Plitvicei-tavaki incidens
| Plitvicei-tavaki incidens | |||
 | |||
| Josip Jović emlékműve a Plitvicei-tavaknál | |||
| Időpont | 1991. március 31. | ||
| Helyszín | Plitvicei-tavak | ||
| Eredmény | A horvát rendőrség visszafoglalja a Plitvicei-tavak vidékét szerb lázadóktól | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Szemben álló erők | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
| Térkép | |||
 Plitvicei-tavaki incidens
Pozíció Horvátország térképén
| |||
 é. sz. 44° 52′ 48″, k. h. 15° 36′ 36″44.880000°N 15.610000°EKoordináták: é. sz. 44° 52′ 48″, k. h. 15° 36′ 36″44.880000°N 15.610000°E | |||
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
A plitvicei-tavaki incidens (horvátul: Krvavi Uskrs na Plitvicama, azaz Plitvicei véres húsvét) egy fegyveres összecsapás volt a horvát függetlenségi háború elején. 1991. március 31-én a horvát rendőrség és a horvátországi székhelyű, szerb Krajinai Szerb Autonóm Terület (SAO Krajina) fegyveres erői vívták a horvátországi Plitvicei-tavaknál. A harcok a Plitvicei-tavak Nemzeti Park SAO Krajina általi birtokbavételét követték, melyek során Horvátország visszafoglalta a területet. Az összecsapás során mindkét oldalon egy-egy személy vesztette életét, és ez hozzájárult az etnikai feszültségek súlyosbodásához.
A harcok arra késztették a jugoszláv elnökséget, hogy parancsot adjon a Jugoszláv Néphadseregnek (Jugoslovenska Narodna Armija – JNA), hogy avatkozzon be, és hozzon létre ütközőzónát a szembenálló erők között. A JNA egységei másnap érkeztek a helyszínre, és ultimátumot intéztek Horvátországhoz, amelyben a rendőrség visszavonását követelték. Annak ellenére, hogy a Plitvicei-tavak környékét elfoglaló különleges rendőri egységek április 2-án kivonultak, az újonnan létrehozott horvát rendőrőrs 90 rendőrrel a helyén maradt. A rendőrőrsöt a JNA három hónappal később blokád alá vette, és 1991 augusztusának végén elfoglalták.
Előzmények
[szerkesztés]1990-ben, a Horvátországi Kommunisták Szövetsége - Demokratikus Változások Pártja választási vereségét követően az etnikai feszültségek tovább fokozódtak. A Jugoszláv Néphadsereg az ellenállás minimalizálása érdekében lefoglalta a Horvátországi területvédelem (Teritorijalna obrana – TO) fegyvereit.[1] Augusztus 17-én a feszültség a horvátországi szerbek nyílt lázadásává fajult,[2] amelynek központjai dalmáciai Knin körüli, túlnyomórészt szerbek lakta terület,[3] valamint Lika, a Kordun, a Banovina régiók és Kelet-Horvátország egyes részei voltak.[4] 1990 júliusában annak érdekében, hogy koordinálják Franjo Tuđman horvát elnök Horvátország függetlenségére törekvő politikájával szembeni ellenállást létrehozták a Szerb Nemzeti Tanácsot. Elnöknek Milan Babićot, a déli Knin város fogorvosát választották meg, Knin rendőrfőnöke, Milan Martić pedig félkatonai milíciákat hozott létre. A két férfi végül Horvátország szerbek lakta területeit magába foglaló SAO Krajina politikai és katonai vezetője lett.[5]
1991 elején Horvátországnak nem volt reguláris hadserege. Védelmének megerősítése érdekében Horvátország megduplázta rendőri erőinek létszámát, mintegy 20 000 főre. A haderő leghatékonyabb része a 3000 fős különleges rendőri egység volt, amelyet 12 katonai szervezetnek megfelelő zászlóaljba osztottak. Ezen kívül 9000–10 000 regionálisan szervezett tartalékos rendőr működött. A tartalékos rendőrséget 16 zászlóaljban és 10 században állították fel, de nekik nem voltak fegyvereik.[6]
