Miljevci-fennsíki csata
Miljevci-fennsíki csata | |||
Konfliktus | horvátországi háború | ||
Időpont | 1992. június 21. - 1992. június 23. | ||
Helyszín | Dalmácia, Miljevci-fennsík | ||
Eredmény | horvát győzelem | ||
Szemben álló felek | |||
| |||
Parancsnokok | |||
| |||
Szemben álló erők | |||
| |||
Veszteségek | |||
| |||
Térkép | |||
é. sz. 43° 52′ 50″, k. h. 16° 02′ 10″43.880556°N 16.036111°EKoordináták: é. sz. 43° 52′ 50″, k. h. 16° 02′ 10″43.880556°N 16.036111°E | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Miljevci-fennsíki csata témájú médiaállományokat. |
Horvátországi háború |
---|
Rönkforradalom · Pakrác · Plitvicei-tavak · Kijevo · Boró · Zára · Split · Fullánk · Dálya · Labrador · Vukovár (gyilkosságok) (mészárlás) · Eszék · Gospić (mészárlás) · Kusonje · Károlyváros · Laktanyacsata · Varasd · Belovár · Zára · Šibenik · JNA hadjárat · Batinjani · Petrinya · Glina · Dubrovnik · Banski dvori · Široka Kula · Hosszúlovász · Baćin · Barcs · Saborsko · Pozsega · Otkos–10 · Papuk–91 · Erdőd · Dalmát csatornák · Kostrići · Škabrnja · Vance-terv · Forgószél · Paulin Dvor · Gornje Jame · Hurrikán–91 · Alfa · Atyina · Joševica · Bruška · Vrsar · Szarajevó · ECMM helikoptertragédia · Baranya · Jaguár · Sakál · Miljevci-fennsík · Tigris · Felszabadított föld · Konavle · Vlaštica · Maslenica · Medaki zseb · Tél ’94 · Z–4 terv · Ugrás–1 · Ugrás–2 · Villám · Zágráb · Nyár ’95 · Vihar · Misztrál–2 · Varivode |
A miljevci-fennsíki csata (horvátul: Operacija Miljevci) a Horvát Hadsereg (Hrvatska vojska - HV) és a Szerb Krajinai Köztársaság (RSK) erőinek összecsapása volt, 1992. június 21-23-án, a horvátországi háború idején. A csata a HV és az RSK erők közötti összecsapások sorozatának csúcspontja volt Észak-Dalmáciában, miután megkezdődött a Vance-terv végrehajtása és az Egyesült Nemzetek Védelmi Erőinek (UNPROFOR) bevetése. Az összecsapások az ún. „rózsaszín zónákban” történtek – azaz az RSK ellenőrzése alatt álló területeken, de a Vance-tervben meghatározott ENSZ-erők által védett területeken kívül.
Két HV-dandár elemei Šibeniktől több kilométerrel északra támadva elfoglalták a Miljevci-fennsíkot, amely 108 négyzetkilométernyi területet és hét falut foglalt magában. A csata után az UNPROFOR kérte a HV-t, hogy vonuljon vissza a június 21-e előtti pozícióiba, majd az ENSZ Biztonsági Tanácsának 762-es számú határozata alapján ellenőrizte volna a HV kivonulását a fennsíkról, de a HV a helyén maradt. Közvetlenül ezt követően a horvát hatóságok azt állították, hogy az offenzívát nem a vezérkar rendelte el, és az előrenyomulást egy sor provokációra válaszul indították. A csata után az elesett néhány RSK katona holttestét egy karsztgödörbe dobták, és csak augusztusban kerültek elő, amikor a szabadon engedett hadifoglyok tájékoztatták az UNPROFOR-t a holttestek helyéről.
