Ivanovói terület

Ivanovói terület (Ивановская область)
Ivanovói terület címere Ivanovói terület zászlaja
Közigazgatás
Ország	Oroszország
Szövetségi körzet	Központi szövetségi körzet
Székhely	Ivanovo
Járás	21
Városi körzet	6
Alapítás	1929. január 14.
Kormányzó	Sztanyiszlav Szergejevics Voszkreszenszkij
Rendszám	37
Népesség
Teljes népesség	905 900 fő (2024)
Népsűrűség	51,1 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület
Összterület	23 900 km²
Elhelyezkedése
Ivanovói terület Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 57° 01′, k. h. 41° 31′57.016666666667, 41.516666666667
A Wikimédia Commons tartalmaz Ivanovói terület témájú médiaállományokat.

Az Ivanovói terület (oroszul: Ивановская область, magyar átírásban: Ivanovszkaja oblaszty) az Oroszországi Föderációt alkotó jogalanyok egyike, mely a Központi szövetségi körzethez tartozik.

Az európai országrész központi vidékén, Moszkvától északkeletre fekszik. Északon a Kosztromai, keleten a Nyizsnyij Novgorod-i, délen a Vlagyimiri, északnyugaton a Jaroszlavli terület határolja. Székhelye Ivanovo.

Területe 23 900 km², ezzel a Kalinyingrádi terület után az Oroszországi Föderáció második legkisebb régiója. Lakossága 1 114 900 fő (2005), népsűrűsége 51,1 fő/km².

Természetföldrajz

Domborzat, vízrajz

A terület a Kelet-európai-síkvidék középső sávjában, a Felső-Volga mentén, egy kisebb rész kivételével annak jobb partján fekszik. Keleten természetes határát képezi a Nyizsnyij Novgorod-i-víztározó, egy rövid déli szakaszon a Kljazma folyó. Felszíne enyhén dombos, de alapvetően sík vidék, kisebb folyóvölgyekkel és vízmosásokkal. Északi, északnyugati részét a Volga és a Kljazma morénahátak láncolatából álló vízválasztója alkotja, melynek legmagasabb pontja is csak 196 m. Keleten a folyók bal partját és a Luh-folyó homokos, erdős völgyét kisebb tavak, tőzeges lápok borítják. A nyugati rész erősebben tagolt, de szintén alacsony, dombos vidék.

Az európai országrész legnagyobb folyója, a Volga 173 km-en át folyik az Ivanovói területen: északi vidékein nyugat-keleti irányban, majd a Nyemda és az Unzsa torkolatánál éles kanyarral délnek fordul. Innentől medre az 1956-ban megépített Nyizsnyij Novgorod-i-víztározóban (népszerű nevén: Gorkiji tengerben) folytatódik.

A terület egésze a Volga vízgyűjtőjének részét képezi, de folyóvizeit a déli határ mentén haladó Kljazma gyűjti össze. A Volga–Kljazma vízválasztóján erednek és indulnak dél felé a Kljazma bal oldali mellékfolyói: a Nyerl, az Uvogy, – ennek partján fekszik Ivanovo, – a Tyeza és a Luh. Az összterület közel 3%-át alkotó mocsarak többsége ezek völgyében található. A mintegy 150-200 kisebb állóvíz közül legismertebb az Ivanovótól 40 km-re délnyugatra elterülő Rubszkoje-tó (300 ha).

Éghajlat

Éghajlata mérsékelten kontinentális, mérsékelten hideg téllel és ugyancsak mérsékelten meleg nyárral. Leghidegebb hónap a január, középhőmérséklete –12 °C, a júliusi középhőmérséklet 18 °C. A júliusi legmagasabb hőmérséklet éves átlagban 23 °C. A csapadék mennyisége 600–650 mm.