Az ellenőrzésük alatt álló területek megszilárdítása érdekében[7] a horvátországi szerb vezetők 1991. március 25-én politikai gyűlést szerveztek a Plitvicei-tavaknál, és követelték a területnek a Szerb Autonóm Krajinához való csatolását. Három nappal később, március 28-án az SAO Krajina különleges rendőrsége elfoglalta a területet,[8] és fegyveres civilek segítségével eltávolította a Plitvicei-tavak Nemzeti Park horvát vezetését.[7] Az SAO Krajina által a Plitvicei-tavakhoz telepített haderőt körülbelül 100 főre becsülték.[9] A régió viszonylag gyéren lakott volt, és nem jelentett nyilvánvaló veszélyt a szerbekre nézve. Tim Judah újságíró azt sugallja, hogy a lépést az a vágy motiválhatta, hogy ellenőrizzék azt az észak-déli irányú stratégiai utat, amely a parkon keresztül haladt, összekötve a Lika és Banovina régiók szerb közösségeit.[10]
Az incidens
[szerkesztés]Horvátország különleges rendőri erőket vetett be, melynek főerői a Zágráb környékén állomásozó a Lučko, Rakitje és Sljeme különleges rendőri egységek voltak, amelyek mellé Károlyvárosból és Gospićból vontak ki további rendőri erőket, hogy visszafoglalják a Plitvicei-tavak területét.[8] A horvát rendőrség Josip Lucić parancsnoksága alatt több buszt és személygépkocsit, valamint egy páncélozott szállítóeszközt vett igénybe, hogy megközelítse a Plitvicei-tavak környékét.[11] A Rakitje különleges rendőri egység (SPU) 180 fős fő csoportja, közvetlenül Lucić parancsnoksága alatt, sűrű ködben érkezett meg Zágrábból a Korana folyó hídján keresztül vezető főút mentén. A hidat a Lučko egység nem sokkal 1991. március 30-án éjfél előtt biztosította.[12] Az egyik segéderő a Plitvicei-tavakat Ličko Petrovo Selón keresztül közelítette meg, míg a Kumrovec SPU-t a tavak és a Gospić közötti területen telepítették ahol, hogy biztosítsák a fő csapás jobb szárnyát elfoglalták a Ljubovo-hágót.[13] A teljes támadóerő megközelítőleg 300 katonából állt.[14]
A közeledő konvojon 1991. március 31-én, húsvétvasárnap reggel 7 óra előtt az SAO Krajina erők által a Plitvicei-tavak közelében felállított barikádnál lesből rajtaütöttek. Míg egyesek ellenállnak és viszonozták a tüzet, menekülésre kényszerítve a szerbeket, mások a sebesültekről gondoskodtak. Néhányan csak könnyebben sérültek meg, de voltak súlyosabb sérültek is. A többiek állandó lövések közepette gyalog indultak tovább a Jezero Hotel felé. Itt szétváltak, egy részük a Poljana étterem, a többiek a posta felé nyomultak előre. A horvát előrenyomulást, amelyet a mély hó is akadályozott, csak hat sebesült árán sikerült elérni. A támadóerő délelőtt 11 órára elérte célját. Amikor a támadó hadművelet a végéhez ért, a horvát hadsereg elszenvedte a horvát függetlenségi háború első harci veszteségét. Josip Jovićot a SAO Krajina visszavonuló csapatait fedező géppuska tüze ölte meg. Nem sokkal ezután a Jugoszláv Légierő egy Mil Mi-8-as helikoptert küldött mindkét oldal sebesültjeinek ellátására, amely másfél óra múlva hagyta el a területet. A helikoptert Josip Boljkovac horvát belügyminiszter kérésére Anton Tus vezérezredes, a Jugoszláv Légierő akkori parancsnoka küldte ki.[15]
