Nagyhársas
| Nagyhársas (Veľký Lipník) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Eperjesi | ||
| Járás | Ólublói | ||
| Rang | község | ||
| Első írásos említés | 1338 | ||
| Polgármester | Peter Labant | ||
| Irányítószám | 065 33 | ||
| Körzethívószám | 052 | ||
| Forgalmi rendszám | SL | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 914 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 36 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 569 m | ||
| Terület | 27,51 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 49° 22′ 30″, k. h. 20° 29′ 50″49.375000°N 20.497222°EKoordináták: é. sz. 49° 22′ 30″, k. h. 20° 29′ 50″49.375000°N 20.497222°E | |||
| Nagyhársas weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyhársas témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Nagyhársas (1899-ig Nagy-Lipnik, szlovákul: Veľký Lipník) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Ólublói járásában.
Fekvése
[szerkesztés]Ólublótól közúton 16 km-re északnyugatra, a lengyel határ mellett, a Szepesi-Magura legfestőibb völgyében, a Kamienka-völgyben fekszik.
Története
[szerkesztés]A 13. század második felében, a tatárjárást követően a soltész telepítés idején keletkezett. A települést 1314-ben Károly Róbert király adománylevelében említik először, amikor a birtokot a Görgey családnak adja.
1314-ben „Lypnice”, 1330-ban „Lupnyk”, 1338-ban „Fel Lwpnyk” néven említik. 1567-ben a vlach jog alapján Halicsból betelepített ruszinokkal növekedett lakossága. 1598-ban 17 háza volt. A 17. században a Mattyasovszky család zálogbirtoka, majd a Palocsay-Horváth család volt a birtokosa. A 18. században a szepesi káptalan birtoka. 1787-re 142-re nőtt házainak száma.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „LIPNIK. Orosz falu Szepes Várm. földes Ura Szent Iványi, és több Uraságok, lakosai katolikusok, és ó hitűek, fekszik Harihóczhoz nem meszsze, és annak filiája, határja ollyan mint Harihóczé.”[2]
Házainak száma 1822-re 199-re növekedett. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, pásztorkodással foglalkoztak. A pásztor hagyományokat jeleníti meg a község címere is, mely juhot ábrázol. A 19. századtól kézművességgel is kezdtek foglalkozni, különösen a szőnyeg, vászon és ruhaszövés, valamint a vándordrótosság terjedt el a nép körében. A községben fűrésztelep és mészégető is üzemelt. 1831-ben kolerajárvány pusztított a községben.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Lipnik, orosz falu, Szepes vármegyében, Haligoczhoz 1 1/2 órányira keletre: 91 római, 1220 görög kath., 8 evang., 27 zsidó lak., kik gyolcsot szőnek, s avval kereskednek. Van g. kath. anyatemplom, és savanyuvíz-forrása. F. u. b. Palocsay Horváth.”[3]
A század végétől lakói közül sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. A trianoni diktátum előtt Szepes vármegye Szepesófalui járásához tartozott.
1945 után néhány család Ukrajnába települt át.
Népessége
[szerkesztés]1910-ben 845, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.
2001-ben 1010 lakosából 913 szlovák és 73 ruszin volt.
2011-ben 984 lakosából 828 szlovák és 134 ruszin.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Szent Mihály arkangyalnak szentelt görög katolikus temploma 1794-ben épült barokk-klasszicista stílusban, 1930-ban építették át. Az eredetileg ortodox templomot óorosz típusú barokk toronysisak és 17. századi ikonosztáz díszíti.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
További információk
[szerkesztés]Az Ólublói járás települései | ||
|---|---|---|
Ólubló (Stará Ľubovňa) | ||
|  | |