Előzmények
[szerkesztés]1990-ben, a horvát szocialisták választási veresége után az etnikai feszültségek tovább fokozódtak. A Jugoszláv Néphadsereg (Jugoslovenska Narodna Armija – JNA) az ellenállás minimalizálására elkobozta Horvát Területvédelmi Erők (Teritorijalna obrana - TO) fegyvereit.[1] Augusztus 17-én a feszültség nyílt lázadássá fajult, melynek központja a túlnyomórészt horvátországi szerbek által lakott[2] dalmát hátország Knin környéki területei,[3] valamint Lika, a Kordun, Banovina és Kelet-Horvátország részei voltak.[4]
A szerb felkelők és a horvát különleges rendőri erők 1991. márciusi összecsapása után[5] a konfliktus Horvátország függetlenségi háborújává fajult.[6] A JNA közbelépett, és egyre inkább támogatta a horvátországi szerb felkelőket.[7] Április elején a horvátországi szerb lázadás vezetői kinyilvánították szándékukat, hogy az ellenőrzésük alatt álló, Krajinai Szerb Autonóm Terület (SAO Krajina) néven ismert területet Szerbiába integrálják.[8] Májusban a horvát kormány válaszul megalakította a Horvát Nemzeti Gárdát (Zbor narodne garde - ZNG),[9] de ennek fejlődését hátráltatta az ENSZ által szeptemberben bevezetett fegyverembargó.[10]
Október 8-án Horvátország kikiáltotta függetlenségét Jugoszláviától,[11], majd egy hónappal később a ZNG-t Horvát Hadseregre (Hrvatska vojska - HV) keresztelték át.[9] Ekkortájt folytak a háború leghevesebb harcai, amikor a horvátországi jugoszláv hadjárat, Dubrovnik ostroma,[12] és a vukovári csata zajlott.[13] Novemberben Horvátország, Szerbia és a JNA megállapodott a genfi egyezményben foglalt Vance-tervben. A terv tűzszünetet, az Egyesült Nemzetek Védett Területeként kijelölt területeken a civilek védelmét, valamint az ENSZ békefenntartóinak telepítését irányozta elő Horvátországban.[14] A tűzszünet 1992. január 3-án lépett életbe.[15] 1991 decemberében az Európai Közösség bejelentette döntését Horvátország 1992. január 15-én történő diplomáciai elismeréséről.[16] Az SAO Krajina 1991. december 19-én átnevezte magát Krajinai Szerb Köztársaságra (RSK).[17]
Annak ellenére, hogy a genfi egyezmény megkövetelte a JNA személyi állományának és felszerelésének azonnali kivonását Horvátországból, a JNA egyes területeken akár nyolc hónapig is ottmaradt. Amikor csapatai végül kivonultak, a JNA az RSK-ra hagyta felszerelését.[18] Szervezeti problémák és a fegyverszünet megsértése miatt az ENSZ békefenntartóinak (UNPROFOR) telepítését csak március 8-án kezdték meg.[19] Újabb két hónapig tartott, mire teljesen elfoglalta állásait az ENSZ védett területein (UNPA). Ezen túlmenően az RSK-erők a kijelölt UNPA zónákon kívüli minden olyan területen ottmaradtak, amelyek a tűzszünetről szóló végrehajtási megállapodás 1992. január 3-iki aláírásakor az RSK ellenőrzése alatt álltak, [20] noha ezeket a területeket a terv végrehajtásának kezdetétől fogva vissza kellett volna helyezni a horvát fennhatóság alá.[21] A Vance-terv végrehajtása ezen aspektusának kudarca ezeket az ún. „rózsaszín zónákat” a vita fő forrásává tette Horvátország és az RSK között.[22]
Az UNPROFOR teljes bevetése előtt Nos Kalik faluban, amely Šibenik közelében, rózsaszín zónában található, a HV összecsapott az RSK fegyveres erőivel, és 1992. március 2-án 16:45-kor elfoglalta a falut. A JNA válaszul harccsoport alakított, hogy másnap ellentámadásba lendüljön.[23] A JNA harccsoport, kiegészülve a 9. katonai rendőrzászlóaljjal hajnali 5:50-kor Nos Kalikban összecsapott a HV erőivel,[24] a JNA ellentámadás azonban kudarcot vallott.[25] A HV 21 RSK hadifoglyot ejtett, és a foglyokat Kninben letartóztatott horvátokra cserélte.[26] A tárgyalásokat követően a HV április 11-én beleegyezett a visszavonulásba, de később ezt megtagadta, azt állítva, hogy a csatatér általános biztonságának romlása akadályozta a visszavonulást.[27] Miután a HV elfoglalta a falut, Nos Kalikban több szerb tulajdonú házat felgyújtottak.[28]