Amint a Plitvice körüli harcok véget értek, szórványos lövöldözéseket jelentettek délre Titova Korenica közelében is.[16] Még aznap délután a Plitvicei-tavaknál felállítottak egy horvát rendőrőrsöt, amelynek parancsnokává Tomislav Iljićet nevezték ki.[8] Az állomáson körülbelül 90 rendőr teljesített szolgálatot, akiket Gospićból vezényeltek át.[14]
A jugoszláv elnökség még aznap este rendkívüli ülést tartott, hogy megvitassák az összecsapást. Az elnökség szerb tagjának, Borisav Jovićnak a követelésére a JNA parancsot kapott, hogy avatkozzon be, vegye át a terület irányítását, és akadályozza meg a további harcokat.[17] A szerb parlament rendkívüli ülését is összehívták, mely az összecsapásokat virtuális casus belliként kezelve megszavazta, hogy a krajnai szerbeknek a Zágrábbal való konfliktusukban „minden szükséges segítséget” felajánlanak.[10] A következő napon a SAO Krajina határozatot fogadott el, amely szerint a terület Szerbiához csatlakozik, amelynek alkotmányát és törvényeit a szerb fennhatóság alatti horvátországi területeken alkalmazza.[18] A horvát hatóságok azzal vádolták Szerbia elnökét, Slobodan Miloševićet, hogy a zavargásokat ő irányította annak érdekében, hogy megtörje Horvátországnak a függetlenség kikiáltására vonatkozó elhatározását, hacsak Jugoszláviát nem alakítják át laza konföderációvá. Azzal is vádolták, hogy megpróbálta rábeszélni a JNA-t a horvát kormány megdöntésére.[16]
A Jugoszláv Néphadsereg beavatkozása
[szerkesztés]Április 1-jén a JNA az 1. és az 5. katonai körzet egységeit bevetve ütközőzónát hozott létre a Plitvicei-tavaknál a hadviselő felek elválasztására. A bevetett csapatokat a 329. páncélosdandár banja lukai páncélos zászlóalja, a 6. hegyi dandár delnicei székhelyű zászlóaljának egy felderítő százada, a 4. páncélosdandár jasztrebarszkai és károlyvárosi gépesített zászlóalja, a 306. zágrábi székhelyű könnyű légelhárító tüzérezred, a szamobori székhelyű 367. távírászezred távírász százada, a fiumei székhelyű 13. katonai rendőrzászlóalj százada és a fiumei székhelyű 13. proletár gépesített dandár légelhárító tüzérütege képezte. Az 5. katonai körzet a Plitvicei-tavaknál felállított egy előretolt parancsnoki állást.[19] A JNA haderőt a Plitvicei-tavaknál Ivan Štimac ezredes irányította.[20][21]
Az 5. katonai körzet parancsnoka, Andrija Rašeta vezérőrnagy, aki a JNA beavatkozását irányította, azt mondta a médiának, hogy emberei egyik oldalt sem védik, és csak azért vannak jelen, hogy meghatározatlan ideig megakadályozzák az etnikai összecsapásokat. A horvát kormány azonban hevesen reagált a JNA lépésére. Tuđman segédje, Mario Nobilo azt állította, hogy a JNA azt mondta a horvát tisztviselőknek, hogy bevetik a rendőrséget, ha nem hagyják el Plitvicét. Tuđman rádióbeszédében azt mondta, hogy a JNA-t ellenséges megszálló hadseregnek fogják tekinteni, ha cselekvési iránya változatlan marad.[10] Április 2-án a JNA ultimátumot intézett a horvát hatóságokhoz, amelyben felszólította a rendőrséget Plitvice elhagyására.[22] A különleges rendőrség még aznap elhagyta Plitvicét, de az újonnan létrehozott rendőrőrsön dolgozó 90 rendőr a helyén maradt.[14]
