Ugrás a tartalomhoz

Vođenica

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vođenica
Gornja Vođenica látképe
Gornja Vođenica látképe
Közigazgatás
Ország Bosznia-Hercegovina
EntitásBosznia-hercegovinai Föderáció
KantonUna-Szanai
KözségBosanski Petrovac
Jogállásfalu
Körzethívószám(+387) 37
Népesség
Teljes népesség184 fő (2013)[1]
Népsűrűség4,1 fő/km²[2]
Földrajzi adatok
Terület45,0 km²
IdőzónaKözép-európai (UTC+1)
CEST (UTC+2)
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 38′ 07″, k. h. 16° 16′ 20″44.635300°N 16.272200°EKoordináták: é. sz. 44° 38′ 07″, k. h. 16° 16′ 20″44.635300°N 16.272200°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Vođenica témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Vođenica (szerbül: Вођеница) szerb falu Bosznia-Hercegovinában, a Bosznia-hercegovinai Föderáció Una-Szanai kantonjában, Bosanski Petrovac községben.

Fekvése

[szerkesztés]

Bosznia-Hercegovina nyugati részén, Bihácstól légvonalban 37, közúton 44 km-re délkeletre, Bosanski Petrovactól légvonalban 11, közúton 14 km-re északnyugatra, a Grmeč-hegységben, a Željeznik csúcsának közelében, a Bosanski Petrovac - Bosanska Krupa út mellett található. Két része van. A kevésbé lakott és magasabban (Grmeč lejtőin) fekvő Gornja Vođenica és Donja Vođenica, amely alacsonyabban, a sűrűn lakott a Petrovaci-síkságon fekszik. Talaja erősen sziklás. A Vođenica nevű időszakos patak a Željeznik (1274 m) alatt bukkan elő, amely egyben a forrás gyűjtőterülete is. A Vođenica-patak forrásvidékén több mint 50 forrás található, ezért a falunak ezt a részét Vrelának hívják. A legbővízűbb forrás a Stublići, és említésre méltók még a Dražići, a Crno vrelo, a Zanoglina és a Pećina vrelo. A Vođenica-patak a legbővebb vizű patak petrovaci térségében, egykor több mint 40 vízimalom működött rajta. A legmagasabb vízállás idején a Petrovaci-mező síkságán, Trnjaci víznyelőben bukik a föld alá.[3]

Népessége

[szerkesztés]
Nemzetiségi csoport Népesség
1991[4] 		Népesség
2013[4]
Szerb 509 178
Bosnyák 0 0
Horvát 1 3
Jugoszláv 6 0
Egyéb 46 3
Összesen 562 184

Története

[szerkesztés]

Vođenicától délre találhatók a tágas Obljaj erőd maradványai. Ez egy illír erődített település volt, melynek nagyméretű kősáncai kb. másfél-két hektáros területet kerítettek.[5] A településen belül egy külön erőd is található. A lelőhely teljes területén találtak kerámiát és háztartási eszközöket, melyek a bronzkorból és a korai vaskorból származnak. Vođenicától nyugatra található egy rom, amit a nép "Drenovac"-nak hív. Az egykori építmény téglából és habarcsból épült, így arra lehet következtetni, hogy a római korból származik. Magán Vođenicán egy középkori templom romja is található, ahol templomi tárgyakat találtak, környezetében pedig rengeteg óboszniai (bogumil) sírkő található félhold- és keresztdíszítésekkel.[6]

Török kor

[szerkesztés]

Vođenica először 1574-ben szerepel a török forrásokban Vodenica nahije néven.[7] Petar Rađenović etnográfus „Bjelajsko polje i Bravsko” (1923) című munkájában azt írja, hogy Vođenicában 1803-ban kilenc szerb és hét bég tulajdonú ház volt.[8] A bégek Gornja Vođenicában éltek, és birtokolták a terüéet legnagyobb részét.[8] Akkoriban a Vođenicán élő szerb családok a Jokići, Latkovići, Stupari, Ćurguzi, Kerkezi, Tešići, Jelicići, Dragići és a Popadići családok voltak.[8] A szerb családok a bégek hűbéresei voltak, az egész Vođenica pedig Kulenović és Ibrahimpašić hűbérurak birtokában volt.[9]