A HV május 17–22-én Zára mellett egy rózsaszín zónában összecsapott a JNA 180. gépesített dandárjának alárendelt egységekkel. Míg a JNA Zára és Stankovci környékén visszaverte a legtöbb támadást, a HV-nek május 17-én a Križ-hegyen levő JNA támaszpontot sikerült elvágnia a haderő többi részétől.[29] Közben a JNA erőinek előőrse elfoglalt egy magaslatot amelyről, beleértve Zára városát is, rálátott a környező területekre. Itt radarberendezést helyeztek el, valamint tüzérségi megfigyelő állásként használták.[30] A JNA a következő napokban megpróbálta felmenteni az ostromlott helyőrséget, azonban a kísérletek kudarcot vallottak, és a bázis május 22-én megadta magát a HV-nek.[29] A Križ-hegy megtámadását és elfoglalását „Jaguar” hadművelet kódnév alatt a HV 159. gyalogdandárjának a 2. zászlóalja hajtotta végre a 112. gyalogdandár tüzérségi támogatásával.[30]
A csata lefolyása
[szerkesztés]Június 21-én a HV megtámadta az RSK Miljevci-fennsíkon levő állásait, amelyek Šibeniktől északra, a rózsaszín zónában voltak.[31] A térségben lévő szerb területvédelmi erők (az 1. dandár 1. zászlóalja) [32]) Milan Torbica alezredesnek voltak alárendelve. [33][34] A HV a 113. és 142. gyalogdandár elemeit, mintegy 250 katonát vetett be, Kruno Mazalin parancsnoksága alatt. A HV három irányból – Nos Kalikon keresztül, a Čikola folyón át, valamint a Krka folyón felfelé haladó hajóval – június 20-ról 21-re virradó éjszaka hatolt be a rózsaszín zónába. A harcok hajnali 5 órakor kezdődtek, amikor a HV 26 rajt vetett be, és a délelőtt végére a fennsíkon fekvő hét faluból hatot elfoglalt. Este 20:00-ra a HV elfoglalta Ključ falut és ezzel az egész fennsíkot.[35] Az előrenyomulás Knintől délre több kilométer mélységű, a HV által ellenőrzött kiugrást hozott létre. Ez arra is késztette az RSK tüzérségét, hogy június 22-én bombázza Šibeniket, válaszul pedig a HV tüzérsége bombázta Knint.[31]
A tüzérségi tűz június 23-ig fokozatosan erősödött, miközben az RSK mozgósított és ellentámadásba lendült a HV-nak a Miljevci-fennsíkon elfoglalt állásai ellen.[31] A mozgósítás azonban nem hozta meg a kívánt hatását, mivel csak 227 újonnan bevethető katonát eredményezett,[36] és az ellentámadás kudarcot vallott.[37] Az UNPROFOR vizsgálata arra a következtetésre jutott, hogy a helyzet tovább romolhat, és megszüntetheti az egész rózsaszín zónát. A helyzet megoldása érdekében az UNPROFOR katonai parancsnoka, Satish Nambiar altábornagy még aznap Zágrábban találkozott Horvátország miniszterelnök-helyettesével Milan Ramljakkal és a Horvát Köztársaság Fegyveres Erőinek vezérkarának főnökével Anton Tus tábornokkal, hogy megvitassák a Miljevci-fennsíkon történt fejleményeket.[31] Összecsapások június 24-én némi tüzérségi tűz kíséretében folytatódtak. Az RSK-csapatok morálja azonban romlott, és a közeli Trbounjéban állomásozó területvédelem helyőrsége elhagyta laktanyáit.[36]
Következmények
[szerkesztés]Horvát források szerint a HV hét-nyolc katonát veszített el a csatában.[35][38] Szerb források 40, a csatában vagy közvetlenül azt követően megölt RSK-katonáról beszélnek,[39] míg a HV tizenhét foglyot ejtett.[40] A foglyokat a šibeniki Kuline laktanyába vitték. Június 23-án a csata első napján a Miljevci-fennsíkon elesett összesen 29 RSK katonát, ellentétben Ivan Bačić dandártábornoknak, a 113. gyalogdandár parancsnokának utasításával először a Bačića nevű karsztmélyedésbe dobták, de Bačić elrendelte a megölt RSK katonák tisztességes, egy helyi szerb ortodox temetőben történő eltemetését.[41] Az elhunyt katonák holttesteit később a karsztgödörből az ENSZ békefenntartóinak közvetítésével emelték ki.[42] Ugyanezen a napon a HV katonái Nos Kalikban lelőttek egy szerb hadifoglyot, Miroslav Subotićot.[41] Ő annak a fogolycsoportnak az egyik tagja volt, akiket a harcok után a terület megtisztítására utasítottak.[43] Horvát források szerint a HV tíz harckocsit és páncélos szállító harcjárművet, valamint hat tarackot is megsemmisített, ezen kívül jelentős mennyiségű egyéb fegyvert és lőszert zsákmányolt a csatában.[37] Az offenzíva hét falut és 108 km2 területet csatolt a horvátok által ellenőrzött területekhez.[38]
