Šibeniki csata

Šibeniki csata
Konfliktus	horvátországi háború
Időpont	1991. szeptember 16. – 1991. szeptember 22.
Helyszín	Észak-Dalmácia
Eredmény	horvát győzelem
Szemben álló felek
Jugoszlávia SAO Krajina Horvátország
Parancsnokok
Mile Kandić Vladimir Vuković Ratko Mladić Borislav Đukić Anton Tus Rahim Ademi Milivoj Petković Luka Vujić Josip Juras
Szemben álló erők
Jugoszláv Néphadsereg: 221-es gépesített dandár 46. partizán hadosztály 9. vegyes tüzérezred 11. tengerészgyalogos dandár SAO Krajinai területvédelmi erői Horvát Nemzeti Gárda: 4/4. gárdadandár 113. rendőr gyalogdandár
Veszteségek
ismeretlen 3 halott, 49 sebesült
Térkép
Šibeniki csata Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 43′ 48″, k. h. 15° 53′ 24″43.73, 15.89

A šibeniki csata (horvátul: Bitka za Šibenik) a horvátországi háború idején zajlott katonai összecsapás volt a Jugoszláv Néphadsereg (Jugoslovenska Narodna Armija vagy JNA), amelyet a horvátországi Krajinai Szerb Autonóm Terület (SAO Krajina) erői is támogattak, valamint a horvát rendőrség által támogatott Horvát Nemzeti Gárda (Zbor Narodne Garde – ZNG) között. A csatát a horvátországi Šibenik városától északra és nyugatra vívták 1991. szeptember 16. és 22. között. A JNA kezdeti parancsa az volt, hogy Šibenik JNA laktanyáit mentse fel a horvát ostrom alól, és szigetelje el Dalmáciát Horvátország többi részétől. A JNA előrenyomulását a jugoszláv légierő és a jugoszláv haditengerészet is támogatta.

A harc egy horvát ellentámadást követően, amely visszaszorította a JNA-t Šibenik külvárosából, abbamaradt. A csata következtében, különösen Drniš város környékén, Šibeniktől északkeletre a JNA teret veszített. A ZNG több JNA és jugoszláv haditengerészeti létesítményt, köztük több tucat hadihajót és több partmenti tüzérségi üteget elfoglalt a városban. Az elfoglalt ütegeket a város védelmének támogatására használták fel. A horvát tisztviselők és a JNA közötti megállapodást követően a JNA šibeniki helyőrségét evakuálták.

A szeptember–októberi harcokban három horvát katona és hét civil halt meg, valamint több mint száz pedig megsebesült. A JNA tüzérsége bombázta Šibeniket, és számos építményben, köztük a Szent Jakab-székesegyházban, amely az UNESCO Világörökség része, kárt okozott. A New York Times úgy ítélte meg, hogy a bombázás a horvátországi örökség elleni tervezett támadások része. A város tüzérségi támadása a következő 100 napon keresztül folytatódott.

Előzmények

1990-ben, a horvát szocialisták választási vereségét követően az etnikai feszültségek tovább fokozódtak. A Jugoszláv Néphadsereg (Jugoslovenska Narodna Armija – JNA) elkobozta Horvátország területvédelmi fegyvereit (Teritorijalna obrana – TO), hogy minimalizálja a lehetséges ellenállást. 1990. augusztus 17-én a fokozódó feszültség a horvátországi szerbek nyílt lázadásává fajult.A lázadás Dalmácia hátországának Knin körüli, túlnyomórészt szerbek lakta területein, valamint a Lika, Kordun, Banovina régiók és Kelet-Horvátország egyes részein zajlott. 1991 januárjában Szerbia Montenegró, valamint a szerbiai Vajdaság és Koszovó tartományok támogatásával kétszer is sikertelenül próbálkozott, hogy megszerezze a jugoszláv elnökség jóváhagyását a JNA bevetéséhez a horvát biztonsági erők leszerelésére.

