Vas Zoltán (politikus)

Vas Zoltán
Budapest 10. polgármestere
Hivatali idő 1945 májusa – novembere
Előd	Csorba János
Utód	Kővágó József
Az Országos Tervhivatal elnöke
Hivatali idő 1949 – 1952
Előd	Vajda Imre
Utód	Szalai Béla
Születési név	Weinberger Zoltán
Született	1903. március 30. Budapest
Elhunyt	1983. augusztus 13. (80 évesen) Budapest
Sírhely	Farkasréti temető
Párt	Magyar Dolgozók Pártja Magyar Kommunista Párt
Házastársa	Vadas Sára (nem ismert – 1975. november 17., házastárs halála, nem ismert)
Foglalkozás	politikus író újságíró
Iskolái	Madách Imre Gimnázium (–1920)
A Wikimédia Commons tartalmaz Vas Zoltán témájú médiaállományokat.

Vas Zoltán (eredeti neve: Weinberger Zoltán, Budapest, 1903. március 30. – Budapest, 1983. augusztus 13.) kommunista politikus, író, újságíró, polgármester. Fiatalon, a Magyarországi Tanácsköztársaság idején csatlakozott a kommunistákhoz. A Horthy-korszak nagy részében börtönben vagy emigrációban töltötte. 1940-ben a Szovjetunióba emigrált, ahonnan 1944 végén szovjet katonatisztként tért haza. A Rákosi-korszakban fontos gazdaságpolitikai hivatalokat viselt: a Gazdasági Főtanács vezetője (1945–1949) és az Országos Tervhivatal vezetője (1949–1953) volt. Ekkoriban a párt legbefolyásosabb tagjai közé tartozott, de 1953-ban kegyvesztetté vált, és Nagy Imre köréhez csatlakozott. 1956-os szerepvállalása miatt kiszorult a politikából, és haláláig írással töltötte az idejét.

Élete

A második világháború előtt

Módos, vallásos zsidó családból származott, apja Weinberger Mór, anyja Rosenberg Karolin. Már 16 évesen, 1919-ben belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába, és harcolt a Vörös Hadseregben; később az illegális párt ifjúsági mozgalmának újjászervezésében vállalt szerepet. Emiatt 1920-ban eltanácsolták a Barcsay utcai gimnáziumból. Egy ideig csehszlovákiai emigrációban tevékenykedett, majd 1921-ben hazatért, de elfogták és 10 év börtönbüntetésre ítélték lázadás vádjával. 1922-ben egy fogolycsere keretében a Szovjetunióba utazott, ahol egyetemi tanulmányokat folytatott. Pártbéli súlya is megnövekedett: 1925-ben a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségének (KIMSZ) titkárává és a párt Központi Bizottságának tagjává vált. Még ebben az évben visszatért Magyarországra a Komintern megbízásából, de ismét gyorsan letartóztatták, és 1926-ban hat év börtönbüntetést kapott, amit 1929-ben 13,5 évre emeltek. 1940-ben szabadult Rákosi Mátyással együtt, és vele együtt ismét a Szovjetunióba ment. Itt a Kominternnek dolgozott, majd 1942-ben belépett a szovjet Vörös Hadsereg kötelékébe, ahol frontpropagandát folytatott és „antifasiszta” tanfolyamokat szervezett. Szovjet tisztként, 1944 októberében tért vissza Magyarországra.

Felívelő pártkarrier

A pártvezetés hazatelepüléséig Vas fontos pozíciókat töltött be: részt vett a tiszántúli pártszervezésben, a nemzetgyűlés előkészítésében. 1944-ben Pécsett képviselővé választották. (A törvényhozásnak 1957-ig maradt tagja, de a későbbiekben Budapesten választották meg.) A Debrecenben működő Központi Vezetőség megbízásából a párt katonai, karhatalmi és pártgazdasági ügyeit felügyelte, illetve 1945 első hónapjaiban a Budapesten működő Központi Vezetőség vezető titkára, mígnem a testület február 22-én fuzionált a Rákosi vezette KV-val. Februártól májusig Budapest közellátási kormánybiztosa, majd májustól novemberig a főváros polgármestere volt.

