Ugrás a tartalomhoz

Speciális unitér csoport

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(SU(2) szócikkből átirányítva)

A speciális unitér csoport, jelölés szerint a matematikában az olyan unitér mátrixok csoportja, melyek determinánsa egy. A csoport asszociatív csoportművelete a mátrixszorzás, és mivel a speciális unitér csoport egy sima sokaság, amelyben a mátrixszorzás tetszőlegesen sokszor differenciálható, ezért egy Lie-csoport.

Az unitér mátrixok determinánsának abszolút értéke egy, ezt a tulajdonságot szűkíti tovább a speciális unitér csoport. Továbbá, a speciális unitér csoport normálosztója az unitér csoportnak (), mely az unitér mátrixok csoportja, mely részcsoportja az általános lineáris csoportnak. Formálisabb jelölés szerint .

Az csoportok legegyszerűbb esete az , mely egy triviális csoport, tehát egyetlen eleme van, az egységelem, ami ebben az esetben . Az izomorf azon kvaterniók csoportjához, melyeknek normája egy, ezáltal diffeomorf a 3-gömbhöz. Mivel a gömbhéjon elhelyezkedő kvaterniókkal leírhatóak forgatások a háromdimenziós térben (egy előjelig bezárólag), létezik egy szürjektív homomorfizmus és a speciális ortogonális forgatáscsoport között, melynek magja az halmaz, ahol az egységmátrixot jelöli. Mivel a kvaterniók identifikálhatóak a Clifford-algebra páros részével, így az megegyeztethető a spinorok egyik szimmetriacsoportjával, a spincsoporttal.

Az speciális unitér csoportok rendkívül hasznosak a részecskefizika standard modelljében, főleg az elektrogyenge kölcsönhatás leírásában, az pedig a kvantum-színdinamikában.[1]

Tulajdonságai

[szerkesztés]

A speciális unitér csoport egy szigorúan valós Lie-csoport, melynek dimenziója egy valós sokaságként . Topológiai tulajdonságai közé tartozik, hogy kompakt és egyszerűen összefüggő.[2] Algebrailag besorolható az egyszerű Lie-csoportok közé,[3] tehát a csoport Lie-algebrája is egyszerű.[4]

A speciális unitér csoport centruma izomorf a ciklikus csoporthoz, mely olyan diagonális mátrixokat tartalmaz, melynek minden eleme az -edik komplex gyöke az 1-nek. Abban az esetben, amikor , az a csoport külső automorfizmuscsoportja, míg az külső automorfizmuscsoportja a triviális csoport.

Az ranggal rendelkező maximális tóruszok megadhatóak olyan diagonális mátrixok halmazaként, melynek determinánsa egy. Az Weyl-csoportja a szimmetrikus csoport .

Lie-algebrája

[szerkesztés]

Az Lie-algebrája, jelölés szerint , az olyan antihermitikus komplex mátrixok halmaza, melyek nyoma nulla.[5] A Lie-algebra Lie-zárójele a mátrixok kommutátora. A részecskefizikában gyakran használnak egy alternatív definíciót, mely szerint a csoport Lie-algebrája a nulla-nyommal rendelkező hermitikus mátrixok halmaza, ellátva egy olyan Lie-zárójellel, ami a kommutátor megszorozva -vel. Az algebra dimenziója szintúgy .

Struktúrája

[szerkesztés]

Az komplexifikációja az , mely az -es nyommentes komplex mátrixok algebrája.[6] Ennek Cartan-részalgebrái tehát nyommentes diagonális mátrixokat tartalmaznak,[7] melyek bármelyike megegyeztethető egy olyan vektorral -ben, amelyek komponenseinek összege nulla. A gyökrendszerében ezáltal a számok lehetséges permutációja található meg. Az egyszerű gyököket választhatjuk következőféleképpen:

Következtetésképpen, az csoport rangja , Dynkin-diagrammja pedig , melyet grafikusan egy taggal rendelkező lánccal jelölünk.[8] Az Lie-algebra Cartan-mátrixa a következő:

Az Weyl-csoportja (vagy Coxeter-csoportja) az szimmetrikus csoport, amely az -szimplex szimmetriacsoportja.

