Vajda Imre

Vajda Imre
Az Országos Tervhivatal elnöke
Hivatali idő 1947. augusztus 1. – 1949. május 1.
Előd	nem volt
Utód	Vas Zoltán
Született	1900. július 24. Budapest
Elhunyt	1969. augusztus 30. (69 évesen) Bécs
Párt	Magyarországi Szociáldemokrata Párt Magyar Dolgozók Pártja Magyar Szocialista Munkáspárt
Foglalkozás	politikus közgazdász

Vajda Imre (Budapest, 1900. július 24. – Bécs, 1969. augusztus 30.) közgazdász, akadémikus; szociáldemokrata, később kommunista párti gazdaságpolitikus, többszörös államtitkár volt. Bár fontos szerepe volt a Magyar Dolgozók Pártjának létrehozásában, 1950-ben életfogytiglani börtönre ítélték. 1956-ban rehabilitálták, ezt követően tudományos tevékenységet folytatott.

Életútja 1945-ig

Polgári családból származott, apja Vajda Lajos (1859–1912) bankbizományosként dolgozott, anyja Weisz Szidónia volt. Kiválóan megtanult németül, franciául és angolul. 1917-ben, miután elvégezte a kereskedelmi iskolát, a Hollandia Rt.-nél helyezkedett el, és megfordult a cég budapesti, bécsi és amszterdami kirendeltségeinél is. Még ebben az évben belépett a Szociáldemokrata Pártba. 1918-ban hazatért, a vállalat munkástanácsának tagja lett, a Tanácsköztársaság idején pedig belépett a Vörös Hadseregbe, ahol századparancsnoki rangig jutott. Szerepvállalása miatt 1920-ban jobbnak látta Ausztriába emigrálni.

1938-ig Bécsben élt és a Koch and Co. nyersanyag-importőr vállalat cégvezetőjeként dolgozott. Az emigrációban is politizált: eleinte a Világosság körül szerveződő csoporthoz csatlakozott, később az Ernst Fischer vezette, 1934-es sikertelen munkásfelkelésük után kommunistákhoz csatlakozó forradalmi szocialisták támogatója lett, 1935-ig pedig az illegális osztrák kommunista mozgalom központi vezetőségének is tagja lett. Emiatt 1936-ban letartóztatták és fél év börtönbüntetésre ítélték, majd miután rendőri felügyelet alatt tartották, az Anschlusst követően kiutasították az országból. Ekkor visszatelepült Budapestre, ahol Riedl Miklós nyersanyag-behozatali vállalatánál kapott állást. 1944-ben munkatáborba deportálták, ahonnan sikeresen megszökött.

Az MSZDP baloldalán

1945-től az MSZDP vezető funkcionáriusa lett; a párton belül a kommunistákkal való együttműködést szorgalmazó tömb (az 1947-től kiformálódó ún. baloldali hatok) egyik hangadója volt. 1945 áprilisában a párt értelmiségi titkárságának vezetője, augusztusban az országos vezetőség tagja és a gazdasági bizottság elnöke lett. 1945 novemberben majd 1947 augusztusában az MSZDP országos listájáról szerzett nemzetgyűlési mandátumot: a törvényhozás politikai bizottságának tagja és (főleg gazdasági kérdésekben) aktív felszólalója volt. Képviselősége mellett kormányzati feladatokat is kapott: 1945–46 során a Kereskedelmi és Szövetkezetügyi Minisztérium osztályvezetője, 1946 júniusától adminisztratív államtitkára lett. 1947 július közepén a gazdaságirányításban kulcsszerepet betöltő Országos Tervhivatal alelnöke, augusztus 1-jén pedig elnöke lett, amely tisztségét 1949. május 1-jéig töltötte be. Ezzel párhuzamosan a Szén- és Olajipari Rt. igazgatóságának tagja (1946–1948), Bán Antal emigrációját követően pedig 1948 február végétől november közepéig az Iparügyi Minisztériumban lett államtitkár. Ezalatt nyelvtudásának köszönhetően több alkalommal megfordult Nyugat-Európa különféle szocialista konferenciáin.