A szerb felkelők és a horvát különleges rendőrség között márciusban vívott vértelen összecsapás után maga a JNA, Szerbia és szövetségesei támogatásával, kérte a szövetségi elnökséget, hogy adjon neki háborús jogosítványokat és hirdessen ki rendkívüli állapotot. A kérelmet 1991. március 15-én elutasították, és a JNA Slobodan Milošević szerb elnök irányítása alá került 1991 nyarán, amikor a jugoszláv szövetség szétesésnek indult. A hónap végére a konfliktus eszkalálódott, ami a háború első halálos áldozataihoz vezetett. A JNA ezután közbelépett, hogy támogassa a felkelőket, és megakadályozza a horvát rendőrség beavatkozását. Április elején a horvátországi szerb lázadás vezetői bejelentették, hogy az ellenőrzésük alatt álló területeket integrálják Szerbiával. Horvátország kormánya ezt az elszakadás aktusának tekintette.

1991 márciusára a konfliktus Horvátország függetlenségi háborújává fajult, majd 1991 júniusában, Jugoszlávia felbomlásával Horvátország kikiáltotta függetlenségét. A függetlenségi nyilatkozat három hónapos moratóriumot követően október 8-án lépett hatályba. A december 19-én a Krajinai Szerb Köztársaságra (RSK) átkeresztelt SAO Krajina ezután etnikai tisztogató akciókat indított a horvát civil lakosság ellen.

A fokozódó feszültségek szabályozását nehezítette az SAO Krajina növekvő támogatása, amelyet a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) nyújtott. A horvát rendőrség képtelen volt megbirkózni a helyzettel, ami 1991 májusában a Horvát Nemzeti Gárda (ZNG) létrehozásához vezetett. Miközben a horvátországi katonai konfliktus tovább eszkalálódott a ZNG katonai erővé fejlesztését megnehezítette az ENSZ szeptemberben bevezetett fegyverembargója. Augusztus 26-án megkezdődött a konfliktus addigi legnagyobb fegyveres összecsapása, a vukovári csata.

1991 elején Horvátországnak nem volt reguláris hadserege, ezért védelmének megerősítése érdekében megduplázta rendőri erői létszámát, mely így 20 000 főre nőtt. A haderő leghatékonyabb részét a tizenkét zászlóaljba szervezett, a katonai egységek szerepét átvevő, 3000 fős különleges rendőrség jelentette. Emellett 16 zászlóaljba és 10 századba területi alapon szervezett 9-10 000 tartalékos rendőr is rendelkezésre állt. A tartalékos erőnek nem volt fegyvere. A helyzet romlására reagálva a horvát kormány a különleges rendőrzászlóaljakat négy, összesen mintegy 8000 fős, a Honvédelmi Minisztérium alárendeltségében álló gárdadandárba összevonva májusban létrehozta a Horvát Nemzeti Gárdát (Zbor narodne garde - ZNG), amelynek élén Martin Špegelj nyugalmazott JNA tábornok állt. Az addigra 40 000 fősre bővült regionális rendőrséget is a ZNG-hez csatolták, és 19 dandárba és 14 önálló zászlóaljba szervezték át. A gárdadandárok voltak a ZNG egyetlen olyan egységei, amelyek kézifegyverekkel teljesen fel voltak fegyverkezve. viszont az egész ZNG-ben hiányoztak a nehézfegyverek, és nem volt parancsnoki és irányító struktúra. A nehézfegyverek hiánya olyan súlyos volt, hogy a ZNG a múzeumokból és filmstúdiókból származó második világháborús fegyvereket próbálta rendszerbe állítani. Akkoriban a horvát fegyverkészlet 30 ezer külföldön vásárolt kézi lőfegyverből és 15 ezer, korábban a rendőrség tulajdonában lévő fegyverből állt. Ekkor a gárdadandárokba vezényelt állomány pótlására egy új, 10 000 fős különleges rendőri egységet hoztak létre.