Rađenović művében elmondja, hogy a szerbiai házak száma 1860-ban 17-re nőtt, és a szerb családok számának legnagyobb növekedése a boszniai krajnai felkelés (1875-1878) után következett be, amikor nagyszámú likai szerb család telepedett le Vođenicára.[8] Rađenović szerint hét évvel a boszniai krajnai felkelés előtt a Gornja Vođenica bégei mecsetet építettek, és ennek romjai 1923-ban még láthatóak voltak.[8] 1887-ben Kosta Kovačević pap a „Dabro-bosanski istočnik” című folyóiratban leírta, hogy a bégek házai leégtek a felkelésben, és a bégek Bosanski Petrovacba és Kulen Vakufba költöztek.[10]

Osztrák-magyar uralom

[szerkesztés]
A falu felújított ortodox temploma

A feudális kiváltságokat Bosznia-Hercegovina Ausztria-Magyarország általi annektálása után is megőrizték, és a feudális birtokos osztály továbbra is az osztrák-magyar uralom fontos pillére maradt Bosznia-Hercegovinában.[9] Az osztrák-magyar összeírások szerint Vođenicán nem voltak szabad parasztok, minden paraszt jobbágyi kapcsolatban állt a bégekkel.[11] Vođenica első iskolája Pauline Irbi brit filantróp adományából 1879-1880 között épült.[12] A helyi lakosság azonban hamarosan rögtönzött templomként kezdte használni az iskolát.[12] A vođenicai templom 1912-1913 között épült. Vođenica, Skakavac és Brestovac lakosainak hozzájárulása, valamint Miloš Miladinović építész tervei szerint.[12] Az 1910-es népszámlálás során Vođenica az azonos nevű Vođenica község székhelye volt, amelynek a népszámlálás szerint 1453 lakosa volt (689 férfi és 764 nő).[11]

A Jugoszláv Királyság és a második világháború idején

[szerkesztés]

Az Szerb-Horvát-Szlovén Királyság megalakulásával agrárreformot hajtottak végre, és felszámolták a vođenicai bégek korábbi feudális birtokait.[9] Vođenica volt az azonos nevű község központja 1938-ig, amikor rendelettel egyesítették Bosanski Petrovac településsel, és az „Opština bosansko-petrovačka” nevet kapta.[13]

A Jugoszláv Királyság tengelyhatalmak általi megszállása után Vođenica 1941 áprilisában a Független Horvát Állam (NDH) része lett. Ezt követően bontakozott ki a boszniai szerbek ellenállása a horvát hatalommal szemben. Vođenicán 1941. július 27-én megalakult a vođenicai partizánosztag, amely Vođenica, Suvaja, Skakavac és Brestovac harcosaiból állt.[14]

A csapat egyik első akciója egy usztasa teherautó elleni támadás volt, amely elfogott civileket szállított Krnjeušából Bosanski Petrovacba, amelynek során hat túszt szabadítottak ki.[15] A vođenicai osztag is részt vett az addig usztasa irányítása alatt álló Krnjeuša elleni támadásban. A támadás során egy tarackot is használtak, amelyet korábban a vrtočei felkelők zsákmányoltak.[16]

A vođeničai osztag első parancsnoka Zdravko Čelar volt, egészen 1942 elejéig, amikor a Boszniai Krajina újonnan alapított „Proletár” zászlóaljának parancsnokává léptették elő.[14] Čelar helyét Marko Jokić vette át, és a csapat továbbra is önállóan működött Petrovac térségében 1942 nyaráig, amikor a harmadik krajinai „Proletár” rohamdandárba integrálták.[14] Marko Jokić 1944. május 25-én halt meg a német ejtőernyősekkel vívott csatában Drvar mellett, majd a háború után nemzeti hősnek nyilvánították.[17] Zdravko Čelart szintén nemzeti hősnek nyilvánították, és róla nevezték el Čelarevót, a vajdasági német falut, amelyet 1945 után, miután a németeket onnan elűzték és táborokba hurcolták, boszniai krajnai telepesekkel telepítettek be.[18] Az 1913-ban épült vođenicai ortodox templomot 1941. augusztus 2-án az usztasák felgyújtották.[12]

