Turócrudnó

	Turócrudnó (Rudno)
	; Turócrudnó zászlaja
	; Turócrudnó zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Zsolnai
Járás	Stubnyafürdői
Rang	község
Első írásos említés	1343
Polgármester	Dušan Menich
Irányítószám	038 52
Körzethívószám	043
Forgalmi rendszám	TR
	Népesség
Teljes népesség	200 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	31 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	489 m
Terület	7,28 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 53′ 06″, k. h. 18° 44′ 49″48.885000°N 18.746944°EKoordináták: é. sz. 48° 53′ 06″, k. h. 18° 44′ 49″48.885000°N 18.746944°E
	Turócrudnó weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Turócrudnó témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Turócrudnó (szlovákul Rudno) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Stubnyafürdői járásban.

Fekvése

Turócszentmártontól 31 km-re délnyugatra, a Turóc völgyének délnyugati részén fekszik.

Élővilága

A faluban egy gólyafészket tartanak nyilván. 2014-ben 5 fiókát számoltak össze.^[2]

Története

1343-ban „Rudna” néven említik először. 1391-ben „Ruda”, 1392-ben „Rodna” néven említik. 1421-től a 19. századig vámszedőhely volt. A falu Tótpróna uradalmához tartozott. A falu első szakrális épülete egy kis kápolna volt, mely azonban elpusztult. Mai fatemplomának elődje 1422-ben már állt. 1535-ben „Rwdna” néven írják, ekkor bányásztelepülés a falu bírájának irányítása alatt. A 18. századtól a faluban postaállomás működött. 1715-ben 15 porta és egy malom volt a településen. 1773-ban „Rudno” alakban szerepel a korabeli forrásokban. 1785-ben 33 házában 251-en laktak.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „RUDNO. Tót falu Túrócz Várm. földes Urai B. Prónay, és Révay Urságok, lakosai katolikusok, többen evangelikusok, fekszik Tót Prónához egy órányira, nagy hegyek között; földgye sovány, az Uraságnak vámja vagyon itten, és postaváltás is.”^[3]

1828-ban 41 házában 250-en laktak. Lakói földműveléssel, erdőgazdálkodással, házi szövéssel foglalkoztak. A trianoni diktátumig Turóc vármegye Stubnyafürdői járásához tartozott.

A háború után lakói főként erdei munkákkal, fafeldolgozással foglalkoztak. 1938 és 1947 között téglagyára is volt. Ma lakói főként Turócszentmárton, Kispróna és Németpróna üzemeiben dolgoznak.

Népessége

1910-ben 348, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 228 szlovák lakosa volt.

2011-ben 225 lakosából 223 szlovák.

Nevezetességei

Szent István király tiszteletére szentelt római katolikus fatemploma 1792-ben a korábbi, 1422-ből származó templom helyén épült. Berendezése a 17. és 18. században készült.

Jegyzetek

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ bociany.sk No. 1155
↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.

Külső hivatkozások

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1a51c02e0fdfeab92df411283c0efd8f3e0c312b-1] The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal

[2] y.sk No. 1155

[3] Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.

[1]

[2]

[3]