Megelőző események

Észak-Dalmáciában június végén és egész júliusban naponta voltak fegyveres összecsapások, de tényleges háború nem zajlott. Mindazonáltal a konfliktus fokozódó intenzitása a régióban és máshol Horvátországban oda vezetett, hogy Zárában a város tisztviselői óvóhelyeket készíttettek. A Krajinai Szerb Autonóm Terület (SAO Krajina) hatóságai, egy nappal azután, hogy egy horvát rendőrjárőrt Zára térségében lelőttek, Zára hátországában július 11-én három területvédelmi egységet mozgósítottak, míg a JNA 9. (Knini) hadteste, hogy a hónap végéig megerősítse sorait, Benkovacra hívta be a helyi szerb lakosságot. Július végén egy Miro Barešić vezette félkatonai csoport, amely formálisan a horvát védelmi minisztériumnak volt alárendelve, Benkovac térségében számos szabotázst hajtott végre. Augusztus 1-jén Horvátország a ZNG 4. gárdadandár két zászlóalját vezényelte az Obrovac melletti Kruševoba. Ezek két nappal később harcba szálltak az SAO Krajina területvédelmi és a rendőri erői ellen, ami a horvát függetlenségi háború első ilyen fellépését jelentette a régióban. Augusztus 26-án a JNA 9. hadteste nyíltan az SAO Krajina csapatai mellé állt, amikor közösen megtámadták Kijevót, kiűzve a faluból az összes horvátot. Horvátország másik jelentős kudarca a régióban szeptember 11-én a Maslenica híd JNA általi elfoglalása volt. Ez megszakította az utolsó szárazföldi összeköttetést Dalmácia és Horvátország többi része között. Szeptember 11–13-án Skradin térségében egy támadás megszakította Šibenik víz- és áramellátását.

Megkezdve a laktanyacsatát szeptember 14-én a ZNG és a horvát rendőrség blokád alá vette és megszakította a közműveket a JNA laktanyákban az összes, horvát ellenőrzés alatt álló területen. A lépés blokád alá vont 33 nagy horvátországi JNA helyőrséget és számos kisebb létesítményt, köztük határállomásokat, fegyver- és lőszerraktárakat. A blokád arra kényszerítette a JNA-t, hogy módosítsa tervezett horvátországi hadjáratát, és hogy alkalmazkodjon az új fejleményhez. Ugyanezen a napon a horvát erők a Žirje-szigeten, miután Željko Baltić JNA főtörzsőrmester, ütegparancsnok átállt a horvátokhoz, elfoglaltak egy parti tüzérségi üteget. Az üteg tizenkét Ansaldo 90/53 ágyúból állt, amelyek egykor a Vittorio Veneto olasz csatahajó fegyverzetének részét képezték.

A szembenálló erők

A JNA tervezett hadjárata magában foglalta a 9. (Knini) hadtest előrenyomulását Šibenik térségében, amelynek feladata Dalmácia elszigetelése volt Horvátország többi részétől. Miután megtörtént a teljes mozgósítás és az előkészületek a bevetésre, a hadtest szeptember 16-án megkezdte a hadműveleteket a ZNG ellen. Fő támadási iránya Vodice felé irányult, Zára, Drniš és Sinj felé a főirányt támogató előrenyomulásokkal. A csapásirányt úgy tervezték, hogy kedvező körülményeket teremtsen Zára, Šibenik és Split megtámadására. A támadás fő tengelyét a JNA 221. gépesített dandárja (elvezényelt T-34-es harckocsikból álló zászlóalja nélkül) képezte, egy hadtestszintű M-84-es harckocsikból álló zászlóalj és a SAO Krajina területvédelmi erői támogatásával. A jobb szárnyon, a másodlagos irányú előrenyomulást Biograd na Moru felé a 180. gépesített dandár hajtotta végre, amelyet a 221. dandárból idevezényelt páncélos zászlóalj, az 557. vegyes páncéltörő tüzérezred és az SAO Krajina területvédelmi erői támogattak. A támadó erőkhöz további támogatást nyújtott a 9. vegyes tüzérezred és a 9. katonai rendőrzászlóalj. A 221. dandár parancsnoka Borislav Đukić ezredes volt. A 24. (Kragujevaci) hadtesthez tartozó 46. partizánhadosztály elemei szintén támogatást nyújtottak a hadtestnek. A šibeniki laktanyában lévő JNA helyőrséghez tartozott a 11. tengerészgyalogos dandár, egy azon maroknyi egységek közül, amelyeket állandó teljes harckészültségben tartottak fenn.

