Justus Pál

Justus Pál
Született	1905. április 7. Pécs
Elhunyt	1965. december 28. (60 évesen) Temesvár
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Justus Pálné
Foglalkozása	költő, műfordító, szakíró, politikus
Tisztsége	az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (1945. április 2. – 1945. november 3.)
Iskolái	Kölcsey Ferenc Gimnázium (1915–1923)
Sírhelye	Farkasréti temető (NVh-730)
A Wikimédia Commons tartalmaz Justus Pál témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Justus Pál és feleségének hamvai a budapesti Farkasréti temetőben NVh-730. fülke (a táblán hibás a szám).

Justus Bernát Pál (Pécs, 1905. április 7. – Temesvár, 1965. december 28.) magyar költő, műfordító, társadalomtudományi író, szociáldemokrata ideológus.

Élete

Jusztusz Mór államvasúti hivatalnok és Perls Anna gyermekeként született, izraelita vallású családban. 1915 és 1923 között a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumba járt, ahol tanulmányait végig jó és jeles érdemrenddel zárta. Ugyanitt érettségizett, 1923-ban. Az iskola értesítője a „a jelesen érettek” között említi a nevét. „Március 15-ei ünnepünk hatása alatt – írja a gimnázium éves értesítője – pedig két tanítványunk édesapja, Jusztusz Mór ny. MÁV főfelügyelő úr 52.000 koronás Petőfi-alapítványt adott át az igazgató úrnak.” Bölcsészetet 1924 és 1927 között Bolognában és Párizsban tanult. Ebben az időszakban Károlyi Mihállyal és Basch Viktorral megalakították: Az Emberi Jogok Ligája magyar tagozatát. 1925-től tagja volt az MSZDP-nek. Hazatérése után tagja lett Kassák Lajos Munka-körének. Innen 1930-ban kizárták, mert az irodalmi kulturális tevékenység mellett politikai aktivitást is szorgalmazott. Kassák hatása versei tartalmában és formájában is érzékelhető, ugyanakkor messze nem nevezhető Kassák-epigonnak; lírájában ugyanúgy érezhető a Nyugat második és harmadik nemzedékének hatása. Jóllehet korai ciklusában fellelhetőek a klasszikus témák (Vers, füttyszóra; A távozó után; Zápor; Levelek őszi tánca; Tavaszi szél stb.), ám lírai témái között egyre gyakrabban feltűnik: a munka, az ember, a „harcos élet”, a küzdelem, a lázadó, a változásért kiáltó ember képzete. E finom szemantikai eltolódás rajzolja körül Justus líráját: a finom, a lét általános problémái felé forduló beállítódás és a néven nevezett, a szocialista öntudat, sőt hit nyomát magán viselő témák (pl. Kunfi Zsigmond; Carlo Rosselli) keveredése. Elméleti felkészültsége révén az MSZDP egyik meghatározó ideológusa volt, 1929-ben szocialista diákmozgalmat alapított.

1934–1936 között Bécsben, Berlinben és Párizsban élt. Hazatérése után, 1944-ig bank- és magántisztviselő volt. A munka mellett aktív tagként működött az MSZDP-ben, volt az V., VI. és a VII. kerületi szervezet titkára is. 1943–44-ben a párt értelmiségi csoportjának (Gábori Györggyel együtt) egyik vezetője volt. Számos közgazdasági és politikai tanulmánya jelent meg, jelentős a politikai ismeretterjesztő füzeteinek száma. Tagja volt a Mónus Illés vezette Marx–Engels válogatott műveit fordító, kiadó vállalkozásnak. A kötet előszavát is ő írta. A második világháború alatt munkatáborba (Bor) vitték. Innen megszökött, és csatlakozott Tito partizánjaihoz. A „felszabaduláskor” Temesváron tartózkodott, és az újraindult Szabad Szó munkatársa lett. 1945-ben az SZDP központi vezetőségének tagja, agitációs és propagandaosztályának vezetője, a Szocializmus című lap szerkesztője lett. 1945 áprilisában beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. 1949-ben koholt vádak alapján letartóztatták és a Rajk-per nyolcadrendű vádlottjaként életfogytiglant szabtak ki rá.

A Rajk-pert (számos más koncepciós perrel egyetemben) a desztalinizáció jegyében újratárgyalták és felmentették; 1955. november 29-én szabadult ki. 1956. szeptember 27-én rehabilitálták, így visszatérhetett az irodalmi életbe, ahol a Corvina Kiadó szerkesztőjeként dolgozott, miközben a korszak egyik legnagyobb tekintélyű prózai fordítójává (magyarról idegen nyelvre és idegenről magyarra egyaránt) nőtte ki magát.