Ábrázoláselmélete

[szerkesztés]

Mivel az egy egyszerűen összefüggő Lie-csoport, bármelyik ábrázolása (vagy reprezentációja) levezethető a csoporthoz tartozó Lie-algebra (vagy pedig annak komplexifikációjának[6]) ábrázolásaiból.[9] Mivel a csoport kompakt, így a Peter–Weyl-tétel kimondja, hogy az ábrázolásai felbonthatóak irreducibilis ábrázolások direkt összegeként. Továbbá, az csoport nem kommutatív, így léteznek olyan irreducibilis ábrázolásai, melyeknek egynél nagyobb a dimenziója.

Fundamentális ábrázolása

[szerkesztés]

Egy adott Lie-csoport fundamentális ábrázolása a legkisebb dimenziós nemtriviális irreducibilis ábrázolása. Az algebra esetén ez az az ábrázolás, amely megmutatja, hogy az algebra hogyan hat a testre. Fizikában használt konvenció szerint az algebra generátorainak választhatjuk azokat a nyommentes hermitikus -mátrixokat, melyekre teljesül

ahol a Kronecker-deltát, pedig a szerkezeti tényezőket jelöli, melyek minden indexükben antiszimmetrikusak, míg a -vel jelölt állandók minden indexükben szimmetrikusak.

Következésképpen, a generátorok kommutátora a következő:

a megfelelő antikommutátor pedig:

A kommutátor a fizikusok által használt konvenció szerint úgy teljesíti a Lie-zárójelet definiáló feltételeket, ha tartalmazza az imaginárius egységet, matematikai irodalomban nem található meg, mivel ott a generátorok antihermitikus mátrixok.

Általában a következő normalizáció használatos:

A generátorok teljesítik a Jabobi-identitást[10]:

A fizikusok által használt konvenció oka az, hogy így egyszerűbben leírhatók a fundamentális részecskék bizonyos tulajdonságai, mivel például esetén generátorként választhatók a Pauli-mátrixok -del megszorozva, továbbá az csoportnál a Gell-Mann-mátrixok szintén egy ketteddel megszorozva.[10] Ezen definíciók szerint a generátorok a következőt teljesítik:

Adjungált ábrázolása

[szerkesztés]

Egy adott Lie-algebra adjungált ábrázolása az az ábrázolása, melyben az önmagára vetett (Lie-zárójel általi) hatása mutatkozik meg. Ebben az esetben a generátorok olyan -es mátrixok, melyeket a szerkezeti tényezők definiálnak:

Az SU(2) csoport

[szerkesztés]

Az olyan -es unitér mátrixok csoportja, melyek determinánsa egy. Pontosabban kifejezve:

ahol például az komplex konjugáltját jelöli. A csoportművelet a mátrixszorzás.[11]

Kapcsolata a 3-gömbbel

[szerkesztés]

Ha a definícióban szereplő és komplex számokat felbontjuk valós és imaginárius részeikre, tehát , akkor a determinánsra szabott feltétel a következő egyenlet lesz:

Ez pontosan az egységsugarú 3-gömb () egyenlete. Ezt a megfeleltetést lehet egy beágyazásnak is tekinteni: a leképezés

ahol a -es komplex mátrixok halmazát jelöli, egy valós injektív lineáris leképezés. Tehát, -nek a -ra vett korlátozása a 3-gömb beágyazása egy kompakt részsokaságába, pontosabban .

Ennek következtében, diffeomorf -vel, mely bizonyítja, hogy egyszerűen összefüggő, pedig ellátható egy olyan struktúrával, mely egy kompakt, összefüggő Lie-csoporttá teszi.

Kapcsolata az egységkvaterniókkal és a térbeli forgatásokkal

[szerkesztés]

Az egységhosszú kvaterniókat röviden egységkvaternióknak hívjuk, és az csoportot generálják. Az általánosan megadott mátrix

leképezhető a következő formájú kvaternióba:

Ez a leképezés egy csoportizomorfizmus, a mátrix determinánsa pedig pontosan a kvaternió normája, tehát izomorf az egységkvaterniók csoportjához.[12]

Minden egységkvaternió megfelel egy háromdimenziós térbeli forgatásnak, az egységkvaterniók szorzata pedig a hozzájuk tartozó forgatások kompozíciójának. Továbbá, bármely háromdimenziós térbeli forgatás pontosan kettő különböző egységkvaternióval írható le. Pontosabban megfogalmazva létezik egy 2:1 szürjektív homomorfizmus és között. Ennek következtében, izomorf az faktorcsoporthoz, az univerzális fedése, továbbá az -at definiáló sokaság létrehozható, ha antipodális pontjait megfeleltetjük egymásnak.