Ezután országos jelentőségű pozíciót kapott: ő lett a jóvátételi ügyeket és újjáépítést koordináló, a gazdaság terén rendeletalkotási jogosultsággal rendelkező Gazdasági Főtanács főtitkára, így személyében az MKP döntő befolyást szerzett e létfontosságú területen. (Tisztségével címzetes miniszterelnökségi államtitkári rang járt.) A testület 1949-es megszüntetésekor az állami gazdaságirányítás kulcsszerve, az Országos Tervhivatal elnöke lett, amelynek feladata ekkoriban az ötéves terv kidolgozása volt. Eközben 1948–1951 között az újonnan megalakult MDP PB póttagja, 1951-től pedig rendes tagja volt – ekkoriban Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály és Révai József mellett a legbefolyásosabb, „moszkovita” kommunisták alkotta ún. „ötösfogat” tagjaként emlegették.

Nagy Imre oldalán

1952 őszétől kezdve helyzete kezdett megingani: a Népgazdasági Főtanácsot vezető Gerő Ernő rendszeresen szabotőrnek nevezte, amiért elutasította a testület irreális elképzeléseit. 1953 februárjában minden pártbéli és állami tisztségét elvesztette és „önkritika” gyakorlására kényszerítették; feltehetően őt szánták a moszkvai példát követő, zsidóellenes koncepciós per fővádlottjának, ami végül Sztálin halála miatt nem kezdődött meg. Ezután Nagy Imre kevésbé doktríner vonalához csatlakozott: miután 1954-ig a komlói szénbányákat igazgatta, az első Nagy Imre-kormányban a Minisztertanács Titkárságának vezetője lett (1954–1955). Nagy bukását követően ismét súlytalanná vált: 1955–1956-ban a külkereskedelmi miniszter helyettese, majd 1956 júniusától a Szövetkezetek Országos Szövetségének elnöke lett. Nagy Imre körén belül azon kevesek közé tartozott, akik kapcsolatban álltak az 1956-os eseményekben fontos szerepet játszó Jurij Andropov szovjet nagykövettel. A forradalom alatt, október 26-án a Közellátási Kormánybiztosság elnökévé, majd október 28-án közellátási kormánybiztossá nevezték ki.

A forradalom után

November 4-én Nagy Imrével együtt a jugoszláv követségre menekült, ahonnan november 18-án távozott. Romániába, Snagovba internálták, ahonnan 1958 végén tért haza. A Nagy Imre-perből kihagyták, az Elnöki Tanács kegyelemben részesítette. 1957-ben megszüntették képviselői helyét is, és nem igazolták át az MSZMP-be. Ettől kezdve írással foglalkozott és haláláig nem játszott közéleti szerepet. 1973-ban, Nem a tejes csenget című, tervezett visszaemlékezése kapcsán izgatás miatt eljárást indítottak ellene. A könyv végül Vas halálát és a rendszerváltást követően jelent meg, Betiltott könyvem címmel.

Díjai, elismerései

• A Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozata (1946)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal és nagykeresztje (1947), középkeresztje (1949)
• A Kossuth-érdemrend II. osztálya (1948)
• A Magyar Népköztársasági Érdemrend I., II. és III. fokozata (1950)
• A Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1954)
• Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970)
• A Magyar Népköztársaság Zászlórendje, II. fokozat (1970)
• Szocialista Magyarországért érdemrend (1978)

Főbb művei

Politikai írások

• Halhatatlan ifjúság (elbeszélések, Moszkva, 1944)
• Vas Zoltán jelentése a Székesfőváros közigazgatásának működéséről 1945. május 16–1945. november 16.; Székesfővárosi Háziny., Budapest, 1945
• Vas Zoltán jelentése a székesfőváros közigazgatásának 1945. évi szeptember havi állapotáról / Budapest. Polgármester; Székesfővárosi Háziny., Budapest, 1945
• Gerő Ernő, Vas Zoltán, Vajda Imre felszólalásai a Központi Vezetőség nov. 27-iki ülésén; Szikra Ny., Budapest, 1948
• Vas Zoltán felszólalása az ötéves terv törvényjavaslat vitájában 1949. december 9-én; Népművelési Minisztérium, Budapest, 1949
• Nemzetgazdaságunk új feladatai. Gerő Ernő, Vas Zoltán, Vajda Imre felszólalásai; Szikra, Budapest, 1949
• Nemzetgazdaságunk helyzete és fejlődése (Budapest, 1949)
• A hároméves terv befejezése: népünk győzelme (Budapest, 1950)
• Az ötéves terv második évének feladatai (Budapest, 1951)
• A Szovjetunió ötéves terve hatalmas lépés a kommunizmus építésének útján (Budapest, 1952)
• A fény felé (regény, Budapest, 1955)
• Vas Zoltán vallomása a kommunizmusról és elvtársairól; in: Varga László: New Yorktól Mallorcáig, és vissza; New York Publishing–Hazánk, New York–Boardman, 1987