Növény- és állatvilág

A tajgaövezet déli határán fekvő régió jellemző növényzete a vegyes erdő. A legnagyobb összefüggő erdők a Volga és a Kljazma bal partján, a Nyerl mentén és keleten húzódnak. Uralkodó fafajták az erdeifenyő és a nyír, kisebb mértékben a lucfenyő és a nyárfa. Általában elterjedtek a humuszban szegény, podzolos talajok; a folyóvölgyek mentén és keleten a lápos talajok az uralkodók. A termékenyebb szürke erdei talajok és csernozjom inkább csak a délnyugati részeken található.

Az állatvilágot jávorszarvas, szürke farkas, vaddisznó, a kisebb emlősök közül vörös róka, görény, mezei nyúl képviseli. A madarak között gyakori a nyír- és a siketfajd, a császármadár, a fogoly; a mocsaras vidékeken legelterjedtebbek a különféle vadludak és vadkacsák. A területen 240 madárfajt számoltak össze, ebből 20 védett faj neve az oroszországi Vörös Könyvben is megtalálható, például erdei fülesbagoly, fehér fogoly, halászsas, nagy fakopáncs, erdei szalonka, fekete gólya. A vizekben többek között csuka, ezüstkárász, fogassüllő, csapósügér, bodorka, dévérkeszeg, harcsa él.

Természetvédelem

A Kljazma mentén kialakított természetvédelmi terület elsődleges célja a hódok és pézsmapockok élőhelyeinek megóvása, de kiemelt feladata a madarak védelme is. A 21 000 hektárnyi védett rész a Juzsai és a Szavinoi járásban található, kisebb darabja a Vlagyimiri terület Kovrovi járásához tartozik.

Történelem

A mai Ivanovói terület egyes tájait eredetileg a finnugor merják lakták, emléküket számos földrajzi név és régészeti ásatásból előkerült lelet őrzi. Később a szláv krivicsek kezdték betelepíteni a vidéket. A Volga és az Oka közötti földeken létrejött Rosztov-Szuzdali fejedelemség, (utóbb: Vlagyimir-Szuzdali fejedelemség) fontos hadiútja a mai Gavrilov-Poszad, Anykovo településeken át vezetett. A Volga jobb partján lévő város, Jurjevec helyén már 1225-ben erődítményt emeltek. A korai orosz állam határvidékén épített középkori erődítmények maradványai máig fennmaradtak: Pljosz, Kinyesma, Jurjevec (a Volga jobb partján), továbbá Suja és Luh településeken. Itt húzódtak a 17. században a gazdag bojárcsalád, a Sujszkijok birtokai.

A 17. század eleji zűrzavaros idők (szmutnoje vremja) harcai errefelé nagy pusztítást okoztak, a települések zömét kifosztották vagy felégették. A kormányzóságok megalakítása (1708) után a területen a Moszkvai és a Kazányi, majd a Vlagyimiri és a Kosztromai kormányzóság osztozott. Az első lenvászonszövő manufaktúrát 1719-ben Kohma településen alapították, majd 1741-től Ivanovo faluban is manufaktúrát nyitottak, és a vidék a 19. században fellendülő szövőipar központja lett. A gyapot, a gőzgép, majd – ezen a vidéken 1868-tól kezdve – a vasút térhódításával kialakult a pamutipar. A két település egyesítésével létrejött Ivanovo-Voznyeszenszk (később: Ivanovo) textilüzemeiben már több ezren dolgoztak, amikor 1905-ben munkástanácsok alakultak.

A munkásmozgalmi hagyományok is közrejátszhattak abban, hogy a kialakuló szovjet rendszer 1918-ban a várost kormányzósági székhellyé tette. 1929-ben a környező három kormányzóság részeinek bevonásával megalakították az Ivanovo-Voznyeszenszki ipari területet (később: Ivanovói terület), melynek profilja a textilipar lett, majd 1936-ban ebből leválasztották és létrehozták a Jaroszlavli területet. 1994-ben kisebb határmódosítást hajtottak végre: a központból nehezen megközelíthető Szokolszkojei járást (a Volga bal partján) a Nyizsnyij Novgorod-i területhez csatolták.

