Ugrás a tartalomhoz

Nagysármás

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Sărmaşu szócikkből átirányítva)
Nagysármás (Sărmașu, Sarmen)
Nagysármás címere
Nagysármás címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeMaros
Rangváros
KözségközpontSărmașu
Beosztott falvak
Lista
PolgármesterIoan Mocean (Szociálliberális Unió), 2012
Irányítószám547515
Körzethívószám0x65[1]
SIRUTA-kód119242
Népesség
Népesség3198 fő (2021. dec. 1.)[3] +/-
Magyar lakosság1097 (18%, 2021)[4]
Község népessége6186 fő (2021. dec. 1.)[2]
Földrajzi adatok
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 45′ 13″, k. h. 24° 10′ 00″46.753611°N 24.166667°EKoordináták: é. sz. 46° 45′ 13″, k. h. 24° 10′ 00″46.753611°N 24.166667°E
Nagysármás weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagysármás témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Református templom

Nagysármás (románul Sărmașu, németül Sarmen) város Romániában, Erdélyben, Maros megyében, a Mezőségen.

Fekvése

[szerkesztés]

Marosvásárhelytől 47 km-re Észak-Nyugatra, Kolozsvártól 59 km-re Keletre, a Mezőségi-patak bal partján fekszik.

Nevének eredete

[szerkesztés]

A sárma 'kígyóvirág' (más neveken zöldcsík vagy vigaszvirág) szó képzős alakja. Első említése 1311-ből való (Sarmas). Később Saramas (1329), Osarmas (1402), Sarmas hungaricalis (1438), Magyar Sarmas (1467).

Története

[szerkesztés]

1703-ban éves vásár tartására nyert szabadalmat.[5] A helyi románság körében 1798-ban hajtották végre a vallási uniót.[6] 1839-ben román lakosságú falu volt a Teleki család birtokában.

1849 tavaszán a helyi Vasile Obreját és Ioan Călățelt lázítás és gyilkosság vádjával Kolozsvárt halálra ítélték.

1894–1895-ben a magyar kormány a Teleki családtól megvásárolt, 3910 holdas birtokra 127 református magyar telepes családot költöztetett Veszprém vármegyéből, főként Adásztevelről, Balatonkeneséről, Rédéről, Nyárádról, Adorjánházáról, Tapolcafőről, Tótvázsonyból, Nagypiritről, Nemesvámosról és Kupról. Mivel közülük sokan otthagyták a telkeiket és visszaköltöztek falujukba, később engedélyezték, hogy az üres telepesföldeket a környező megyékből érkező magyarok foglalják el. 1910-re a telepes családoknak már csak 36%-a volt dunántúli származású, a többség az erdélyi megyékből, főként a mezőségi Marosszék falvaiból érkezett.

1901-ben Kolozs vármegye egyik járásának a székhelyévé nevezték ki. 1904-ben gyógyszertár nyílt benne.[7]

Környékét nevezték a „Göring-hasnak”, amelyet az 1940-es második bécsi döntésnél döntőbíráskodó náci Németország a fontos kissármási földgázlelőhely miatt hagyott Románia birtokában.[8] Miután a betörő magyar hadsereg 1944. szeptember 5-én ideiglenesen elfoglalta a települést és a magyar tábori csendőrség összegyűjtötte Nagy- és Kissármás 126 zsidó lakosát, szeptember 16. éjjelén, a magyar honvédség Pusztakamarás határában legyilkolta őket. A cselekedetükre felsőbb utasítás nem volt, a helyi magyarokkal együtt az üresen maradt zsidó házakat kifosztották.[9][10]

1952 és 1960 között rajonközpont volt. 1999-ben Ilie Bucur ortodox lelkész, egyben a Nagy-Románia Párt helyi elnöke engedély nélkül itt állította föl Ion Antonescu eredetileg Marosvásárhelyre szánt mellszobrát. Amikor 2002-ben, Eckstein-Kovács Péter interpellációja nyomán elrendelték a szobor eltávolítását, a pópa a műemléki védelem alatt álló ortodox fatemplom tornácára helyezte át azt. A szobrot még ugyanazon év során ellopták.

2003-ban városi rangot kapott.[11]

Lakossága

[szerkesztés]

1850-ben 745 főből 645 volt román, 59 cigány és 39 magyar nemzetiségű; 704 görögkatolikus, 35 római katolikus és 6 református vallású.
1910-ben 2101 lakosából 1326 volt magyar és 762 román anyanyelvű; 1147 református, 765 görögkatolikus, 115 római katolikus, 51 zsidó és 18 evangélikus vallású.
2002-ben 3877 lakosából 1988 volt román, 1539 magyar és 343 cigány nemzetiségű; 2175 ortodox, 1159 református, 403 adventista, 64 görögkatolikus és 27 római katolikus vallású.