Életrajzok

• Két igaz férfi. Marx és Engels életregénye (Budapest, 1956)
• Cserébe a világot...; Gondolat, Budapest, 1961
• Hamburg fia. Ernst Thälmann élete (Budapest, 1962)
• Esik eső karikára. Kossuth Lajos élete a világosi fegyverletételig; Szépirodalmi, Budapest, 1965
• Ha még egyszer azt üzeni (Kossuth Lajos élete 1849-1861. Budapest, 1967)
• Annyi áldás szálljon rája (Kossuth Lajos élete 1861-től haláláig. Budapest, 1968)
• Őfelsége szárnysegéde: Horthy Miklós (Budapest, 1969)
• Horthy vagy a király (Budapest, 1971)
• Horthy (2. átdolgozott, bővített kiadás. Budapest, 1975)

Önéletrajzi jellegű munkák

• Tizenhat év fegyházban (börtönnapló, Moszkva, 1944)
• Hazatérés, 1944 (Budapest, 1970)
• Viszontagságos életem (Budapest, 1980)
• Akkori önmagunkról. Önéletírás II.; Magvető, Budapest, 1982 (Tények és tanúk)
• Későbbi és mostani önmagunkról, 1-3.; s.n., s.l., 198? [szamizdat]
• Betiltott könyvem. Életem III.; szerk., előszó Veliky János; Szabad Tér, Budapest, 1990 (Huszadik század)

Dokumentumfilm

• Sára Sándor: Krónika (dokumentumfilm sor.), 23. rész – Utóvédharc, (1982), 25.-31. perc

Források

• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
• A magyar irodalom története 1945–1975. Szerk. Béládi Miklós, Rónay László. Budapest: Akadémiai. 1990.  
• Az 1947. szeptember 16-ra Budapestre összehívott Országgyűlés almanachja. Főszerk. Marelyn Kiss József, Vida István. Budapest: Magyar Országgyűlés. 2005.  
• Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Budapest: Osiris. 2005.  
• Gyarmati György: A Rákosi-korszak. Budapest: ÁBTL-Rubicon. 2011.  

További információk

• Botka Ferenc: Távlatok és zsákutcák. Emigráció és irodalom. Moszkva: 1921-1932/34. Doktori disszertáció (Bp., 1990)
• Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. 3. átd. kiad. Szerk. Betlen Katalin. Kossuth, Budapest, 1975
• Kortárs magyar írók 1945-1997. Bibliográfia és fotótár. Szerk. F. Almási Éva, Enciklopédia Kiadó, Budapest, 1997, 2000
• Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 2000
• Magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Benedek Marcell. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1963-1965
• Munkásmozgalomtörténeti lexikon. Szerk. vezetője Vass Henrik. Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1972
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-) Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993–
• Borbándi Gyula: Magyar politikai pályaképek 1938-1948. Európa, Budapest, 1997
• Pécs lexikon. Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft., Pécs, 2010
• Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994
• Új magyar lexikon 8. köt. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959-1962. 6 db. Kieg. kötet, 1962-1980

Levéltári anyagok

• HU BFL – VII.101.c – fegyenc.I – 5364
• HU BFL – VII.5.c – 0091 – 1931
• HU BFL – VII.5.c – 12692 – 1931
• HU BFL – VII.5.c – 7203 – 1929
• HU BFL – VII.5.c – 3445 – 1928
• HU BFL – VII.5.c – 9836 – 1926
• HU BFL – VII.5.c – 8771 – 1925
• HU BFL – VII.5.c – 9170 – 1921