A JNA-val szemben Šibenik városát a Josip Juras vezette šibeniki válságközpont általános ellenőrzése alatt a ZNG 113. gyalogdandár, a Milivoj Petković parancsnoksága alatt rendőri erőkkel együtt védte. A 113. gyalogdandár 4. zászlóalja Josip Jukica parancsnoksága mellett, valamint a 4. gárdadandár 4. zászlóalja, amelyet Ivan Zelić irányított, egy rendőrszázad támogatásával védte a Šibeniktől 25 kilométerre északkeletre fekvő Drniš környékét. A térségben a legerősebb ZNG egységet a 4. gárdadandár 600 fős 4. zászlóalja képviselte, míg a JNA horvát források becslése szerint Drniš ellen körülbelül 1500 katonát vetett be. Szeptember 20-án a Drniš térségében tartózkodó összes horvát katonai egység Luka Vujićnak volt alárendelve. A Krka folyó nyugati partját és a Vodicébe vezető utakat a 113. gyalogdandár 3. zászlóalja ellenőrizte. Míg a zászlóalj egy részének felfegyverzésére elegendő kézi lőfegyver állt rendelkezésre, a zászlóaljnak egyáltalán nem volt nehézfegyvere.

A csata lefolyása

Az offenzíva szeptember 16-án 16:00-kor (helyi idő szerint) kezdődött. A bal szárnyon a JNA Drniš felé nyomult előre, elfoglalva Maljkovo és Kričke falvakat, és elzárva a Krka folyótól keletre fekvő Drniš–Split főutat. A szemközti folyóparton a várost nyugat felől fenyegetve a JNA egységei Vodice és Šibenik felé haladtak előre, elérve az Adriai autópályán levő 390 méteres Šibenik híd nyugati oldalát. Az előrenyomulás olyan gyors volt, hogy elvágta a ZNG 113. gyalogdandár 3. zászlóaljának 1. századát a ZNG haderő többi részétől. Aznap a ZNG Zečevo falu közelében elfoglalt egy 100 milliméteres parti tüzérségi üteget. Szeptember 17-ig a JNA 9. hadtest parancsnoka, Vladimir Vuković vezérőrnagy a ZNG és a horvát rendőrség erős ellenállása miatt módosította a kezdeti haditervet. A JNA erők Vodicétől északra a lakott területekre és a terep adottságaira támaszkodva nyomultak előre. A változtatások magukban foglalták az erő egy részének átirányítását Drniš és Sinj közvetlen megtámadására, míg a támadóerő többi része pihent. A támadást támogatva jugoszláv haditengerészet blokádba kezdett Šibenik és a horvátországi Adria teljes partvidéke mentén.

Szeptember 17-ről 18-ra virradó éjszaka a JNA parancsot kapott, hogy ejtse csapdába és megsemmisítse a ZNG haderőt Drnišben és a Miljevci-fennsík térségében, miközben másutt elért pozícióit is tartsa meg. Reggel a támadás jobb oldalán a JNA folytatta offenzíváját Vodice felé, míg a ZNG elhagyta Drništ, és visszahúzódott Unešić faluba. Szeptember 19-én Smokvica-szigeten a ZNG elfoglalt egy 88 milliméteres parti tüzérségi üteget és elfoglalta a Rogoznica melletti „Krušćica” laktanyát. Az elfoglalt laktanyából előkerült fegyverek, valamint a JNA Gospićban található létesítményeinek elfoglalását követően a Gospićtól kapott szállítmány a lefoglalt tüzérségi eszközökkel együtt jelentősen javította a ZNG harci képességeit. Miután a ZNG Unešićben, Pakovo Selóban és Žitnićtől délre három sikeres ellentámadást indított, aznap gyakorlatilag leállította JNA Drništől délre történő előrenyomulását.

Szeptember 20-án a JNA parancsait ismét megváltoztatták, ekkor a JNA 9. hadtest korábban kapott parancsait felváltotta Mile Kandić altengernagy haditengerészeti körzetparancsnok parancsa, amely szerint a hadtest irányítsa át a JNA haderőt Vodicétől északra Šibenik és Split felé. Ehhez át kellett menni a Krka folyón átívelő Šibenik hídon. A keleti előrenyomulás azonban, melyet a jugoszláv légierő szoros légi támogatásával kellett végrehajtani meghiúsult, és a légierőnek négy repülőgépébe került, amelyeket a ZNG lelőtt. Szeptember 22-én egy horvát ellentámadás, amelyet a nem sokkal korábban szerzett tüzérség is támogatott, 10:00-ra visszaszorította a JNA-t a hídról, és a ZNG által ellenőrzött hídfőt a 9 kilométerre északnyugatra fekvő Gaćelezi területére terjesztette ki, A žirjei üteg négy lövegét az ellentámadás támogatására páncéltörő lövegként használták.

