Kvadratikus forma
A matematikában a kvadratikus forma egy függvény, ami bizonyos értelemben az másodfokú függvényhez hasonlóan működik. Például a kizárólag másodfokú tagokból álló polinomok kvadratikus formák. Erre egy példa egy vektor hosszának négyzete: :
Kvadratikus formákkal a lineáris algebrán kívül is találkozhatunk. A geometriában metrikákat vezethetünk be velük, illetve az elemi geometriában kúpszeleteket írhatunk le vele. A racionális és az egész számok felett a számelméleti vizsgálódások klasszikus tárgya, ahol is kvadratikus formákkal ábrázolható számokat karakterizálnak.
Motiváció
[szerkesztés]Egy skalárszorzattal ellátott valós vektortér normált térré tehető, amennyiben egy vektor normáját úgy értelmezzük, mint (indukált norma). Azonban a négyzetgyökvonás miatt nehezebb ezt a képletet általánosítani, és kapcsolatba hozni bilineáris formákkal, és más skalártestek fölötti vektorterekre általánosítani; ezért inkább a négyzetgyökvonás nélküli leképezést tekintjük, és vizsgáljuk más testekben és vektorterekben. Ezeket az összefüggéseket találjuk:
A fenti feltételeknek megfelelő leképezéseket bilineáris formák nélkül is vizsgálhatjuk, és tovább általánosíthatjuk őket egységelemes kommutatív gyűrűk fölötti modulusokra. Gyakran vizsgált skalárgyűrű az egész számok gyűrűje, illetve a modulus, különösen a modulus.
Definíció
[szerkesztés]n határozatlanú kvadratikus forma
[szerkesztés]Egy egységelemes kommutatív gyűrű fölötti ( határozatlanú) kvadratikus forma egy ( határozatlanú) homogén másodfokú polinom -beli együtthatókkal.
Az algebrában a forma fogalmát Legendre vezette be.[1]
Speciális esetek
[szerkesztés]- Az esetben binér kvadratikus formákról beszélünk. Egy binér kvadratikus forma egy alakú polinom, ahol .
- Az esetben ternér kvadratikus formákról van szó, melyek alakja , ahol .
Kvadratikus formák modulusok fölött
[szerkesztés]Általánosabban a kvadratikus formákat modulusok fölött definiálják. Legyen modulus; ekkor egy fölötti kvadratikus forma egy leképezés a következő tulajdonságokkal:
- Minden és esetén .
- Definiáljuk a leképezést, ami lineáris mindkét argumentumában, vagyis bilineáris forma fölött. Ez automatikusan szimmetrikus, vagyis . Ez a -hoz tartozó szimmetrikus bilineáris forma.
Egy fenti értelemben vett kvadratikus forma a modulusok fölötti definíció szerint kvadratikus forma fölött.
Kvadratikus modulus
[szerkesztés]Egy kvadratikus modulus egy pár, ahol egy A fölötti modulus, és kvadratikus forma fölött.
Legyen a -hoz tartozó szimmetrikus bilineáris forma. Ekkor az elemek -ortogonálisak, illetve -ortogonálisak, ha
Kvadratikus tér
[szerkesztés]Egy kvadratikus modulus kvadratikus tér, ha vektortér. Ekkor a hozzá tartozó skalárgyűrű test.
Tulajdonságok
[szerkesztés]A következőkben feltételezzük, hogy a invertálható az gyűrűben. Ez kizárja a további jellemzésből a 2 karakterisztikájú gyűrűket. Mivel a valós és a komplex számok karakterisztikája különbözik 2-től, és a 2 invertálható mindkettőben, így ennek a feltételnek megfelel.
Hozzárendeljük a kvadratikus formához a , háromszögmátrixot, ahol a fennmaradó elemek nullák. Ezzel felfogható úgy is, mint , és úgy is, mint .
