Ugrás a tartalomhoz

Sylvester tehetetlenségi tétele

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A lineáris algebrában Sylvester tehetetlenségi tétele kijelentéseket tesz bilineáris formák együtthatómátrixairól, és azt állítja, hogy bizonyos tulajdonságok bázisváltás hatására sem tűnnek el.

A tételt a brit J. J. Sylvester matematikusról nevezték el.

Legyenn véges dimenziós komplex vektortér, és legyen hermitikus szeszkvilineáris forma. Ekkor a elfajulási tér

.

A tétel kimondja, hogy előáll a

direkt összeg, ahol minden vektorra, és hasonlóan minden vektorra.

Ez azt is jelenti, hogy választható bázis -ben úgy, hogy az hermitikus szeszkvilineáris formát ábrázoló mátrix diagonális legyen:

Továbbá ennek a mátrixnak a főátlóján csak az 1, -1 és 0 számok fordulnak elő, és a főátlón kívül minden elem nulla.[1]

Ha szimmetrikus mátrix, és invertálható mátrix, akkor a tételből következik, hogy és pozitív és negatív sajátértékei multiplicitással megegyeznek. Ez nem triviális, hiszen egy négyzetes mátrix sajátértékei csak az transzformációra invariánsak, nem pedig -ra.

A tétel nem teljesül hermitikus bilineáris formákra.

Legyenek most az , és alterek definiálva, mint korábban. Ekkor a tételből következik, hogy az

számok invariánsak az hermitikus szeszkvilineáris formákra. Így például

altér és . Hasonló teljesül -re is. A direkt felbontásból következik az egyenlőség is. Az hármast nevezik tehetetlenségi indexnek vagy (Sylvester)-szignatúrának is.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Siegfried Bosch. Lineare Algebra, 3., Berlin u. a.: Springer, 278–281. o. (2006) 

Forrás

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Trägheitssatz von Sylvester című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.