A Nambiarral való találkozójuk során Ramljak és Tus azt állították, hogy az offenzívát nem a zágrábi hatóságok tervezték és rendelték el. Kijelentették, hogy az előrenyomulás az RSK fegyveres erői által végrehajtott provokációk sorozatára válaszul történt.[31] Bačić azt állította, hogy bár konkrét támadási parancsot nem kapott, de Tus utasította, hogy agresszívan reagáljon és a lehető legtöbb területet foglalja el, ha az RSK erői súlyosan megsértik a tűzszünetet. Ennek ellenére Bačićot Franjo Tuđman horvát elnök az offenzíva miatt megrovásban részesítette.[37] Az RSK-ban Torbica kénytelen volt lemondani posztjáról, helyére pedig Mile Novaković vezérőrnagy került.[44]
Az UNPROFOR és az Európai Közösség Megfigyelő Missziója (European Community Monitor Mission - ECMM) arra kérte a HV-t, hogy vonuljon vissza az offenzíva előtti állásaiba, de a HV a kérést elutasította. Horvátország azonban egyetértett abban, hogy az UNPROFOR és az ECMM megfigyelői továbbra is jelen legyenek a rózsaszín zónákban, amikor Horvátország átveszi az irányítást felettük. A lépést a szerb lakosság megnyugtatására tervezték, hogy érezzék, hogy a rózsaszín zónák biztonságot nyújthatnak számukra.[31] Az offenzíva után az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa (ENSZ BT) elfogadta 762. számú határozatát, amelyben az UNPA zónákban vagy azok közelében zajló ellenségeskedések beszüntetését sürgette, és felszólította a HV-t, hogy vonuljon vissza a június 21. előtt elfoglalt pozícióihoz.[45] A HV 113. dandárja ettől függetlenül a fennsíkon maradt.[46] A határozat felhatalmazta az UNPROFOR-t a rózsaszín zónák megfigyelésére. Azt is javasolta, hogy hozzanak létre egy vegyes bizottságot, amelynek elnöke az UNPROFOR képviselője, tagjai pedig a horvát kormány, a helyi hatóságok és az ECMM képviselői, akik felügyelnék a horvát ellenőrzés visszaállítását a rózsaszín zónákban.[47]
A HV által elfogott foglyokat augusztusban szabadon engedték, és értesítették az UNPROFOR-t a Bačića karsztmélyedésben lévő holttestekről és Subotić haláláról.[41] A holttesteket az UNPROFOR és más nemzetközi szervezetek jelenlétében a horvát hatóságok emelték ki.[48] Subotić 2011-es meggyilkolásával két horvát katonai rendőrt vádoltak meg. Perük 2013-ban még folyamatban volt.[43]
2012-ben, húsz évvel a csata után Ivo Josipović elnök, elismerve katonai eredményeiket átadta a Horvát Köztársaság katonai rendjét a csatában részt vevő parancsnokoknak és egységeknek. Húsz év után ez volt az első ilyen lépés, és az offenzívával szembeni hivatalos álláspont megváltozására utalt, amely eredetileg a HV engedély nélküli bevetésének nyilvánította azt.[35]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Hoare 2010, 117. o.
- ↑ Hoare 2010, 118. o.
- ↑ The New York Times 1990. augusztus 19..
- ↑ ICTY 2007. június 12..
- ↑ Ramet 2006, 384–385. o.
- ↑ The New York Times 1991. március 3..
- ↑ Hoare 2010, 119. o.
- ↑ The New York Times 1991. április 2..
- ↑ a b EECIS 1999, 272–278. o.
- ↑ The Independent 1992. október 10..
- ↑ Narodne novine 8 October 1991.
- ↑ Bjelajac & Žunec 2009, 249–250. o.
- ↑ The New York Times 18 November 1991.
- ↑ Armatta 2010, 194–196. o.
- ↑ Marijan 2012, 103. o.