- Kapcsolat a szimmetrikus bilineáris formákkal: Van egy egy-egyértelmű megfeleltetés az határozatlanú kvadratikus formák és az fölötti bilineáris formák között:
- Egy kvadratikus formához megkapható a hozzá tartozó szimmetrikus bilineáris forma polarizációval:
- Megfordítva
- Formálisan nézve ez a konstrukció csak egy polinomfüggvényt ad; azonban ténylegesen polinom kapható, ha a bilineáris formát mátrixszal ábrázoljuk, vagy kiterjesztjük tetszőleges -algebrára.
- Formák ekvivalenciája: Ha soros mátrix, akkor az helyettesítéssel egy kvadratikus formához jutunk. Ha invertálható, akkor az új formából visszakaphatjuk a régit. Összességében definiálható egy mátrixcsoport a kvadratikus formákon vett ekvivalenciareláció bevezetésével. Ezek a -ekvivalens kvadratikus formák.
- Definitség: Valós vagy komplex formák esetén alkalmazhatók a mátrixkritériumok a mátrixra, így állítások tehetők arra, hogy a forma milyen előjelű értékeket vesz fel -en. Ennek megfelelően lehet a kvadratikus forma pozitív definit, negatív definit, illetve indefinit. Ha nullvektortól különböző értékeken is felvehet nullát, akkor lehet pozitív szemindefinit, negatív szemindefinit vagy indefinit.
Példák
[szerkesztés]Valós kvadratikus formák
[szerkesztés]Legyen valós vektortér; ekkor Sylvester tehetetlenségi tétele miatt minden kvadratikus forma diagonizálható, tehát létezik olyan bázis -ben, úgy, hogy
alkalmas -re, ahol . Egy kvadratikus forma izomorfizmusosztályát meghatározza rangja, és szignatúrája.
Kvadratikus formák számtestek fölött
[szerkesztés]A fölötti kvadratikus formákat Minkowski osztályozta. Hasse kiterjesztette ezt a klasszifikációt számtestekre. Pontosabban, két kvadratikus forma akkor és csak akkor izomorf, ha minden teljessé tételük (valós, komplex, p-adikus) izomorf, lásd Hasse–Minkowski-tétel.
Kvadratikus formák egész számok fölött
[szerkesztés]Azt mondják, hogy az egész számok fölött két pozitív definit kvadratikus forma, neme megegyezik, ha minden -re az skalárral bővítés (vagyis tenzorszorzás -nel) izomorf kvadratikus formákat kapunk -en. Az ugyanolyan nemű izomorfiaosztályok számát Smith–Minkowski–Siegel súlyformulájával lehet meghatározni.
Elemi számelmélet
[szerkesztés]Sok eredmény van arra, hogy egy adott, egész számok fölötti kvadratikus formula felvehet-e egy adott értéket. Ehhez meg kell jegyezni, hogy
- az n soros, egészeket tartalmazó 1 determinánsú mátrixok csoportja
- az n soros, egészeket tartalmazó ±1 determinánsú mátrixok csoportja
melyek önmagukra képezik a rácsot és a -beli relatív prímek halmazát, így a további eredmények ekvivalens kvadratikus formák egész családjaira állnak fenn.