Gazdaság

Ipar

Kitermelőipara tőzeg és egyes építőipari alapanyagok bányászatára korlátozódik, tőzegkészletei azonban nagy mértékben csökkentek. A terület hagyományosan az oroszországi textilipar központja. 1970-ben az iparban foglalkoztatottak 60%-a a textilipar valamelyik ágában dolgozott. Az ipar egyoldalú orientációja a szovjet időszak folyamán lényegesen csökkent. Fontos ágazattá vált a szerszámgépgyártás: autódaruk, esztergagépek, tőzegkitermelő- és textilipari gépek gyártása. A vegyipar (Ivanovo, Zavolzsszk) elsősorban textilipari festékeket állít elő. A fafeldolgozó- és az élelmiszeripar is jelentős. Országszerte híresek Paleh és Holuj települések hagyományos kézműipari termékei, festett és lakkozott dobozai, szelencéi, egyéb dísztárgyai.

A terület legnagyobb hőerőműve Ivanovótól 35 km-re, Komszomolszk városkában működik. Évtizedekig helyben kitermelt tőzeggel üzemelt, végül 1985-ben leállították, majd földgázüzeműre állították át. A jelenleg (2007 elején) folyamatban lévő igen jelentős fejlesztés és rekonstrukció befejeztével az európai országrész egyik legkorszerűbb hőerőműve lesz.

Mezőgazdaság

A mezőgazdaság jelentős mértékben a városok ellátását tekinti feladatának (tej, burgonya, zöldség); fő ágazata a szarvasmarhatenyésztés. A földművelésben kiemelt szerepe van a burgonya és a takarmánynövények (szemestakarmány) termesztésének. Luh városka környéke hagyományos hagymatermesztő vidék, és számottevőek a gyógyszeriparban hasznosított gyöngyvirág ültetvényei. A legfontosabb ipari növény azonban ma is a len, melynek nagyobb vetésterületei az északi és keleti körzetekben alakultak ki. Gabonaféléket főleg a termékenyebb délkeleti talajokon termesztenek.

Közlekedés

A Volga az ország legforgalmasabb víziútja, mely a folyami személy- és teherszállítás számára kedvező lehetőségeket biztosít. A terület volgai kikötőjét, a jobb parton fekvő Kinyesmát Ivanovóval vasútvonal köti össze. Jelentős a hajózás a Kljazmán is, mellékfolyói közül a Tyeza alsó folyása (Suja városig) szintén hajózható.

Az úthálózat helyi viszonylatban sűrűnek számít. Ivanovóból több közeli, egyenlő távolságban (100–120 km-re) lévő történelmi város – Kosztroma, Vlagyimir, Jaroszlavl – közúton is, vasúton is könnyen elérhető. A Volga itteni szakaszán nem épült híd, ezért a bal parti, ritkábban lakott vidékre (Zavolzsszk) a központból csak nagy kerülővel lehet eljutni.

Népesség

A lakossága összlétszáma 1 114 900 fő (2005), ebből a városban lakók aránya 80,5% (2005). A népsűrűség 51,1 fő/km².

Nemzetiségi összetétel a 2002-es népszámlálási adatok szerint (ezer fő): oroszok (1075,8); ukránok (10,6); tatárok (8,2); örmények (4,0); belaruszok (3,5); azeriek (3,2); cigányok (2,0); mordvinok (1,9); csuvasok (1,6); moldávok (1,2).

A legnépesebb települések

Pljosz városka, 2005

A lélekszám 2005. január 1-jén (ezer fő):

• Ivanovo – 418,2
• Kinyesma – 94,2
• Suja – 60,8
• Vicsuga – 39,7
• Furmanov – 38,5
• Tyejkovo – 36,0
• Kohma – 28,6
• Rodnyiki – 27,9
• Privolzsszk – 18,0
• Juzsa – 15,3
• Zavolzsszk – 12,6
• Jurjevec – 12,2
• Navoloki – 10,7
• Pucsezs – 10,0

Politika, közigazgatás

A Ivanovói terület élén a kormányzó áll.