Szeptember 22-én a horvát csapatok elfoglalták a JNA Šibenikben található „Kuline” laktanyáját az ott állomásozó 15 jugoszláv hadihajóval együtt. Ezenkívül a „Velimir Škorpik” hajógyárban 19 hajót foglaltak le, amelyek a nagyjavítás különböző szakaszaiban álltak. A jugoszláv haditengerészet eszközeinek körülbelül egynegyedét kitevő hajók a következők voltak: Vlado Ćetković (RTOP-402) Končar-osztályú gyorstámadó hajó (később Šibenik (RTOP-21) néven), Velimir Škorpik (RČ-310) Osa osztályú rakétahajó, Partizan II (TČ-222) Shershen osztályú torpedóvető, valamint Biokovo (PČ-171), Cer (PČ-180) és Durmitor (PČ-181) Mirna osztályú járőrhajók.

Szeptember 23-án a JNA teljes körűen megszállta Drništ és környékét. Ezzel egy időben a Šibeniktől távolabb zajló zárai csatára helyezte a hangsúlyt. A jugoszláv tengeri blokádot még aznap egyoldalúan feloldották. Annak ellenére, hogy a városban a ZNG számos JNA-létesítményt elfoglalt, még számos jelentős JNA-állás maradt Šibenikben. Ezek közé tartozott a 11. tengerészgyalogos dandárnak otthont adó „Rade Končar” laktanya, az „Ante Jonić” laktanya, a „Minerska” raktár, ahol tengeri aknákat tároltak, a „Jamnjak” raktár és a „Ražine” tüzérségi üteg, amely az elkobzott horvát területvédelmi fegyvereket tárolta, és a „Duboka” üzemanyagtároló. A „Duboka” három darab 1 410 000 literes tárolótartályból állt.

Következmények

A JNA a šibeniki csatában, amelyet később „szeptemberi háborúnak” (Rujanski rat) neveztek el vereséget szenvedett. A csatában elszenvedett teljes veszteségeiről nem számoltak be. A ZNG és a horvát rendőrség három halottat és 49 sebesült katonát vesztett a csatában. Ugyanebben az időben hét civil is meghalt és 64-en sebesültek meg. A JNA tüzérsége a következő 100 napon keresztül folytatta Šibenik szakaszos bombázását, ami további áldozatokat és károkat okozott. A megrongálódott építmények közé tartozik az UNESCO Világörökség részét képező Szent Jakab-katedrális. A The New York Times egyik vezércikke a katedrális bombázását a Horvátország kincsei elleni „kitervelt támadások” részének nevezte. A harcok során Bilice és Konjsko elektromos alállomásai megsemmisültek, ami megzavarta az áramelosztást Dalmáciában.

A JNA létesítményeinek kiürítéséről és a Šibenik–Split térségben tárolt elkobzott területvédelmi fegyverek átadásáról november 21-én állapodtak meg. A folyamat során a feszültség nagy maradt. A JNA „Operacija Obala-91” és „Operacija Orkan-91” kódnéven készenléti terveket készített, hogy áttörjön Kninből Šibenikbe és Splitbe, hogy enyhítsen az ottani JNA erők ostromán. Végül december 10-ig a JNA összes šibeniki létesítményét, valamint az elkobzott területvédelmi fegyvereket átadták a horvát hatóságoknak.

A csatáról minden szeptemberben megemlékeznek Šibenikben. A csatáról két dokumentumfilm is készült: Az egyik a Matea Šarić rendezésében készült „I moj će grad biti sretan” (Az én városom is boldog lesz) és a „Rujanski rat 1991. Šibenik–Vodice” (Az 1991 szeptemberi háború, Šibenik–Vodice) Šime Strikoman rendezésében.