2011-ben 3546 lakosából 1764 volt román, 1285 magyar és 383 cigány anyanyelvű. A beosztott falvakkal a teljes népesség 6942 fő.[12]

Az ortodox fatemplom
A legyilkolt nagysármási zsidók emlékműve

Látnivalók

[szerkesztés]
  • Az ortodox fatemplom a 19. században épült.
  • A református templom neogótikus stílusú, 1901–1902-ben épült, Czigler Győző terve alapján.

Híres emberek

[szerkesztés]
  • Teleki Sándor (1821–1892) a koltói birtokos, Petőfi barátja, Sármáson töltötte gyerekkorának nyarait. Édesapjának, Teleki Jánosnak, itt Erdély-szerte híres mintagazdasága volt.
  • Itt született 1901-ben Liviu Rusu esztéta, pszichológus, kutató és irodalomkritikus, aki Kolozsváron halt meg 1985-ben.
  • Itt született 1904-ben Csőgör Lajos magyar fogorvos, a Magyar Népi Szövetség egyik vezetője, a Bolyai Tudományegyetem rektora, orvosi író és közíró, aki 2003-ban halt meg Budapesten.
  • Itt élt és szolgált Hermán János református lelkész, „a Mezőség apostola”.
  • Itt született 1930-ban Szűcs Olga erdélyi magyar újságíró, szerkesztő, fordító.
  • Itt született 1947-ben Ion Mircea költő és író, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen 1968-ban alakult „Echinox” egyetemi kulturális folyóirat egyik alapító tagja.

Gazdasága

[szerkesztés]

Földgázkitermelés, bútorgyártás, téglagyártás.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
  2. ↑ 2021-es romániai népszámlálás. Nemzeti Statisztikai Intézet
  3. ↑ 2021-es romániai népszámlálás. Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. május 31. (Hozzáférés: 2023. július 9.)
  4. ↑ 2021-es romániai népszámlálás (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. (Hozzáférés: 2024. január 21.)
  5. ↑ Illéssy János: Vásárszabadalmak jegyzéke. Budapest, 1900
  6. ↑ 'Universalis schematismus ecclesiasticus venerabilis cleri romano- et graeco-catholici saecularis et regularis incliti Regni Hungariae Partiumque eidem adnexarum nec non Magni Principatus Transilvaniae … pro anno 1842/3 redactus. Budae. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. március 30.)
  7. ↑ Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 47. o.
  8. ↑ Vetési László: Nekem mindig az árnyékos oldal jutott. Nagy Ödön, a szórványtitkár. In V. L.: Ne csüggedj el, kicsiny sereg! Kolozsvár, 2002
  9. ↑ Magyar tömeggyilkosság egyenruhában (Telex, 2022. április 12.)
  10. ↑ Kovács Szabolcs: A nagysármási zsidók meggyilkolása (1944. szeptember 16–17.). Magyarok, románok és zsidók a magyar katonai megszállás időszakában (Clio Intézet, Budapest, 2021; Clio kötetek 4.)
  11. ↑ LEGE nr.382 din 30 septembrie 2003 pentru declararea ca oraş a comunei Sărmaşu, judeţul Mureş. Monitorul Oficial, 696. sz. (2003. október 6.)
  12. ↑ Distribuția vorbitorilor de limba maghiară - județul Mureș (angol nyelven). INSTITUTUL PENTRU STUDIEREA PROBLEMELOR MINORITĂŢILOR NAŢIONALE. [2017. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 2.)

Források

[szerkesztés]
  • Lovas Sándor: A legujabb állami telepitések Magyarországon. Bp., 1908
  • Hermán János: Magyar hatás a nagysármási románság életében. Ethnographia, 1944
  • Soós László: A nagysármási telepítés megszervezése (1893–1901). Agrártörténeti Szemle, 1987, 3–4. sz.
  • Hermán János: Szórványban. In Nagy Ödön – Hermán János – Nyitrai Mózes: Palástban. Marosvásárhely, 2001

További információk

[szerkesztés]
Szamosújvár (36 km) Bethlen (47 km) Beszterce (49 km)
Kolozsvár (44 km)

Észak
Nyugat  Nagysármás  Kelet
Dél

Szászrégen (42 km)
Aranyosgyéres (32 km) Marosludas (30 km) Marosvásárhely (38 km)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nagysármás&oldid=26836339”