A szocialista Jugoszlávia és a boszniai háború

[szerkesztés]
A boszniai háború idején lerombolt ház

Az 1950-es években a vođenicai iskola mellett emlékművet állítottak a Jugoszláv Népi Felszabadító Hadsereg mártírhalált halt vođenicai és brestovaci harcosainak.[14] A hetvenes években a régi emlékműtől nem messze szocreál stílusú betonemléket állítottak a fasiszta terror elesett vođenicai, brestovaci, suvajai és skakavaci harcosainak és áldozatainak.[14][19]

A bosznia-hercegovinai háború alatt (1992-1995) Vođenica az önhatalmúan kikiáltott Boszniai Szerb Köztársaság akkori területének része volt. 1995 szeptemberében a horvát és bosnyák erők Misztrál elnevezésű közös hadműveletében Bosanski Petrovac a Bosznia-hercegovinai Köztársaság Hadserege 5. hadtestének irányítása alá került, a helyi szerb lakosság által korábban elhagyott Vođenicát pedig felégették és kifosztották.[20][21] A vođenicai templom, amelynek helyreállítása 1991-ben kezdődött, 1995-ben ismét leégett.[12] A bosznia-hercegovinai ügyészség Atif Dudaković tábornokot gyanúsítja a templom felgyújtásával.[22] Az elesett partizánharcosok emlékművei is megsérültek, a szocreál emlékműről eltávolították az elesett harcosok neveit tartalmazó márványtáblákat, és letörték a megölt suvajai civilek neveit tartalmazó emléktáblát.[14]

Nevezetességei

[szerkesztés]
A Željeznik-hegy látképe Gornja Vođenicából
  • A falu ortodox temploma 1913-ben épült. 1941-ben felgyújtották, majd az 1991-ben helyreállított templomot 1995-ben ismét felgyújtották. A boszniai háború után újjáépítették.
  • Crkvina – a falu középkori templomának és temetőjének maradványai. A romok alapján a templom 12 méter hosszú és 6 méter széles volt, mely területen az ásatások során liturgikus tárgyak és fegyverek kerültek elő. A tempom körül mintegy 40, tábla és szarkofág formájú stećak maradt fenn kereszt és félhold díszítéssel.[23]
  • Drenovac – római téglaépület maradványai az 1-4. századból.[23]
  • Gradina – ókori erődített település maradványai, melynek kőfalai kb. másfél-két hektáros területet kerítettek.[23]