• 2013-ig Mihail Meny volt a kormányzó, akit Vlagyimir Putyin elnök előterjesztése alapján a helyi törvényhozói gyűlés 2005. november 22-én egyhangúlag választott meg. Előtte, 2000-től a Moszkvai terület kormányzóhelyettese, később Moszkva város polgármesterének egyik helyettese volt.
• Sztanyiszlav Szergejevics Voszkreszenszkij :
  • 2017. októbertől a kormányzói feladatokat ideiglenesen ellátó megbízott.
  • Kormányzónak megválasztva 2018. szeptember 9-én.

Területi parlamenti (duma) választásokat utoljára 2005. december 4-én tartottak. Az addig folyamatosan „vörösnek” számító régió törvényhozásában első alkalommal szorultak háttérbe a kommunisták. A választások eredményeként a területi dumában három párt jutott képviselői helyekhez:

• Egységes Oroszország Párt: 33 hely
• Liberális Demokrata Párt: 4 hely
• Kommunista Párt: 3 hely

2006 óta az Ivanovói területen 181 helyi önkormányzat működik. Közülük 6 városi körzet (gorodszkoj okrug) és 21 járás (rajon), továbbá 25 városi község (gorodszkoje poszelenyije) és 129 falusi község (szelszkoje poszelenyije). A városi körzetek és a járások a következők:

Városi körzetek

• Ivanovo
• Kinyesma
• Kohma
• Suja
• Tyejkovo
• Vicsuga

Járások

A közigazgatási járások neve, székhelye és 2010. évi népességszáma az alábbi:

Magyar név	Orosz név	Székhely	Lélekszám
Furmanovi járás	Фурмановский район	Furmanov	6 733
Gavrilov Poszad-i járás	Гаврилово-Посадский район	Gavrilov Poszad	17 591
Iljinszkojei járás	Ильинский район	Iljinszkoje-Hovanszkoje	9 703
Ivanovói járás	Ивановский район	Ivanovo	66 398
Jurjeveci járás	Юрьевецкий район	Jurjevec	15 930
Juzsai járás	Южский район	Juzsa	25 728
Kinyesmai járás	Кинешемский район	Kinyesma	23 258
Komszomolszki járás	Комсомольский район	Komszomolszk	20 263
Lezsnyevói járás	Лежневский район	Lezsnyevo	19 001
Luhi járás	Лухский район	Luh	9 273
Palehi járás	Палехский район	Paleh	10 884
Pesztyaki járás	Пестяковский район	Pesztyaki	7 160
Privolzsszki járás	Приволжский район	Privolzsszk	26 327
Pucsezsi járás	Пучежский район	Pucsezs	13 863
Rodnyiki járás	Родниковский район	Rodnyiki	35 846
Sujai járás	Шуйский район	Suja	21 682
Szavinói járás	Савинский район	Szavino	12 079
Tyejkovói járás	Тейковский район	Tyejkovo	12 232
Verhnyij Langyeh-i járás	Верхнеландеховский район	Verhnyij Langyeh	5 348
Vicsugai járás	Вичугский район	Vicsuga	20 201
Zavolzsszki járás	Заволжский район	Zavolzsszk	18 468

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz Ivanovói terület témájú médiaállományokat.

• Az Ivanovói terület hivatalos honlapja (oroszul)
• Turizmus Ivanovóban (oroszul)
• Ivanovói regionális portál (oroszul)
• A Kljazma menti természetvédelmi területről
• Az Ivanovói terület részletes térképe
• A 2010. évi összoroszországi népszámlálás eredményei Archiválva 2016. március 25-i dátummal a Wayback Machine-ben