Állami funkciók és börtönévek

1948 júniusában a pártegyesülés egyik szószólójaként az újonnan megalakult MDP Központi Vezetőségébe és Politikai Bizottságába is beválasztották. Ugyanez év decemberében a Magyar Tudományos Tanács elnökségének tagja, később közgazdász társelnöke, illetve az Országos Szabványügyi Tanács elnöke lett. 1949 májusában ismét képviselővé választották, júniusban pedig a Belkereskedelmi Minisztérium államtitkára lett. 1950 augusztusában érte el a tavasszal megindult, volt szociáldemokraták ellen irányuló, egyebek mellett Szakasits Árpád ET-elnök vagy Marosán György pártfőtitkár-helyettes bebörtönzésével és Ries István igazságügy-miniszter meggyilkolásával járó tisztogató kampány: az ÁVH elfogta egy szovjetunióbeli utazását követően. A bíróság novemberben, a Szakasits-per harmadrendű vádlottjaként, nemzetközi mozgalmi kapcsolataira alapozva, „háborús bűntett, kémkedés és a demokratikus államrend megdöntése” vádjában bűnösnek találta és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte, amit decemberben a Legfelsőbb Bíróság is jóváhagyott. Feleségét eközben Fehérgyarmatra telepítették.

A tudományos tevékenység évei

1956 márciusában szabadult, a júniusi perújítás során pedig bűncselekmény hiányában felmentették és rehabilitálták. Szeptembertől a Közgazdasági Egyetem külgazdasági előadója lett. Az 1956-os forradalom idején, bár hatással volt az egyetemistákra, az indulatoktól megrémülve nem csatlakozott a mozgalomhoz. December végén Justus Pállal és Horváth Zoltánnal közösen nyílt levelet írt Marosán Györgynek, kifejtve benne azokat a feltételeket, amelyek teljesülésével hajlandóak lennének csatlakozni a Kádár-kormányhoz. Ezután külföldi tárgyalásokon képviselte Magyarországot, és tagja volt a magyar ENSZ-delegációnak is.

Az aktív politikai szerepléstől ezután is távol maradt, inkább közgazdászként tevékenykedett. Részt vett a Nyers Rezső vezette gazdasági reformbizottság munkájában és a Magyar Közgazdasági Társaság újjászervezésében, amelynek elnöke lett. 1963-ban szerzett doktori fokozatot. 1965-ben nyugdíjazták, ekkor befejezte a tanítást, de tovább folytatta a tudományos munkát és rendszeresen publikált a Magyar Nemzetben. Tudományos eredményeire való tekintettel 1967-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, illetve az MTA közgazdaság-tudományi bizottságának tagja lett. 1969-ben, egy ausztriai előadó-körúton érte a halál.

Fő művei

• A kapitalizmus újabbkori fejlődése. Imperializmus; Világosság Ny., Budapest, 1945
• Van-e harmadik út?; Világosság Ny., Budapest, 1947 (A Kunfi-Gárda könyvei)
• Gerő Ernő, Vas Zoltán, Vajda Imre felszólalásai a Központi Vezetőség nov. 27-iki ülésén; Szikra Ny., Budapest, 1948
• Az ötéves terv; Szikra, Budapest, 1949
• Nemzetgazdaságunk új feladatai. Gerő Ernő, Vas Zoltán, Vajda Imre felszólalásai; Szikra, Budapest, 1949
• Kereskedelem politika; Róka soksz., Budapest, 1950
• Nemzetközi kereskedelem (tankönyv, 1959)
• Kelet-nyugati kereskedelem; Kisipari Szövetkezetek Országos Szövetsége, Budapest, 1960
• Külkereskedelmünk a második hároméves terv időszakában. 1958-1960; Kossuth, Budapest, 1961
• Előadások és tanulmányok a szocialista külkereskedelem köréből; Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, Budapest, 1962
• Szocialista külkereskedelem. A KGST és a szocialista nemzetközi munkamegosztás; közrem. Viliam Cerniansky et al.; Közgazdasági és Jogi, Budapest, 1963
• Szakosítás és árukoncentráció a világkereskedelemben és a magyar külkereskedelemben; Konjunktúra- és Piackutató Intézet, Budapest, 1964
• Magyarország és a világ kereskedelme (1965)

Díjai, elismerései

• Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje (1947), középkeresztje (1948)
• Kossuth-érdemrend, III. osztály (1948)
• Magyar Népköztársasági Érdemrend, III. fokozat (1950)
• Munka Érdemrend, arany fokozat (1965, 1969)
• Szocialista Hazáért Érdemrend (1967)

Források

• Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3  
• Az 1947. szeptember 16-ra Budapestre összehívott Országgyűlés almanachja. Főszerk. Marelyn Kiss József, Vida István. Budapest: Magyar Országgyűlés. 2005. arch Hozzáférés: 2012. január 18.  
• Vajda Imre életrajza a Történelmi Tárban