Híres emberek

[szerkesztés]
  • Hrizostom Jević, a Szerb Ortodox Egyház dabro-boszniai metropolitája.
  • Marko Jokić, a drvarsko-petrovai partizánkülönítmény parancsnoka, Jugoszlávia nemzeti hőse.
  • Marko Stupar szerb festőművész.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=11436
  2. ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=11436
  3. ↑ Rade Davidović, PETROVAČKO POLJE, Novi Sad, 1981.
  4. ↑ a b Popis 2013 u BiH – Bosanski Petrovac (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2024. január 30.)
  5. ↑ Salmedin Mesihović, Historijska traganja, 4, 2009.,str. 9-33 2010 -SVPPLEMENTVM REBELLIO ILLYRICI I – GERMANIKOVA “POUNJSKA OFANZIVA”
  6. ↑ Vejsil Ćurčić, Glasnik Zemaljskog muzeja u Sarajevu, godina 1902 -Starine iz okoline Bosanskog Petrovca.
  7. ↑ Šabanović, Hazim. Bosanski pašaluk: postanak i upravna podjela. Djela / Nauc̆no drus̆tvo NR Bosne i Hercegovine, Odjelenje istorisko-filoloških nauka, Naučno Društvo NR Bosne i Hercegovine, 271. o. (1959) 
  8. ↑ a b c d e Рађеновић, Петар. Бјелајско поље и Бравско. Београд: Српска краљевска академија, 445-449. o. (1923) 
  9. ↑ a b c Kamberović, Husnija. Begovski zemljišni posjedi u Bosni i Hercegovini od 1878. do 1918. godine. Sarajevo: Institut za istoriju, 82-83, 89, 369, 405-406. o. (2003.). ISBN 9536324369 
  10. ↑ Bane: Krnjeuša.net - 5. Otkriće crkvine u Vođenici. (sr-YU nyelven). www.krnjeusa.net . [2021. április 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. március 25.)
  11. ↑ a b Божић, Јелена (2019. november 24.). „ПРИЛОГ ПОЗНАВАЊУ КУЛТУРНО-ИСТОРИЈСКЕ ПРОШЛОСТИ ПЕТРОВАЧКОГ КРАЈА: ВОЂЕНИЦА” (szerb nyelven). ГЛАСНИК УДРУЖЕЊА АРХИВСКИХ РАДНИКА РЕПУБЛИКЕ СРПСКЕ 4 (11). DOI:10.7251/GUARS1911007. ISSN 1840-4626. 
  12. ↑ a b c d e Божић, Јелена (2019. november 24.). „СРПСКА ПРАВОСЛАВНА ЦРКВА У ВОЂЕНИЦИ (1911–1913)” (szerb nyelven). ГЛАСНИК УДРУЖЕЊА АРХИВСКИХ РАДНИКА РЕПУБЛИКЕ СРПСКЕ 4 (11). DOI:10.7251/GUARS1911012. ISSN 1840-4626. 
  13. ↑ (01. 04. 1938.) „Преглед законодавства” (szerb nyelven). Бранич 26, 203. o, Kiadó: Орган адвокатске коморе у Београду. 
  14. ↑ a b c d e f Spomenik Database | Memorial to the Vođenica Company in Vođenica (angol nyelven). spomenikdatabase . (Hozzáférés: 2021. március 24.)
  15. ↑ Bane: Krnjeuša.net - 2. Vođenička četa (szerb nyelven). www.krnjeusa.net . [2021. április 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. március 29.)
  16. ↑ Bane: Krnjeuša.net - 7. Ustaški teror i oslobađanje Krnjeuše. (sr-YU nyelven). www.krnjeusa.net . [2021. április 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. március 29.)
  17. ↑ Народни хероји Југославије. www.subnor.org.rs . (Hozzáférés: 2021. március 25.)
  18. ↑ Vojvodiny, Rádiodifúzna ustanovizeň VojvodinyRádio-televízia: У Челареву немачко спомен обележје. Rádio-televízia Vojvodiny . (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  19. ↑ Vođenica, Džolići, 1989-09-27, <https://www.youtube.com/watch?t=1165&v=2KXAmEJ0_OA&feature=youtu.be>. Hozzáférés ideje: 2021-04-02
  20. ↑ Atif Dudaković i ostali: Stričev nestanak (bosnyák nyelven). Detektor , 2019. július 8. (Hozzáférés: 2021. március 25.)
  21. ↑ STUPAR: NI DANAS NE ZNAM GDJE SU KOSTI UBIJENOG STRICA | SRNA. www.srna.rs . (Hozzáférés: 2021. március 25.)[halott link]
  22. ↑ ZA KOJE ZLOČINE JE OSUMNJIČEN GENERAL DUDAKOVIĆ: Ubistva zarobljenika i civila u Bosanskom Petrovcu, Ključu, selima Krnjeuša, Orašac, Vođenica... (angol nyelven). zurnal.info . (Hozzáférés: 2021. április 26.)
  23. ↑ a b c Arheološki leksikon BiH Tom. 2.. Zemaljski Muzej Bosne i Hercegovine Sarajevo, 1988. (Hozzáférés: 2024. január 14.)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Vođenica című bosnyák Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Вођеница című szerb Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vođenica&oldid=27037701”