Irodalmi munkássága

• Párizsból való hazatérte után, csatlakozik a Kálmán József, Nagy Lajos és Szirmai Jenő szerkesztette Együtt című laphoz.
• 1925-ben Justus Bernát Pál néven közzéteszi első kötetét, „Fekete ormok alatt” címmel. Egyébként középiskolai tanulmányai során végig Justus Bernát nevet használja; e kötete megjelenésekor tünteti fel mellé a Pál nevet.
• Munkatársa Kassák Lajos folyóiratának, a Munkának. Vas István visszaemlékezéseiben Justust nevezi a Munka-kör emblematikus költőjének, aki – avantgardista létére – még a verstannal is tisztában volt!
• „Az utak éneke” címmel teszi közzé 1925 és 1930 között keletkezett verseit. A kötet élénk visszhangot vált ki: a Nyugat (Fenyő László) és a Szocializmus (Kálmán József) mellett Bálint György is méltatja a Pesti Naplóban.
• Jelentős műfordítói életműve. Többek között Shakespeare-t (szonettek), Baudelaire-t, Verlaine-t, Voltaire-t, Heinét, Maupassant-t, Cocteau-t, Puskint, Gorkijt, Majakovszkijt, Sartre-t is fordított.
• A közélettől visszavonulva haláláig a Corvina Könyvkiadó szerkesztője volt.
• 1981-ben „Végrendelet” címmel megjelenik 1925 után keletkezett, publikált és asztalfiókban maradt verseinek válogatott kiadása. Egyik legszebb ciklusa a börtönben keletkezett Hét év börtön és harmincnyolc sor.

Kötetei

• Fekete ormok alatt (1925)
• Az utak éneke. Versek 1925–1930; Merkur Nyomda, Bp., 1931
• A szocializmus útja. Az osztályháború új feltételei; Népszava, Bp., 1945 (Szocialista könyvtár) – A kommunisták követelésére a könyvet bezúzták.
• Miért államosítunk? Kertész Miklós, Justus Pál, Borbély János, Bán Antal beszéde a szénbányászat államosításáról szóló törvényjavaslat parlamenti vitájában; bev. Bán Antal; Szociáldemokrata Párt, Bp., 1946 (A Kunfi-Gárda könyvei)
• A monopolkapitalizmus gazdasági szerkezete; Népszava, Bp., 1947
• Végrendelet (versek); Szépirodalmi, Bp., 1981

Idézetek

Magyar irodalom története

Börtönbüntetése idején írta legszebb, legmegrendítőbb verseit, melyeket „Hét év börtön és harmincnyolc sor” címen foglalt össze. E „sorokban” – melyek voltaképp különálló költemények – egymásba olvad nappal és éjszaka, hetek és hónapok telnek el, s ő emlékei mezején bolyongva igyekszik újraélni az élet derűsebb pillanatait, miközben fájdalmasan kérdez rá a számára oly érthetetlen tényre: miért kellett így történnie? Puritán egyszerűséggel számol be mindennapjainak egyhangúságáról, s arról az egyre reményvesztettebb állapotról, ahogy a börtönbe zárt ember lassan ráébred, hogy fölöslegessé lett, nem emlékszik rá senki, s életének alig-alig van értelme:

Ez a Szilvesztered,

s még az, hogy gondolkozhatsz egész éjszaka,
mit csinálhatnak most a tiéid;
Éva, Edith,

s nyugodt vagy, mert már nincs mit vesztened

– Justus Pál: Tizedik sor

Források

• Reményi Gyenes István: Ismerjük őket? Zsidó származású nevezetes magyarok (Ex Libris Kiadó, Budapest, 2000) ISBN 963-85530-3-0
• Tütő László: Justus Pál társadalomfilozófiai nézetei. In: Magyar Filozófiai Szemle, 1986/5–6. szám, 690–737. o.
• Justus Pál; szerk. Jemnitz János, Székely Gábor; Magyar Lajos Alapítvány, Bp., 2008

További információk

• Magyar életrajzi Lexikon
• Életrajz a sulineten
• Fenyő László ajánlása a Nyugat-ban
• A magyar irodalom története
• Konok Péter: A Munka-Kör szellemi, politikai hátországa PDF
• Az Ideiglenes Nemzetgyűlés Almanachja
• Utolsó beszélgetés Rajk Lászlóval
• A szociáldemokrácia elszakadása a magyar demokráciától Archiválva 2014. március 7-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Faludy György: Pokolbéli víg napjaim
• Műfordítások 1945 és 1975 között
• Karig Sára: Szibéria nincs olyan messze
• Blog eszmecsere 2006
• A munkáskalokagathia pillanata. Költészet, társadalomkritika és a munkáskultúra egysége: Justus Pál és a Munka-kör Archiválva 2009. február 15-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Fényképek Justusról az 1956-os Intézet digitális archívumából