkesztés]

Egy Gordianus nevű római pap gyermeke volt, akit megöltek a Szümmakhosz pápa pontifikátusa alatt kitört lázadásokban. Így árva gyermekként került az egyházhoz, ahol hamar fény derült kiváló képességeire. Róma archidiakónusa lett, és az egyik legprominensebb tagja a klérusnak. Miután sikerült megőriznie pártatlanságát, II. János pápa halála után 5 nappal megválasztották a keresztény egyház fejének.

Első hivatalos cselekedete volt, hogy egy zsinaton elégette az összegyűlt egyháziak előtt II. Bonifác pápa azon rendelkezését, hogy ellenfelét, Dioszkuroszt kitagadta az egyházból.
Megerősítette a karthágói zsinat rendelkezéseit is. A zsinat a vandálok uralma alól felszabadult észak-afrikai tartományok egyházi rendjét akarta helyreállítani. Az arianista papok megtéréséről és befogadásáról tartott vita arra az eredményre vezetett, hogy azoknak a papoknak, akiket már a zsinat előtt felszenteltek írásbeli hűségesküt kell tenniük. Azok az egyháziak, akik a jövőben akarnak megtérni az ariánus hitből, nem szabad befogadni a keresztény egyház klérusába.

Elfogadta a Galliában fogva tartott riez-i püspök, Contumeliosus fellebbezését is, akit a marseille-i zsinat erkölcstelenségért ítélt el. Elrendelte, hogy az arles-i püspöknek, Caesariusnak garantálnia kell Contumeliosus ügyének újratárgyalását pápai követek előtt.

Mégis Agapét legnagyobb tettei nem ezekhez a területekhez kapcsolódnak, hanem a Kelethez. 535 őszén Flavius Belisarius, I. Iusztinianosz bizánci császár hadvezére könnyű rohamban elfoglalta Szicíliát, és nem titkolta ama célját, hogy egész Itáliát el akarja foglalni. A keleti gót király, Theodahad ezért a pápához ment, és könyörgött neki, hogy utazzon el Iustinianushoz Konstantinápolyba, és bírja rá a császárt a békére. Agapétnak el kellett zálogosítani az egyházi szent kelyhek egy részét, hogy ki tudja fizetni a hajóút költségeit. 535 telének közepén indult útnak a pápai hajó öt püspökkel és magas rangú hivatalnokokkal a fedélzetén. 536 februárjában érkezett meg a keleti fővárosba Agapét és kísérete. A város hatalmas pompával fogadta az egyházfőt, és Iustinianus megfelelő fogadást adott tiszteletére. Miután a pápa elmondta látogatásának okát, a császár azt válaszolta, hogy örül az egyházfő látogatásának, de Itália ügyébe nagyon elkötelezett, és ezért nem fogadja el a békeajánlatot.

Agapét elfogadta I. Iusztinianosz döntését, és ott tartózkodásának fennmaradó idejében a keleti egyház vezetőivel akart találkozni. Akkoriban a konstantinápolyi pátriárka hivatalát Anthimosz töltötte be, aki Theodora császárné bizalmát élvezte, és az úrnő hatására egyre közelebb került a monofizita tanokhoz. Hamarosan az egész trabezundi egyházmegyét monofizita vezetés alá helyezte, noha erre a kánonok szerint nem volt joga. Ráadásul a patriárka nem fogadta el a kalkedóni zsinat döntéseit. Agapét ezt látva azonnal eretneknek és jogbitorlónak nevezte Anthimoszt, és felszólította, hogy írásban küldjön neki hűségesküt. Miután a pátriárka ezt megtagadta, a pápa megszakított vele minden kapcsolatot. A császárt nagyon bosszantotta ez a helyzet, és felesége hatására száműzetéssel fenyegette meg Agapétot.

Erre a pápa a következőket írta: „Mohó vágyakozással érkeztem meg ide, hogy csodáljam a legnagyobb keresztény császárt, Iustinianoszt. De ideérve nem találtam mást, csak egy Diocletianust, aki fenyeget engem, noha meg nem rettent.” Ezek a mondatok elgondolkodtatták a császárt, és végül meg is győzték Anthimosz hűtlenségéről. Így az egyház történetében először a császár írásban ismerte el a római pápa jogát arra, hogy megnevezze és felfüggessze a bitorlókat, és személyesen nevezzen ki helyükre utódokat. Így ez alapján Agapét új pátriárkát nevezett ki Konstantinápoly élére, Mennász személyében. Ez a császári támogatás azonban nemcsak a pápai hatalmat ismerte el, hanem egyúttal a monofizitákat is elítélte. Ezért a keleten és a nyugaton egyaránt nagy tiszteletben tartották I. Agapét nevét, és halála után szentté is avatták. I. Iusztinianosz császár hűségesküt adott át a pápának, hogy minden kételyt eloszlasson hithű vallásossága felől.

Röviddel ezután Agapét súlyos beteg lett, és hamarosan április 22-én a császári palotában meghalt. Testét hajón szállították vissza Rómába, ahol a Szent Péter-bazilikában helyezték örök nyugalomra. A nyugati egyházak ünnepnapját hamvainak Rómába érkezésekor tartják, azaz szeptember 20-án.

Művei

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]


Előző pápa:
II. János 		Következő pápa:
Szilvériusz
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=I._Agapét_pápa&oldid=23134205”