Ismert példák:
- alakú négyzetszámok: Az egyenlet egészeken vett megoldásai pitagoraszi hármasok. A legismertebb példa az egyenlőség. Ez a végtelen sok megoldás közül a legkisebb. A fenti paraméteres leíráson túl a pitagoraszi hármasokról további információk találhatók a szakirodalomban.[2][3]
- Az alakú számok: A kvadratikus forma első ismert példája, amivel minden természetes szám előállítható. Ez a négynégyzetszám-tétel.[4]
- Az egyenlet egész megoldásai, ahol egészek, páronként relatív prímek, négyzetmentesek, és nem mind ugyanolyan előjelűek. Csak olyan nem triviális megoldások léteznek, hogy , és kvadratikus maradékok. Ez Legendre eredménye.[5]
- Az alakú prímszámok: Ezek pontosan a 2 és a alakú prímszámok. Történelmi jelentőségű megfigyelés, Fermatra megy vissza. Egy modern bizonyítás megtalálható a Das BUCH der Beweise 4. fejezetében.[6]
- Az alakú prímszámok: Ezek a 3 és az alakú prímszámok.[7]
- Az alakú prímszámok: Cox könyve foglalkozik a kérdéssel..[1]
Ha két kvadratikus forma mátrix alkalmazásával átvihető egy másikba, akkor egy egész szám pontosan akkor ábrázolható az egyik kvadratikus forma értékével, ha a másik értékével is ábrázolható. Ez közvetlenül adódik a definícióból: . A számelmélet szempontjából a és az kvadratikus formák ekvivalensek, és felmerül a kérdés, hogy találjunk egy lehetőleg egyszerű reprezentációs rendszert az változós kvadratikus formák számára modulo hatására. A kétváltozós kvadratikus formák esetén Gauß is foglalkozott a témával, a Disquisitiones Arithmeticae 5. fejezetében, 260 oldalon át, ami a könyv fő része.
Mai nyelven szólva, ez azt jelenti pozitív definit kvadratikus formák esetén, hogy a cél találni egy fundamentális tartományt hatásához az szimmetrikus téren (a pozitív definit kvadratikus formák terén).
Az esetben a pozitív definit binér kvadratikus formák azonosíthatók a hiperbolikus síkkal. Az ábra a hiperbolikus sík felbontását mutatja szerinti fundamentális tartományokra. Egy ilyen fundamentális tartomány (mint például az ábrán szürkére színezett) a binér kvadratikus formák egy reprezentánsrendszerét adja, úgy, hogy minden pozitív definit binér kvadratikus forma ekvivalens egy kvadratikus formával a kvadratikus tartományból, így ugyanazokat az egész számokat ábrázolja.
Hasonló, kapcsolódó problémák a kvadratikus formák terén kívül a nagy Fermat-tétel és a Waring-probléma.
Kapcsolódó fogalom
[szerkesztés]Egy kvadratikus forma (projektív) nullhelyeinek halmaza a kvádrika.
Lásd még
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b David Cox: Primes of the form . Wiley & Sons, 1997, 40. oldal
- ↑ Roger C. Alperin: The modular tree of Pythagorus. (PDF; 106 kB)
- ↑ Dan Romik: The dynamics of Pythagorean triples. (PDF; 236 kB) egy sor további szakirodalmi hivatkozással.
- ↑ Kenneth Ireland, Michael Rosen: A Classical Introduction to Modern Number Theory. Springer-Verlag, 1982, Abschnitt 17.7.
- ↑ Kenneth Ireland, Michael Rosen: A Classical Introduction to Modern Number Theory. Springer-Verlag, 1982, Abschnitt 17.3.1.
- ↑ Martin Aigner, Günter M. Ziegler: Das BUCH der Beweise. Springer-Verlag, 2000
- ↑ G. H. Hardy, E. M. Wright: An Introduction to the Theory of Numbers. 4. Auflage. Oxford University Press, Oxford 1975, ISBN 0-19-853310-1: Theorem 366, S. 299; Theorem 254, S. 221
Források
[szerkesztés]- Martin Kneser, Rudolf Scharlau: Quadratische Formen. Springer Verlag, 2002, ISBN 3-540-64650-7 (Vorlesungen von Kneser in den 1970er und 1980er Jahren in Göttingen, neu herausgegeben von Scharlau)
- Winfried Scharlau: Quadratic and Hermitian Forms. Grundlehren der mathematischen Wissenschaften, Band 270. Springer Verlag, 1985
- John Milnor, Dale Husemöller: Symmetric bilinear forms. Springer Verlag, 1973
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Quadratische Form című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.