- ↑ The New York Times 1991. december 24..
- ↑ Ahrens 2007, 110. o.
- ↑ Armatta 2010, 197. o.
- ↑ Trbovich 2008, 300. o.
- ↑ CIA 2002, 106–107. o.
- ↑ ENSZ September 1996.
- ↑ Nambiar 2001, 172. o.
- ↑ Rupić 2008, 266–267. o.
- ↑ Rupić 2008, 272. o.
- ↑ Rupić 2008, 274–276. o.
- ↑ Rupić 2008, 277. o.
- ↑ Rupić 2008, 386. o.
- ↑ Rupić 2008, 294. o.
- ↑ a b Rupić 2008, 509–510. o.
- ↑ a b Zadarski list 6 October 2012.
- ↑ a b c d e f Bethlehem & Weller 1997, 527. o.
- ↑ Sokolov 2018, 81. o.
- ↑ Sekulić 2000, 270. o.
- ↑ Rupić 2008, 560. o.
- ↑ a b c Radio Drniš 2012. június 21..
- ↑ a b Rupić 2008, 561. o.
- ↑ a b c Slobodna Dalmacija 1999. június 21–22..
- ↑ a b MORH 2012. június 21..
- ↑ Blic 2012. június 21..
- ↑ Rupić 2009, 127. o.
- ↑ a b c Slobodna Dalmacija 2001. október 26..
- ↑ Guskova 2007, 78. o.
- ↑ a b CFNVHR.
- ↑ Sekulić 2000, 123–124. o.
- ↑ UNSC 1992. június 30..
- ↑ Marijan 2007, 68. o.
- ↑ ENSZ szeptember 1996.
- ↑ Slobodna Dalmacija 4 February 2001.
Források
[szerkesztés]- Könyvek
- Ahrens, Geert-Hinrich. Diplomacy on the Edge: Containment of Ethnic Conflict and the Minorities Working Group of the Conferences on Yugoslavia. Washington, D.C.: Woodrow Wilson Center Press (2007). ISBN 978-0-8018-8557-0
- Armatta, Judith. Twilight of Impunity: The War Crimes Trial of Slobodan Milosevic. Durham, North Carolina: Duke University Press (2010). ISBN 978-0-8223-4746-0
- 25. Further Report of the Secretary-General Pursuant to Security Council Resolution 752 (1992) (S/24188, 26 June 1992), The 'Yugoslav' Crisis in International Law: General Issues, Volume 1. Cambridge, England: Cambridge University Press, 526–529. o. (1997). ISBN 978-0-521-46304-1
- Bjelajac, Mile.szerk.: Charles W. Ingrao: The War in Croatia, 1991–1995, Confronting the Yugoslav Controversies: A Scholars' Initiative. West Lafayette, Indiana: Purdue University Press (2009). ISBN 978-1-55753-533-7
- Central Intelligence Agency, Office of Russian and European Analysis. Balkan Battlegrounds: A Military History of the Yugoslav Conflict, 1990–1995. Washington, D.C.: Central Intelligence Agency (2002). OCLC 50396958
- Guskova, Elena. Наши миротворцы на Балканах (orosz nyelven). Indrik (2007). ISBN 5857593972
- Eastern Europe and the Commonwealth of Independent States. London, England: Routledge (1999). ISBN 978-1-85743-058-5
- Hoare, Marko Attila. The War of Yugoslav Succession, Central and Southeast European Politics Since 1989. Cambridge University Press (2010). ISBN 978-1-139-48750-4
- Marijan, Davor. Oluja [archivált változat] (PDF) (horvát nyelven), Zagreb, Croatia: Croatian Memorial Documentation Centre of the Homeland War of the Government of Croatia (2007). ISBN 978-953-7439-08-8. Hozzáférés ideje: 2022. december 22. [archiválás ideje: 2015. szeptember 23.]
- Nambiar, Satish. UN peacekeeping operations in the former Yugoslavia - from UNPROFOR to Kosovo, United Nations peacekeeping operations: ad hoc missions, permanent engagement. United Nations University Press (2001). ISBN 978-92-808-1067-7
- Ramet, Sabrina P.. The Three Yugoslavias: State-Building And Legitimation, 1918–2006. Bloomington, Indiana: Indiana University Press (2006). ISBN 978-0-253-34656-8
- Republika Hrvatska i Domovinski rat 1990.-1995. - Dokumenti, Knjiga 3. [archivált változat] (PDF) (horvát nyelven), Zagreb, Croatia: Hrvatski memorijalno-dokumentacijski centar Domovinskog rata (2008). ISBN 978-953-7439-13-2. Hozzáférés ideje: 2022. december 22. [archiválás ideje: 2013. november 11.]