Lie-algebrája

[szerkesztés]

Az csoport Lie-algebrájába azon -es antihermitikus mátrixok tartoznak, melyek nyoma nulla.[5] Pontosabban:

Ezt az algebrát a következő három mátrix generálja:

melyek a következő kommutációs relációkat teljesítik:

Ezek a generátorok szoros összefüggésben állnak a kvantummechanikában alkalmazott Pauli-mátrixokkal: és Ennek következtében az algebrával leírható a fundamentális részecskék (például elektronok) spinje.

Továbbá, a Lie-algebra ábrázolásainak segítségével levezethetőek az ábrázolásai.

Az SU(3) csoport

[szerkesztés]

Az egy 8-dimenziós valós egyszerű Lie-csoport, mely olyan -as unitér mátrixokat tartalmaz, melyek determinánsa egy.

Topológiai tulajdonságai

[szerkesztés]

Az csoport egyszerűen összefüggő és kompakt.[13] A csoport topológiai struktúrája megérthető abból a tulajdonságából, hogy tranzitív módon hat az egységgömbre a térben. A gömb bármelyik pontjának stabilizátora izomorf -vel, amely topológiailag a 3-gömb. Ebből következik, hogy egy fibrált nyaláb, melynek bázistere , fibruma (vagy rostja) pedig . Mivel a fibrum és a bázistér is egyszerűen összefüggő, ebből következik, hogy is egyszerűen összefüggő.[14]

Homotópiacsoportok hosszú egzakt sorozatát vizsgálva bizonyítható, hogy az csoport egy nemtriviális (csavart) -nyaláb bázistér felett.

Lie-algebrája

[szerkesztés]

Az Lie-algebrája , amely a -as (fizikai konvenció szerint) hermitikus mátrixokat tartalmazza, melyek nyoma nulla. Az algebra generátorai a

mátrixok, ahol a Gell-Mann-mátrixokat jelöli, melyek a Pauli-mátrixok háromdimenziós megfelelői:

A Gell-Mann-mátrixok a következő kommutációs és antikommutációs szabálynak tesznek eleget:

ahol a Lie-algebra szerkezeti tényezőjeit jelöli. Ezek esetén a következők:

ahol olyan , melyek nem érhetőek el az előbb felsoroltak permutációjaként, automatikusan nullák. A szimmetrikus tényezők a következők:

Egy általános csoportelem, melyet egy -as hermitikus nyommentes mátrix generál, leírható a következő másodfokú mátrixpolinommal:[15][16]

ahol

Általánosított speciális unitér csoport

[szerkesztés]

Adott test esetén definiálható az általánosított speciális unitér csoport , mely azon lineáris leképezések csoportja, melyek determinánsa egy és egy feletti -dimenziós vektortérhez tartoznak. Továbbá, ezek a leképezések változatlanul hagynak egy nemelfajuló, szeszkvilineáris formát, melynek szignatúrája . Az mező felcserélhető egy kommutatív gyűrűre, ebben az esetben viszont a vektortér felcserélődik egy szabad modulusra.

Amennyiben egy szignatúrával rendelkező[17] hermitikus mátrixot, akkor minden -re teljesül

Amennyiben a csoport -ként van jelölve bármiféle testre való utalás nélkül, akkor a test általában a komplex számtest .

SU(1,1)

[szerkesztés]

Az egy fontos példája az általánosított speciális unitér csoportoknak. Definíció szerint a következő:

Ez a csoport izomorf az és a csoportokkal,[18] ahol a vesszővel elválasztott két szám annak a kvadratikus alaknak a szignatúrájára utal, melyet a csoport változatlanul hagy. A definícióban található kifejezés egy hermitikus forma, melyből egy izotropikus másodfokú forma lesz, ha a -t és -t a valós komponenseire felbontjuk.

A csoport egy korai formája a kokvaterniók egységgömbjeként mutatkozott meg. Legyen

A három mátrix szorzata a kétdimenziós egységmátrix, továbbá mind a három mátrix antikommutál, mint a kvaterniók esetében. Továbbá, ugyanúgy az egységmátrix -szeresének négyzetgyöke, azonban . Mind a kvaterniók, mind a kokvaterniók esetén a skalármennyiségek többszöröseinek tekinthetők, így a továbbiakban a szakaszban az jelölés lesz alkalmazva.

A kokvaternió (ahol egy skalár) konjugáltja , hasonlóan a kvaterniókhoz. Az általuk definiálható másodfokú forma A kokvaterniók egységgömbjében ez a mennyiség 1, mely így pontosan megfeleltethető az csoportnak, ha a definícióban használt és komplex számokat felbontjuk valós és imaginárius részükre.