Következmények
[szerkesztés]Az incidensben Josip Jović rendőr volt az egyetlen horvát halálos áldozat.[11] Az SAO Krajina hadereje is elszenvedett egy halálos veszteséget a harcokban, Rajko Vukadinović az első horvátországi szerb halálos áldozat volt a háborúban.[19] Összesen 20 ember sebesült meg,[23][24] közülük hét a horvát rendőrség tagja volt.[11] A horvát erők 29 krajinai szerb katonát fogtak el,[17] akik közül 18-at formálisan lázadás vádjával illettek.[25] A foglyok között volt, bár hamar szabadon engedték Goran Hadžić is, aki később a Krajinai Szerb Köztársaság elnöke[10] lett. Hadžić szabadon bocsátását a hatóságok jóindulatú gesztusként magyarázták,[8] de Boljkovac azt állítja, hogy azért engedték szabadon, mert 1991-ben együttműködött a horvát hatóságokkal.[26] A harcok után hozzávetőleg 400, többségben olaszt turistát evakuáltak a Plitvicei-tavaktól.[15]
A Plitvicei-tavaknál történt összecsapás rontotta az általános helyzetet Horvátországban, és a konfliktus eszkalációjához vezetett.[27] Annak ellenére, hogy a horvát és a szerb erőket a JNA a Plitvicei-tavaknál szétválasztotta, a térség helyzete az összecsapást követően tovább romlott. A közeli Plaškiban a horvát rendőrök elhagyták a helyi rendőrőrsöt, és szerb rendőrök váltották őket.[28] Az SAO Krajina és a horvát erők is több útlezárást állítottak fel a Saborsko–Lička Jesenica–Ogulin úton. Nyárra a blokádokat kiterjesztették Plaškitól északra és Saborskotól délre,[29] ahol a horvát hatóságok április 2-án újabb 30 fős rendőrőrsöt hoztak létre. Az útlezárásokon csak a JNA járműveit engedték át,[30] és ez élelmiszer-, gyógyszer- és áramhiányt okozott a térségben.[29]
Május 2-án a Szerb Demokrata Párt, a SAO Krajina kormánypártja tiltakozó felvonulást valamint politikai nagygyűlést szervezett a Plitvicei-tavakhoz, követelve a horvát rendőrség kivonulását Plitvicéből. A Babić és Vojislav Šešelj vezette menetet a JNA megakadályozta abban, hogy elérje a Plitvicei-tavakat, és kénytelen volt visszatérni Titova Korenicába.[31] A JNA július 1-jén blokádot rendelt el a Plitvicei-tavak rendőrőrsénél, azzal az ürüggyel, hogy a horvát rendőrség elrabolt és bebörtönzött két JNA-tisztet. Július 6-án az SAO Krajina erői és a JNA a Titova Korenica–Gospić úton támadásokat indított a Plitvicei-tavaktól délkeletre fekvő Ljubovo-hágó ellen, visszaszorítva a horvát nemzeti gárdát, és a hónap végére elfoglalták a hágót.[32] A JNA a nyár folyamán a Plitvicei-tavakhoz áprilisban telepített egységekkel tovább folytatta a horvát erőkkel szembeni harcát Likában. A harcok tovább fokozódtak augusztus 30-án, amikor a JNA elfoglalta a Plitvicei-tavak rendőrőrsét, majd másnap elkezdődött a Gospići csata.[33]
Jovićot Horvátországban a horvát szabadságharc első áldozataként tartják számon. Szülőhelyén, Aržanóban 1994-ben neki szentelt emlékművet állítottak.[34] A háború után halála helyén is állítottak emlékművet, ahol évente megemlékeznek az összecsapásról.[35] Az összecsapásról és Jović haláláról évente megemlékeznek a Plitvicei-tavaknál.[36]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Hoare 2010, 117. o.
- ↑ Hoare 2010, 118. o.
- ↑ The New York Times 19 August 1990.
