Ugrás a tartalomhoz

Pongrácz Kálmán

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pongrácz Kálmán
A Budapest folyóirat 1979. évi februári számában Csigó László felvétele
A Budapest folyóirat 1979. évi februári számában
Csigó László felvétele
Született1898. október 11.[1]
Erzsébetfalva
Elhunyt1980. január 15. (81 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • politikus
  • polgármester
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1949. május 15. – 1953. május 17.)
  • magyarországi polgármester (1949. július 20. – 1950. május 18., Budapest)
  • tanácselnök (1950. május 18. – 1958. november 16.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1953. május 17. – 1956)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1956 – 1958. november 16.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1958. november 16. – 1980. január 15.)
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem (–1956, jogtudomány)
SírhelyeFarkasréti temető (47/4-1-51/52)
Budapest 13. polgármestere
Hivatali idő
1949 1950
ElődBognár József
Utódő maga tanácselnökként
Budapest Főváros Tanácsának 1. elnöke
Hivatali idő
1950 1958
Elődő maga polgármesterként
UtódVeres József
A Wikimédia Commons tartalmaz Pongrácz Kálmán témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Pongrácz Kálmán (Erzsébetfalva, 1898. október 11.Budapest, 1980. január 15.) magyar kommunista politikus, az Elnöki Tanács tagja, Budapest utolsó polgármestere, majd Budapest Főváros Tanácsa végrehajtó bizottságának első elnöke, országgyűlési képviselő.

Pályája

[szerkesztés]

Szülei Pongrácz András és Tóth Anna voltak. Eredeti szakmája vasesztergályos volt, majd 1956-ban Budapesten jogi karon végzett. A szakszervezeti mozgalomban 18 éves korától vett részt. 1918 után a Ganz Villamossági Gyárban dolgozott. 1922-ben házasságot kötött Parditka Katalinnal, majd kilenc évvel később elvált tőle.[3] 1931-ben lépett be a Kommunisták Magyarországi Pártjába (KMP).

1938-ban a Ganz Villamossági Gyár szakszervezeti főbizalmija lett és a Vas- és Fémmunkások Szakszervezete Központi Vezetőségének tagja. 1945 és 1947 közt a Ganz gyárak központi üzemi bizottságának elnöke volt.

1947-ben a Ganz Vagongyár vezérigazgatójának nevezték ki.

Budapest élén

[szerkesztés]

1949-ben Budapest polgármestere lett, a tanácsrendszer bevezetésével 1950-ben pedig Budapest tanácsa végrehajtó bizottságának (VB) elnöke lett. E posztot nyugdíjba vonulásáig, 1958-ig töltötte be.

Polgármestersége évében adták át az újjáépített Lánchidat, és ekkor indult meg a budapesti troliközlekedés. Az első troli a 70 éves Sztálin tiszteletére a 70-es számot kapta. 1950 májusában megnyílt a Ferihegyi repülőtér, megkezdődött a metró építése (ez utóbb, 1954-ben pénzhiány miatt leállt), és átadták a mai Árpád hidat (akkor Sztálin híd), valamint létrehozták Nagy-Budapestet.

Pongrácz VB-elnökségének első évében adták át a csepeli HÉV-et és a Ferencváros vasútállomást, 1952-ben pedig a Petőfi hidat. 1955-ben Budapesten a tömegközlekedési eszközök túlzsúfoltsága miatt elrendelték a lépcsőzetes munkakezdést. 1957-ben a zaj miatt kitiltották a belvárosból a traktorokat. VB-elnökségének utolsó évében jelentette be a rendőrség, hogy a fővárosban felszámolták a prostitúciót. Ekkor épültek az első kísérleti panelházak Budapesten, a Nagy Lajos király úton.[4]

Más politikai tisztségei

[szerkesztés]

1951 és[1956 közt a kommunista MDP Központi Vezetőségének tagja volt. 1949-től volt országgyűlési képviselő. 1954 és 1960 között a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségi tagja volt, 1963 és 1970 között pedig az Elnöki Tanács tagja.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]