Fontos részcsoportok

[szerkesztés]

A speciális unitér csoportot a fizikában fermionrendszerek szimmetriáinak leírására alkalmazzák. A spontán szimmetriasértés elméletében fontos bizonyos részcsoportjait felismerni. Például, a nagy egyesített elméletben jelentős részcsoportok esetén

ahol a a direkt szorzatot jelöli, pedig a körcsoport, mely olyan komplex számokat tartalmaz, melyek normája egy.

Bizonyos ortogonális és szimplektikus csoportok is részcsoportjai -nek:

Az részcsoportja a következő Lie-csoportoknak:

A következő izomorfizmusok gyakran használatosak: .[19]

Jelentősége a fizikában

[szerkesztés]

Az az egyik legfontosabb szimmetriacsoport a fizikában. Az leírja a perdületet a kvantummechanikában, ezáltal a spint is. A csoport irreducibilis ábrázolásait egyedi módon karakterizálják a Casimir-operátor sajátértékei, ebből levezethető, hogy a spin vagy egész szám, vagy egy egész szám fele: például az elektron spinje 1/2 vagy -1/2 lehet, (a Planck-állandót elméleti fizikai konvenció szerint eggyel egyenlővé tesszük) a Pauli-mátrixok pedig a fundamentális ábrázolás generátorai. Mivel az csoportnak három generátora van, így az adjugált ábrázolása háromdimenziós: ez a spin-1 részecskéket írja le.

Az csoport a részecskefizikában a színtöltést írja le: itt két Casimir-operátor van és az irreducibilis ábrázolásokat egy számpárral lehet identifikálni. Továbbá, az segítségével osztályozhatók azok a hadronok, melyek könnyű (azaz top, down és strange) kvarkokból állnak.

Az önmagával vett direkt szorzata (tehát ) a relativisztikus kvantumelméletben is használt ortokrón Lorentz-csoport univerzális fedése.[20]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Halzen, Francis; Martin, Alan. Quarks & Leptons: An Introductory Course in Modern Particle Physics. John Wiley & Sons (1984). ISBN 0-471-88741-2 
  2. Hall 2015, Proposition 13.11
  3. Az egyszerű Lie-csoport olyan Lie-csoport, melynek nincs összefüggő nem-triviális normálosztója.
  4. Wybourne, B.G.. Classical Groups for Physicists. Wiley-Interscience (1974). ISBN 0471965057 
  5. a b Hall 2015 Proposition 3.24
  6. a b Hall 2015 Section 3.6
  7. Hall 2015 Section 7.7.1
  8. Hall 2015 Section 8.10.1
  9. Hall 2015 Theorem 5.6
  10. a b Georgi, Howard. Lie Algebras in Particle Physics: From Isospin to Unified Theories, 1 (angol nyelven), Boca Raton: CRC Press. DOI: 10.1201/9780429499210 (2018. május 4.). ISBN 978-0-429-49921-0 
  11. Hall 2015 Exercise 1.5
  12. Savage, Alistair: LieGroups
  13. Hall 2015 Proposition 13.11
  14. Hall 2015 Section 13.2
  15. Rosen, S P (1971). „Finite Transformations in Various Representations of SU(3)”. Journal of Mathematical Physics 12 (4), 673–681. o. DOI:10.1063/1.1665634. 
  16. Curtright, T L; Zachos, C K (2015). „Elementary results for the fundamental representation of SU(3)”. Reports on Mathematical Physics 76 (3), 401–404. o. DOI:10.1016/S0034-4877(15)30040-9. 
  17. Tehát p pozitív és q negatív sajátértéke van.
  18. Gilmore, Robert. Lie Groups, Lie Algebras and some of their Applications. John Wiley & Sons, 52, 201−205. o. (1974) 
  19. Jost, Jürgen. Riemannian Geometry and Geometric Analysis. Springer Verlag (2002). ISBN 3-540-42627-2 
  20. Gernot Eichmann: QCD and Hadron Physics (Lecture Notes). (Hozzáférés: 2024. október 30.)

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Special unitary group című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  • Hall, Brian C.. Lie Groups, Lie Algebras, and Representations: An Elementary Introduction, 2nd, Graduate Texts in Mathematics, Springer (2015). ISBN 978-3319134666 

Lásd még

[szerkesztés]