- ↑ ICTY 12 June 2007.
- ↑ Repe 2009, 141–142. o.
- ↑ CIA 2002, 86. o.
- ↑ a b CIA 2002, 90. o.
- ↑ a b c d Nazor 2007, 60. o.
- ↑ Mesić 2004, 211. o.
- ↑ a b c d Judah 2009, 175–176, 244. o.
- ↑ a b c Večernji list 29 March 2013.
- ↑ Hrvatski vojnik October 2012.
- ↑ MUP 2010, 26. o.
- ↑ a b c HMDCDR 2007, 104. o.
- ↑ a b Jutarnji list 30 March 2006.
- ↑ a b The New York Times 1 April 1991.
- ↑ a b Wachtel & Bennett 2012, 40. o.
- ↑ Armatta 2010, 462. o.
- ↑ a b Marijan 2006, 225. o.
- ↑ Slobodna Dalmacija 30 March 2001.
- ↑ Bennett 1995, 150. o.
- ↑ Meier 2013, 171. o.
- ↑ Goldstein 1999, 220. o.
- ↑ Crnobrnja 1996, 157. o.
- ↑ MUP 29 March 2011.
- ↑ Večernji list 30 May 2011.
- ↑ Grandits & Leutloff 2003, 36–37. o.
- ↑ ICTY 12 June 2007, 72–73. o.
- ↑ a b ICTY 12 June 2007, 73. o.
- ↑ ICTY 12 June 2007, 79. o.
- ↑ Marijan 2006, 226. o.
- ↑ Marijan 2006, 228. o.
- ↑ Marijan 2006, 229. o.
- ↑ Večernji list 31 March 2013 (a).
- ↑ Novi list 31 March 2012.
- ↑ Večernji list 31 March 2013 (b).
Források
[szerkesztés]Könyvek
[szerkesztés]- Armatta, Judith. Twilight of Impunity: The War Crimes Trial of Slobodan Milosevic. Durham, North Carolina: Duke University Press (2010). ISBN 978-0-82234746-0
- Bennett, Christopher. Yugoslavia's Bloody Collapse: Causes, Course and Consequences. London, England: C. Hurst & Co. (1995). ISBN 9781850652328
- Central Intelligence Agency, Office of Russian and European Analysis. Balkan Battlegrounds: A Military History of the Yugoslav Conflict, 1990–1995. Washington, D.C.: Central Intelligence Agency (2002). OCLC 50396958
- Crnobrnja, Mihailo. The Yugoslav Drama. Montreal, Quebec: McGill-Queen's University Press (1996). ISBN 9780773566156
- Goldstein, Ivo. Croatia: A History. Montreal, Quebec: McGill-Queen's University Press (1999). ISBN 9780773520172
- Discourses, Actors, Violence: The Organisation of War-Escalation in the Krajina Region of Croatia 1990–91, Potentials of Disorder: Explaining Conflict and Stability in the Caucasus and in the Former Yugoslavia. Manchester, England: Manchester University Press, 23–45. o. (2003). ISBN 9780719062414
- Hoare, Marko Attila. The War of Yugoslav Succession, Central and Southeast European Politics Since 1989. Cambridge, England: Cambridge University Press, 111–136. o. (2010). ISBN 978-1-139-48750-4
- Judah, Tim. The Serbs: History, Myth and the Destruction of Yugoslavia. New Haven, Connecticut: Yale University Press (2009). ISBN 9780300158267
- Meier, Viktor. Yugoslavia: A History of its Demise. London, England: Routledge (2013). ISBN 9781134665105
- Mesić, Stjepan. The Demise of Yugoslavia: A Political Memoir. Budapest, Hungary: Central European University Press (2004). ISBN 978-963-9241-81-7
- Nazor, Ante. Počeci suvremene hrvatske države: kronologija procesa osamostaljenja Republike Hrvatske: od Memoranduma SANU 1986. do proglašenja neovisnosti 8. listopada 1991 (horvát nyelven). Zagreb, Croatia: Croatian Homeland War Memorial Documentation Centre (2007). ISBN 9789537439019
- Petković, T.. Odelenju bezbednosti KRV i PVO, Sumarni izveštaj za 02.04.1991.g., Republika Hrvatska i domovinski rat 1990.-1995., dokumenti, knjiga 1 [archivált változat] (PDF) (szerb nyelven), Zagreb, Croatia: Croatian Memorial-Documentation Centre of the Homeland War, 102–104. o. (2007). ISBN 9789537439033. Hozzáférés ideje: 2022. október 24. [archiválás ideje: 2016. november 26.]