Források

Könyvek

• Central Intelligence Agency, Office of Russian and European Analysis. Balkan Battlegrounds: A Military History of the Yugoslav Conflict, 1990–1995. Washington, D.C.: Central Intelligence Agency (2002). OCLC 50396958 
• Eastern Europe and the Commonwealth of Independent States. London, England: Routledge (1999). ISBN 978-1-85743-058-5 
• Gow, James. The Serbian Project and Its Adversaries: A Strategy of War Crimes. London, England: C. Hurst & Co., 154–155. o. (2003). ISBN 978-1-85065-646-3 
• Hoare, Marko Attila. The War of Yugoslav Succession, Central and Southeast European Politics Since 1989. Cambridge, England: Cambridge University Press, 111–136. o. (2010). ISBN 978-1-139-48750-4 
• 4. gardijska brigada Hrvatske vojske - Pauci. Zagreb, Croatia: Despot Infinitus. ISBN 978-953-7892-05-0 
• Mojzes, Paul. Balkan Genocides: Holocaust and Ethnic Cleansing in the Twentieth Century. Lanham, Maryland: Rowman & Littlefield (2011). ISBN 978-1-4422-0663-2 
• Ramet, Sabrina P.. The Three Yugoslavias: State-Building And Legitimation, 1918–2006. Bloomington, Indiana: Indiana University Press (2006). ISBN 978-0-253-34656-8 
• The death of Yugoslavia. London, England: Penguin Books (1996). ISBN 978-0-14-026168-4 

Szakcikkek

• Brigović, Ivan (2011. október 1.). „Odlazak Jugoslavenske narodne armije s područja Zadra, Šibenika i Splita krajem 1991. i početkom 1992. godine” (horvát nyelven). Journal of Contemporary History 43 (2), 415–452. o, Kiadó: Croatian Institute of History. ISSN 0590-9597. 
• Marijan, Davor (2003. december 1.). „"Jedinstvo" – Posljednji ustroj JNA” (horvát nyelven). Polemos: Journal of Interdisciplinary Research on War and Peace 6 (11-12), 11–47. o, Kiadó: Croatian Sociological Association and Jesenski & Turk Publishing House. ISSN 1331-5595. 
• Marijan, Davor (2012. november 1.). „Zamisao i propast napadne operacije Jugoslavenske narodne armije na Hrvatsku u rujnu 1991. godine” (horvát nyelven). Journal of Contemporary History 44 (2), 251–275. o, Kiadó: Croatian Institute of History. ISSN 0590-9597. 
• Ružić, Slaven (2011. december 1.). „Razvoj hrvatsko-srpskih odnosa na prostoru Benkovca, Obrovca i Zadra u predvečerje rata (ožujak - kolovoz 1991. godine)” (horvát nyelven). Journal - Institute of Croatian History 43 (1), 399–425. o, Kiadó: Institute of Croatian History, Faculty of Philosophy Zagreb. ISSN 0353-295X. 

