Oćune
| Oćune | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Szerb Köztársaság |
| község | Mrkonjić Grad |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 50 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 315 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 32,5 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 6,80 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 23′ 24″, k. h. 17° 06′ 27″44.390000°N 17.107500°EKoordináták: é. sz. 44° 23′ 24″, k. h. 17° 06′ 27″44.390000°N 17.107500°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Oćune témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Oćune (szerbül: Оћуне) falu Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban, Mrkonjić Grad községben.
Fekvése
[szerkesztés]Bosznia-Hercegovina közép-nyugati részén, Banja Lukától légvonalban 43, közúton 62 km-re délre, községközpontjától légvonalban 4 km-re, közúton 7 km-re délkeletre, a Dinári-hegységben, a Lisina gora alatt, Podorugla és Majdan között, 528 méteres tengerszint feletti magasságban található. Áthalad rajta a Jajcáról Bihácsra menő főút.
Népessége
[szerkesztés]| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[3] |
Népesség 2013[3] |
|---|---|---|
| Szerb | 337 | 315 |
| Bosnyák | 1 | 0 |
| Horvát | 97 | 0 |
| Jugoszláv | 10 | 0 |
| Egyéb | 2 | 0 |
| Összesen | 447 | 315 |
Története
[szerkesztés]A Banja Luka és Mrkonjić Grad közötti hegyvidék a középkori zemljaniki plébániához tartozott, amelyet II. Prijezda bosnyák bán 1287-ből származó oklevele említ. Zmijanje a Jajcától északra fekvő Vrbas-völgy várainak elesésével 1527-1528-ban került oszmán uralom alá. Az 1540-ig tartó első időszakban ezt a területet a Bródi kádilukhoz tartozó Vrhovina náhijéhez csatolták, majd az 1535-1540 közötti időszakban, amikor az oszmánok átkeltek a Száván, Zmijanje a Boszniai szandzsákba tartozó Kobaši kádilukhoz tartozott. A helyzet lecsendesedésével a Zmijanje náhije különvált. Először az 1541-es defterben említik a Kobaši kádiluk részeként. 1592-től a Banja Luka-i kádilukban volt. Az oszmán uralom első éveiben a Zmijanje náhije magába foglalta a Vrbas és a Szana folyók közötti teljes területet, valamint délen a Mrkonjić Grad feletti Kozare, Dimitor és Lisina hegységeket. Kicsit később a Trijebovoi náhije, mely Mrkonjić Grad környékén feküdt, levált róla. Egyes adatok szerint a 16. század közepétől származó összeírásokban szereplő lakosok ortodoxok voltak.[4]
A falu 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, majd az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során Hoćune néven Varcar Vakuf községhez tartozott.[5] 1910-ben a Majdan községhez tartozó Oćunéban 89 házat, 335 ortodox szerb és 113 katolikus horvát lakost számláltak.[6] A monarchia szétesésével 1918-ben előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1945-től a szocialista Jugoszlávia része volt. Jugoszlávia megszállása után a falu a Független Horvát Állam (NDH) része lett, majd nem sokkal ezután megkezdődött a szerb lakosság lázadása az új hatalommal szemben, melyet a szerbek elleni usztasa támadások követtek.
A településen az 1991-es népszámlálás adatai szerint 447-en éltek. A település 1995 szeptemberéig a boszniai szerb katonai egységek ellenőrzése alatt állt. Lakossága a horvát hadsereg közeledtére elmenekült. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között, ennek során a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Mrkonjić Grad községhez került.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20362
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20362
- ↑ a b Popis 2013 u BiH – Mrkonjić Grad (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2024. május 26.)
- ↑ Zmijanje i zmijanci. poreklo.rs . (Hozzáférés: 2024. június 30.)
- ↑ Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 69. o.
- ↑ Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 308. o.
További információk
[szerkesztés]