- Repe, Božo. Balkan Wars, Encyclopedia of Human Rights, Volume 1. Oxford, England: Oxford University Press, 138–147. o. (2009). ISBN 978-0-19-533402-9
- Wachtel, Andrew. The Dissolution of Yugoslavia, Confronting the Yugoslav Controversies: A Scholars' Initiative. West Lafayette, Indiana: Purdue University Press, 13–47. o. (2012). ISBN 978-1-55753-533-7
Újságcikkek
[szerkesztés]- Marijan, Davor (2006. december 1.). „Djelovanje JNA i pobunjenih Srba u Lici 1990.-1992. godine” (horvát nyelven). The Review of Senj 33 (1), Kiadó: City Museum Senj – Senj Museum Society. ISSN 0582-673X.
Tudósítások
[szerkesztés]- Capar, Luka. „Obljetnica: 'Krvavi Uskrs' na Plitvicama 1991. godine”, Večernji list , 2013. március 29.. [2013. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű)
- Capar, Luka. „Obljetnica: Josip Jović – prva žrtva Domovinskog rata”, Večernji list , 2013. március 31.. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű)
- Dukić, Snježana. „Na okruglom stolu i general Ivan Štimac koji je zapovijedao tenkovima JNA na Plitvicama!”, Slobodna Dalmacija , 2001. március 30.. [2013. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű)
- „Obilježena 21. obljetnica akcije "Plitvice" i pogibije Josipa Jovića”, Novi list , 2012. március 31.. [2012. április 1-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű)
- „Boljkovac: Goran Hadžić bio je mirotvorac, surađivao je 1991.”, Večernji list , 2011. május 30.. [2013. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű)
- Radoš, Ivica. „Obljetnica krvavog Uskrsa 1991.: Posljednje riječi su mu bile: 'Tata, tata'”, Jutarnji list , 2006. március 30.. [2013. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű)
- „Roads Sealed as Yugoslav Unrest Mounts”, The New York Times , 1990. augusztus 19.. [2013. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva]
- Sudetic, Chuck. „Deadly Clash in a Yugoslav Republic”, The New York Times , 1991. április 1.. [2013. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]
- Vidović, Iva. „Branitelji se povukli sa skupa na Plitvicama: Gdje je predsjednik?!”, Večernji list , 2013. március 31.. [2013. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű)
Egyéb források
[szerkesztés]- In memoriam: Josip Jović (horvát nyelven). Ministry of the Interior (Croatia), 2011. március 29. [2014. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva].
- Nazor, Ante (2012. október 1.). „Krvavi Uskrs – Akcija Plitvice” (horvát nyelven). Hrvatski vojnik (407), Kiadó: Ministry of Defence (Croatia). [2014. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. ISSN 1333-9036. (Hozzáférés: 2022. október 24.)
- The Prosecutor vs. Milan Martic – Judgement (PDF). International Criminal Tribunal for the former Yugoslavia, 2007. június 12.
- Žužul, Marija. Josip Jović – Prva žrtva Domovinskog rata, Policija u Domovinskom ratu 1990.-1991. (PDF) (horvát nyelven), Ministry of the Interior (Croatia), 21–27. o. (2010)
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Plitvice Lakes incident című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
