Ugrás a tartalomhoz

Stubnyafürdői járás

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Stubnyafürdői járás
Közigazgatás
Ország Szlovákia
Népesség
Teljes népesség15 956 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség40,63 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület392,7 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 51′ 49″, k. h. 18° 51′ 48″48.863600°N 18.863300°EKoordináták: é. sz. 48° 51′ 49″, k. h. 18° 51′ 48″48.863600°N 18.863300°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Stubnyafürdői járás témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
A Stubnyafürdői járás
A Turóci-medence, háttérben a Kis-Fátra vonulatai

A Stubnyafürdői járás (szlovákul Okres Turčianske Teplice) Szlovákia Zsolnai kerületének közigazgatási egysége. Területe 393 km², lakosainak száma 16 379 fő (2011), székhelye Stubnyafürdő (Turčianske Teplice). A járás területe teljes egészében az egykori Turóc vármegyéhez tartozott.

Története

[szerkesztés]

A Stubnyafürdői járás 1922-ig egyike volt az egykori Turóc vármegye két járásának a Turócszentmártoni mellett. Területe azonban nagyobb volt a mainál, mivel északnyugaton ide tartozott kilenc község, melyek ma a Turócszentmártoni járáshoz tartoznak (Turócremete, Znióváralja, Lazány, Valcsa, Turóctótfalu, Lézsa, Turócszentgyörgy, Szocóc és Szentmária). A megye 1918-tól csehszlovák uralom alatt állt, amit a trianoni békeszerződés erősített meg 1920-ban.

1923-ban a Stubnyafürdői járás megszűnt, teljes területét a Turócszentmártoni járáshoz csatolták, melynek területe így azonos lett az addigi Turóc vármegyéével. Ugyancsak 1923-ban a mai Szlovákia területét hat nagymegyére osztották, a járás ezek közül Vágmente megyéhez (Považská župa) került. 1928-ban a nagymegyék is megszűntek, Csehszlovákiát négy tartományra osztották, ekkor a járás a Csehszlovákián belüli Szlovákia része lett. 1938-ban a járás négy déli községét (Turócnémeti, Felsőstubnya, Alsóturcsek és Felsőturcsek) elcsatolták a Körmöcbányai járáshoz. 1939-ben, amikor Csehszlovákia megszűnt, a független Szlovákiában ismét hat megyét hoztak létre, a Turócszentmártoni járás ezek közül Tátra megyéhez (Tatranská župa) tartozott, a Körmöcbányai pedig Garammente megyéhez (Pohronská župa).

A második világháború után újjáalakult Csehszlovákia közigazgatási beosztása hasonló volt az 1928-38 közöttihez, a járások ismét közvetlenül a szlovák tartományhoz tartoztak. A Turócszentmártoni járás határai is visszaálltak az 1938-as állapotukba, az 1938-ban elcsatolt négy déli községet visszacsatolták.

1949-ben újabb átszervezésre került sor, számos más járással ekkor hozták létre ismét a Stubnyafürdői járást a Turócszentmártoni járás déli részéből. Ennek határai majdnem megegyeztek az 1923 előttivel, csupán Valcsa és Lézsa került most a Turócszentmártoni járáshoz. Szintén 1949-ben az 1923-28 közötti nagymegyékhez hasonló nagyobb közigazgatási egységeket hoztak létre, de ezek neve most kerület (kraj) lett, az egykori Turóc megye területén fekvő két járás a Zsolnai kerülethez került.

1960-tól ismét jelentősen átszervezték a járásokat, a korábbiaknál sokkal nagyobbakat hozva létre, a Stubnyafürdői járást ekkor másodszor is beolvasztották a Turócszentmártoniba. Szintén 1960-ban a kerületek száma Szlovákiában hatról háromra csökkent, a Turócszentmártoni járás pedig a Közép-Szlovákiai kerület része lett. A kerületek 1990-ben ismét megszűntek és csak a (nagy)járások maradtak Csehszlovákiában.

1996-ban, a már független Szlovákia közigazgatási felosztását megint jelentősen átalakították. A járások száma 38-ról 79-re nőtt és ezeket nyolc kerületbe osztották be. A Stubnyafürdői járás ismét kivált a Turócszentmártoniból, és mindkettő ismét a Zsolnai kerület része lett, mint 1949 és 1960 között.

A Stubnyafürdői járás települései

[szerkesztés]

(Zárójelben a szlovák név szerepel.)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal

Források

[szerkesztés]
  • Pavol Korec és társai. Kraje a okresy Slovenska – Nové administratívne členenie (Szlovákia kerületei és járásai – az új közigazgatási felosztás) (szlovák nyelven). Bratislava: Q111 (1997). ISBN 80-85401-58-4