Lička Jesenica
| Lička Jesenica | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Károlyváros |
| Község | Saborsko |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Đurđica Špehar |
| Irányítószám | 47305 |
| Körzethívószám | (+385) 047 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 73 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 470 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 59′ 47″, k. h. 15° 26′ 29″44.996389°N 15.441389°EKoordináták: é. sz. 44° 59′ 47″, k. h. 15° 26′ 29″44.996389°N 15.441389°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lička Jesenica témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Lička Jesenica falu Horvátországban, Károlyváros megyében. Közigazgatásilag Saborskóhoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Károlyvárostól 56 km-re délre, községközpontjától 3 km-re északnyugatra, a 42-es főút mellett fekszik.
Története
[szerkesztés]Jeszenice vára valószínűleg a 15. század végén, vagy a 16. század elején épült, mivel sem a Frangepánok 1449-es birtokmegosztásakor, sem az 1486-ban kiadott modrusi urbáriumban nem említik. Ez a terület ebben az időben már a Frangepánok uralta Modrus vármegyéhez tartozott. A jeszenicei jobbágyok az adófizetés mellett szükség esetén lovas katonai szolgálattal is tartoztak. A várat csak 1544-ben a Frangepánok várai között említik meg először. 1553-ban Ungnád János a délvidék katonai parancsnoka jelentést tett a királynak a délvidéki várak állapotáról, egyúttal pénzt kért felújításukra, őrséggel és korszerű fegyverekkel való ellátásukra. A végvidéki várak közül Licska Jeszenica, Modrus és Ogulin várait találta a legfontosabbaknak, melyek építési munkálatira 500 forintot kért. Ezután a várat javították és őrség elhelyezésére alkalmassá tették. 1563-ban királyi parancsra egy bizottság újra végigjárta a horvát határvidék várait. A bihácsi várkapitány alá tartozó Jeszenicának ekkor negyven fős királyi helyőrsége volt. Falait alkalmasnak találták, de elrendelték a vár körüli árok megásatását, melybe a Jeszenica-patak vizét vezették. 1577-ben őrségét 35-ről 65-re emelték. Zenggből legénységet és fegyvert kapott és élelmiszer készletét is feltöltötték. Bár a várat a Zrínyiek és a Frangepánok is magukénak tekintették, visszaszerezni már nem tudták. Mindvégig királyi katonaság maradt benne. Amikor 1592-ben Bihács elesett a török portyázók Jeszenicéig törtek előre és az egész vidéket elpusztították.
Ezután a 17. század elejéig ez a térség lakatlan volt. 1609-ben a grazi haditanács engedélyezte a török által elfoglalt területről szerb pravoszláv lakosság letelepedését Plaski és Jesznica vidékére. A letelepedést Ferdinánd főherceg utasítására, Johann Gall ogulini kapitány engedélyezte. Az első betelepülőket több betelepülési hullám követte, mely lényegében 1645-re fejeződött be. Az újonnan érkezettek a vlach jog alapján biztosított kiváltságaik fejében katonáskodással tartoztak szolgálni. Felépítették plaski őrtornyát, megerősítették a védelmi létesítményeket, köztük Jeszenice várát is. Közben a török a vidéket többször is feldúlta. Az első betelepülők 1625-re elhagyták Jeszenicát, helyükre 1644-ben Korbáviából újabb szerbek érkeztek, akik a várat ismét újjáépítették. 1700-ban a török ismét elpusztította a vidéket, ezután Plaski területéről érkezett újabb szerb pravoszláv lakosság. 1715-ben a súlyos éhínség hatására ismét tömeges kivándorlás ment végbe. Jeszenicéből hat ház népessége és 18 katona távozott a Szerémségbe. 1746-ban a katonai határőrvidék átszervezéskor Jeszenice a z ogulini ezred plaski századának ellenőrzése alá került. A településen a katonai közigazgatás megszűntéig egy tiszt maradt és volt itt a katonaságnak egy gabonaraktára is. 1835-re Jeszenice vára miután már régóta nem javították teljesen lepusztult állapotba került. 1860-ban itt helyezték el a település első alapiskoláját, mely 1924-ig működött az épületben. Az iskola kiköltözése után a vár végleg romlásnak indult, anyagát a környékbeli lakosság építőanyagként használva teljesen széthordta. A szerbek lakta településnek 1857-ben 910, 1910-ben 1093 lakosa volt. Trianonig Modrus-Fiume vármegye Ogulini járásához tartozott. 1991 és 1995 között a Krajinai Szerb Köztársaság része volt. 1995 augusztusában a Vihar hadművelet idején lakosságának nagy része elmenekült. 2011-ben a falunak 102 lakosa volt.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 910 | 984 | 988 | 1087 | 1150 | 1093 | 998 | 1268 | 1002 | 972 | 817 | 717 | 553 | 444 | 119 | 102 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- Jeszenica vára, mely a Borik hegy északnyugati lejtőjének lábánál állt négyszög alaprajzú volt. A vár a Jeszenice folyó itteni átkelőjét ellenőrizte. Három oldalát a folyó kanyarulata fogta körbe, a negyedik oldalon, a vártól mintegy 70 méterrel keletebbre egy harántárkot húztak, mely egy víznyelőtől indulva a folyó főágába futott bele. Így támadás esetén az árkot vízzel áraszthatták el. A várnak két tornya volt, egy a keleti és egy a nyugati sarkon. A harántárok mentén két őrgórét is kialakítottak. Idővel, a Borik hegyen és a Sivnaka oldalába is őrgórékat emeltek, melyeket árkokkal kötöttek össze, amit az őrgórékból kiindulva ellenőriztek és védtek. A várat a két világháború között teljesen elbontották, 1924-ig még iskola működött benne. Mára semmi nem maradt belőle, a helyén egykori formájára sem utalnak a terep alakulatai.
- Szent Illés próféta tiszteletére szentelt pravoszláv temploma 1751-ben épült. A II. világháborúban gránáttalálat érte, de rögtön a háború után újjáépítették. Az 1970-es években a tetejét újították fel. Egyhajós épület félköríves szentélyzáródással. Harangtornya a homlokzat előtt áll, rajta keresztül van a templom bejárata.
- Védett építmény a jesenicai kőhíd,[4] mely a 19. század második felében épült azon a történelmi közlekedési úton, amely Ogulin, Plaški, Lička Jesenica és Drežnik településeit kötötte össze, és amely a 19. században összekötő út volt Louisiana útról Gomirjén, Ogulinon, Josipdolon és Rakovicán keresztül a török határig. A híd 19. század második fele kőhídépítésének kiváló minőségű példája.
Források
[szerkesztés]- A település weboldala
- Saborsko község weboldala
- Saborsko község információs portálja
- A megye turisztikai egyesületének honlapja
- Jeszenica várának története[halott link]
Irodalom
[szerkesztés]- Milan Kruhek: Krajiške utvrde i obrana Hrvatskog kraljevstva tijekom 16.st.. Hrvatski institut za povijest. Zagreb, 1995.
- Emilij Laszowski: Hrvatske povijesne građevine, Zagreb, 1902. I.
- Gjuro Szabo: Sredovječni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji Zagreb, 1920.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5625.