- Republika Hrvatska i Domovinski rat 1990.-1995. - Dokumenti, Knjiga 5. [archivált változat] (PDF) (horvát nyelven), Zagreb, Croatia: Hrvatski memorijalno-dokumentacijski centar Domovinskog rata (2009). ISBN 978-953-7439-19-4. Hozzáférés ideje: 2022. december 22. [archiválás ideje: 2015. június 10.]
- Sekulić, Milisav. Knin je pao u Beogradu [archivált változat] (szerb nyelven). Bad Vilbel, Germany: Nidda Verlag (2000). OCLC 47749339. Hozzáférés ideje: 2022. december 22. [archiválás ideje: 2013. november 11.]
- Trbovich, Ana S.. A Legal Geography of Yugoslavia's Disintegration. Oxford, England: Oxford University Press (2008). ISBN 978-0-19-533343-5
- Szakcikkek
- Marijan, Davor (2012. május 1.). „The Sarajevo Ceasefire – Realism or strategic error by the Croatian leadership?”. Review of Croatian History 7 (1), 103–123. o, Kiadó: Croatian Institute of History. ISSN 1845-4380.
- Sokolov, Vadim (2018. december 1.). „Territorial defense of Serbian Krajina”. Military Historical Journal (12), 76–82. o, Kiadó: Ministry of defense of Russian Federation. [2021. január 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. ISSN 0321-0626. (Hozzáférés: 2022. december 22.)
- Tudósítások
- Bellamy, Christopher. „Croatia built 'web of contacts' to evade weapons embargo”, The Independent , 1992. október 10.
- Blažević, Davorka. „Miljevačka se akcija može uspoređivati s masleničkom”, Slobodna Dalmacija , 1999. június 22. (horvát nyelvű)
- Blažević, Davorka. „Haag (još) ne pita za Kuline niti za Miljevce”, Slobodna Dalmacija , 2001. február 4. (horvát nyelvű)
- Blažević, Davorka. „Tražim azil u Haagu”, Slobodna Dalmacija , 2001. október 26. (horvát nyelvű)
- Engelberg, Stephen. „Belgrade Sends Troops to Croatia Town”, The New York Times , 1991. március 3.
- Jelčić Stojaković, Matilda: Svečano obilježena 20. obljetnica oslobođenja Miljevaca (horvát nyelven). Radio Drniš, 2012. június 21. [2013. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 11.)
- Kinzer, Stephen. „Slovenia and Croatia Get Bonn's Nod”, The New York Times , 1991. december 24.. [2012. június 20-i dátummal az eredetiből archiválva]
- Klarica, Siniša. „Agotić nam nije rekao ni "hvala"”, Zadarski list , 2012. október 6. (horvát nyelvű)
- „Parstos ubijenim Srbima na Miljevačkom platou”, Blic , 2012. június 21. (szerb nyelvű)
- „Roads Sealed as Yugoslav Unrest Mounts”, The New York Times , 1990. augusztus 19.
- Sudetic, Chuck. „Rebel Serbs Complicate Rift on Yugoslav Unity”, The New York Times , 1991. április 2.
- Sudetic, Chuck. „Croats Concede Danube Town's Loss”, The New York Times , 1991. november 18.
- Egyéb források
- Anniversary of Miljevci liberation. Ministry of Defence (Croatia), 2012. június 21. [2013. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. december 22.)
- Crime at Miljevci Plateau. Centre for Peace, Non-Violence and Human Rights. [2013. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva].
- (1991. október 8.) „Odluka” (horvát nyelven). Narodne novine (53), Kiadó: Narodne novine. ISSN 1333-9273.
- Resolution 762 (1992) Adopted by the Security Council at its 3088th meeting, on 30 June 1992. United Nations Security Council, 1992. június 30.
- The Prosecutor vs. Milan Martic - Judgement (PDF). International Criminal Tribunal for the former Yugoslavia, 2007. június 12.
- United Nations Protection Force. Department of Public Information, United Nations, 1996. szeptember 1.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of the Miljevci Plateau című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.