Krisztinaváros
| Krisztinaváros | |
 | |
| Krisztinaváros a Budai Várnegyedből, a háttérben a Széchenyi-hegy magasodik | |
| Közigazgatás | |
| Település | Budapest |
| Kerület | I. és XII. |
| Alapítás ideje | 1769 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 23 689 fő (2001)[1] +/- |
| Elhelyezkedése | |
 Krisztinaváros
Pozíció Budapest térképén
| |
 é. sz. 47° 29′ 48″, k. h. 19° 01′ 55″47.496806°N 19.031933°EKoordináták: é. sz. 47° 29′ 48″, k. h. 19° 01′ 55″47.496806°N 19.031933°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Krisztinaváros témájú médiaállományokat. | |
Krisztinaváros Budapest egyik városrésze az I. és a XII. kerület területén. A Pasaréttől a Tabánig, illetve a Budai-hegység keleti nyúlványaitól a Várig terjedő városrész öt kisebb részre osztható: Belső-Krisztinaváros, Nyugati-Várlejtő, Naphegy, a Vérmező és Városmajor.[2]
Földrajz
[szerkesztés].jpg)
A Várhegytől nyugatra, a Tabántól északnyugatra fekszik az Ördög-árok széles völgyében. A pesti oldallal a Széchenyi lánchíd köti össze, amelynek budai hídfőjéhez vezet az Várhegy alatt haladó Alagút.
Határai
[szerkesztés]Szilágyi Erzsébet fasor a Városmajor utcától – Széll Kálmán tér – Várfok utca – a várfal a Bécsi kapu nyugati oldalától a Dózsa György tér 9.-ig – Pásztor-lépcső – Gellérthegy utca – Czakó utca – Hegyalja út – Avar utca – Kiss János altábornagy utca – Ugocsa utca – Böszörményi út – Kék-Golyó utca – Ráth György utca – Roskovics utca – Bíró utca – Alma utca – Gaál József út – Határőr út – Városmajor utca a Szilágyi Erzsébet fasorig.
Történelem
[szerkesztés]
A Nyugati-Várlejtőn, a Vár Logodi- (más néven Zsidó-) kapujának közelében feküdt a középkorban Logod falu. A település a török uralom alatt elpusztult, emlékét a Logodi utca őrzi.[2] Templomának romjai ma is megtalálhatók az Attila út fölött.[3]
A Várhegy alatti városrész, amely egykor a budai hegyvidék nagy részét magába foglalta, csak mezőgazdasági művelés alatt állt a 18. század végéig, mivel hadászati okokból megtiltották állandó épületek emelését ezen a területen. Egyedül a Francin Péter kéményseprő által emelt kápolna (a mai Havas Boldogasszony-templom elődje) állt itt. 1769-ben Mária Krisztina főhercegnő, Mária Terézia leánya, Albert Kázmér szász–tescheni hercegnek, Magyarország helytartójának a felesége érte el, hogy ezt a tilalmat feloldják – hálából az ő nevét kapta a terület.
Krisztinaváros területe a 18. század végétől kezdve folyamatosan beépült. 1787-ben létrehozták a Krisztina Téri Iskolát. 1842-ben a mai Horváth-kertben megalakult a Budai Színkör. Az Alagút 1856-os megépülése Pest felé is megteremtette a városrész kapcsolatát. A hajdani külváros az 1873-as egyesítés óta Budapest része.
Látnivalók
[szerkesztés]Említésre méltó műemléke a copf stílusban épült Krisztinavárosi plébániatemplom. Itt tartotta esküvőjét 1836-ban gróf Széchenyi István és 1857-ben Semmelweis Ignác. További nevezetessége, hogy 1940-ben a szentély görgőkre helyezésével és eltolásával tették lehetővé a kereszthajó megépítését és a templom bővítését.
A modern építészet egyik jelentős alkotása az Árkay Aladár és fia, Árkay Bertalan építette vasbeton szerkezetű Városmajori Jézus Szíve plébániatemplom (1932–1933) és harangtorony (1937).
Közlekedés
[szerkesztés]A Krisztinavárosban található a Déli pályaudvar, melynek megközelítése a 17-es, az 56-os, az 56A, az 59-es, az 59A, az 59B és a 61-es jelzésű villamossal, a 21-es, a 21A, a 39-es, a 102-es, a 139-es, a 140-es, a 140A, a 221-es, 960-as és a 990-es busszal, valamint az M2-es metróval lehetséges. Ezenkívül a városrész szélén található a Széll Kálmán tér, ami Budapest egyik legforgalmasabb tömegközlekedési csomópontja.
Főbb útvonalak:
Kultúra
[szerkesztés]Személyek
[szerkesztés]- Itt hunyt el Csontváry Kosztka Tivadar (1853–1919) festőművész
- Itt hunyt el Kosztolányi Dezső (1885–1936) író, költő
- Itt élt Márai Sándor (1900–1989) író
- Itt élt Roszmusz András (1944–2013) gépészmérnök, cserkésztiszt
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ a b Krisztinaváros. Budavári Önkormányzat. (Hozzáférés: 2008. augusztus 1.)
- ↑ Bächer Iván: A Kalef. Moszkva tér - helytörténeti kiadvány, 1997. szeptember. Eklektika Klub, 1989. (Hozzáférés: 2008. augusztus 1.)