Tudósítások

• Alač, Zvonko: "Obadva! Oba su pala!": Snimka koja je vratila nadu i fraza koja je ušla u povijest (horvát nyelven). Index.hr, 2011. szeptember 21. [2011. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva].
• Bellamy, Christopher. „Croatia built 'web of contacts' to evade weapons embargo”, The Independent , 1992. október 10.. [2012. november 10-i dátummal az eredetiből archiválva] 
• „Kosor u Šibeniku: Hrvatske budućnosti ne bi bilo bez branitelja i dr. Tuđmana”, Slobodna Dalmacija (horvát nyelvű) 
• Blažević, Davorka. „"Ruža Hrvatska" još čeka povratak na bitnicu na Žirje”, Slobodna Dalmacija , 2010. augusztus 7.. [2013. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű) 
• Blažević, Davorka. „Rahim Ademi: Topovi sa Žirja uopće nisu obranili Šibenik!”, Slobodna Dalmacija , 2010. szeptember 14.. [2012. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű) 
• Blažević, Davorka. „Frane Frkić: Moja satnija je prva izašla na Šibenski most”, Slobodna Dalmacija , 2010. szeptember 18.. [2013. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű) 
• Engelberg, Stephen. „Belgrade Sends Troops to Croatia Town”, The New York Times , 1991. március 3.. [2013. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva] 
• Ferić, Diana. „Topovi sa Žirja turistička atrakcija”, Slobodna Dalmacija , 2007. november 27.. [2009. március 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű) 
• Ferić, Stanko. „Ademi i Vukošić predaju o Oluji”, Jutarnji list , 2009. április 15.. [2010. szeptember 16-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. június 11.) (horvát nyelvű) 
• Matić, Jadranka. „Mladićeva zlodjela (i) pred splitskim sudom”, Slobodna Dalmacija , 2006. március 2.. [2013. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű) 
• Pilić, Damir. „I Jovan je branio Hrvatsku”, Slobodna Dalmacija , 2009. szeptember 26.. [2012. augusztus 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű) 
• Šimac, Goran. „Trinaestorica zapovjednika iz "rujanskog rata" prozivaju Ademija”, Večernji list , 2010. szeptember 15.. [2013. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű) 
• Šimac, Goran. „Japanci autocestu grade 30 dana, mi cijelu godinu popravljamo most”, Večernji list , 2011. június 3.. [2013. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű) 
• Sudetic, Chuck. „Rebel Serbs Complicate Rift on Yugoslav Unity”, The New York Times , 1991. április 2.. [2013. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva] 
• Talijaš, Ante. „Goloruki dočekali tenkove”, Slobodna Dalmacija , 2001. szeptember 15.. [2010. november 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű) 
• „Roads Sealed as Yugoslav Unrest Mounts”, The New York Times , 1990. augusztus 19.. [2013. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva] 
• „The Sacking of Croatia”, The New York Times , 1991. szeptember 22.. [2012. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva] 
• Vukušić, Anita: Rujanski rat - 20 godina od bitke na Pakovom Selu (horvát nyelven). Radio Drniš, 2011. szeptember 20. [2013. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 11.)

Egyéb források

• Čutura, Dinko (2010. június 1.). „Topovi - branitelji Šibenika” (horvát nyelven). Hrvatski vojnik (297), Kiadó: Ministry of Defence (Croatia). [2010. július 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. ISSN 1333-9036. (Hozzáférés: 2022. november 18.) 
• Dvadeset godina od obrane Šibenskog mosta (horvát nyelven). City of Šibenik, 2011. szeptember 22. [2013. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva].
• Nazor, Ante (2010. szeptember 1.). „Dokumenti o napadnim operacijama JNA i pobunjenih Srba u Dalmaciji 1991. (I. DIO)” (horvát nyelven). Hrvatski vojnik (311), Kiadó: Horvát Védelmi Minisztérium. [2013. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. ISSN 1333-9036. (Hozzáférés: 2022. november 18.) 
• Nazor, Ante (2010. október 1.). „Dokumenti o napadnim operacijama JNA i pobunjenih Srba u Dalmaciji 1991. (II. DIO)” (horvát nyelven). Hrvatski vojnik (312), Kiadó: Ministry of Defence (Croatia). [2013. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. ISSN 1333-9036. (Hozzáférés: 2022. november 18.) 
• Nazor, Ante (2010. október 1.). „Dokumenti o napadnim operacijama JNA i pobunjenih Srba u Dalmaciji 1991. (III. DIO)” (horvát nyelven). Hrvatski vojnik (313), Kiadó: Ministry of Defence (Croatia). [2013. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. ISSN 1333-9036. (Hozzáférés: 2022. november 18.) 
• Nazor, Ante (2010. október 1.). „Dokumenti o napadnim operacijama JNA i pobunjenih Srba u Dalmaciji 1991. (IV. DIO)” (horvát nyelven). Hrvatski vojnik (314), Kiadó: Ministry of Defence (Croatia). [2013. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. ISSN 1333-9036. (Hozzáférés: 2022. november 18.) 
• The Prosecutor vs. Milan Martic – Judgement. International Criminal Tribunal for the former Yugoslavia, 2007. június 12.
• Reljanović, Marijo (2001. november 1.). „Hrvatska ratna mornarica u obrani Jadrana” (horvát nyelven). Hrvatski vojnik (77), Kiadó: Ministry of Defence (Croatia). [2013. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. ISSN 1333-9036. (Hozzáférés: 2022. november 18.) 

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Šibenik című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.