VII. János pápa
| VII. János pápa | |||||
| a katolikus egyház vezetője | |||||
 | |||||
| Született | ? Rossano | ||||
| Beiktatása | 705. március 1.[1] | ||||
| Pontifikátusának vége | 707. október 18. | ||||
| Elhunyt | 707. október 18. Róma | ||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz VII. János pápa témájú médiaállományokat. | |||||
VII. János (latinul: Ioannes), (?, Görögország[1] vagy Rossano[1] – 707. október 18.,[1] Róma) volt a történelemben a 86. egyházfő 705. március 1-től. Kortársai az ékes szólás, a tudományok és a kegyesség nagy emberének tartották Jánost. Azonban mindezen erények mellett, ha cselekedni kellett, igen félénknek mutatkozott, olyannak, aki szereti a békét, és kerüli a vitát. Ez bő kétéves pontifikátusa alatt jó viszonyhoz vezetett a longobárdokkal, de félreértéseket szült a konstantinápolyi udvarban.
Életrajza
[szerkesztés]A bizánci befolyásoltság idején nem meglepő, hogy János is görög származású volt. Gazdag családból származott. Anyját Blattának, apját Platónnak hívták. Ez utóbbi jelentős építkezéseket vállalt el. Így Platón nevéhez kötődik a római császári palota felújítása is. Ebben az időben az egész család Rómában élt. Ekkor került közel János a római egyházhoz. Évek múltán az egyik legjelentősebb pápai patrimónium rektora lett a Via Appia mentén. Sikerei révén ismertté vált a klérus körében, és 705. március 1-jén VI. János pápa halála után őt választották meg a keresztény egyház fejének.
Hivatalba iktatása után régi szenvedélyének, az építészetnek hódolt. Apjától sokat tanult és látott gyermekként. Uralkodása alatt rengeteg oltár, templom és egyéb egyházi épület készült el vagy legalább a restaurálást végezték el rajtuk. A Palatinus dombhoz közel építtetett magának egy palotát is, az Episcopiumot. János építkezései közül a mai korban a Régi Szűz Mária-templom a legismertebb. Értékes freskókkal díszítették falait, és a régi templom új oltárokat kapott. Maradványait 1900-ban találták meg. A fennmaradt falképek egyikén maga az építtető pápa is látható még. A Szent Péter-bazilikában szentélyt emeltetett Szűz Mária tiszteletére.
Uralma alatt azonban más dolga is akadt szépérzékének kielégítésén kívül. A 704-ben ismét megkoronázott II. Jusztinianosz császár levélben kérte meg Jánost, hogy fogadja el a 692-ben tartott trullai zsinat döntéseit. Az egyházi gyűlésen több olyan rendeletet is hoztak, amely a római pápák hatalmát korlátozta, ráadásul a zsinaton nem képviselték a nyugati egyház érdekeit. János nem mert nyíltan ellent mondani a császárnak, így aláírása nélkül küldte vissza Konstantinápolyba a dokumentumot.
Jó kapcsolatokat létesített a longobárd uralkodóval, II. Ariperttel, aki egyes egyházi birtokokat ismét átengedett a pápai hivatalnokok irányítása alá. A krónikák szerint Jánosnak sikerült elérnie, hogy az angol klérus megváltoztassa öltözetét. Addig ugyanis Angliában az egyháziak világi ruhát viseltek.
707. október 18-án halt meg. A Szent Péter-bazilika általa épített szentélyében helyezték örök nyugalomra.
Művei
[szerkesztés]- Documenta Catholica Omnia (latin nyelven). (Hozzáférés: 2011. december 6.)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d Giovanni (angol nyelven). www2.fiu.edu. [2011. augusztus 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 7.)
Források
[szerkesztés]- Reinhard Barth: Pápák: Szent Pétertől XVI. Benedekig. Pécs: Alexandra. 2008. 71–72. o. ISBN 978 963 370 953 5.
- Luigi Andrea Berto: Giovanni VII. In: Enciclopedia dei Papi. Roma. 2000. Online elérés
- Magyar katolikus lexikon IV. (Gas–Hom). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1998.
- Horace Mann: Pope John VII. in: Catholic Encyclopedia 8. New York: Robert Appleton Company. 1910. Online elérés
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]
| Előző pápa: VI. János |
Következő pápa: Sziszinniusz |
