Nyitrageszte
| Nyitrageszte (Hosťová) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Nyitrai | ||
| Járás | Nyitrai | ||
| Rang | község | ||
| Első írásos említés | 1232 | ||
| Polgármester | Miroslav Brath | ||
| Irányítószám | 951 02 | ||
| Körzethívószám | 037 | ||
| Forgalmi rendszám | NR | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 392 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 76 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 195 m | ||
| Terület | 4,78 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 20′ 20″, k. h. 18° 12′ 26″48.338889°N 18.207222°EKoordináták: é. sz. 48° 20′ 20″, k. h. 18° 12′ 26″48.338889°N 18.207222°E | |||
| Nyitrageszte weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nyitrageszte témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Nyitrageszte[2] (szlovákul Hosťová) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Nyitrától 9 km-re, keletre fekszik.
Története
[szerkesztés]A község területén már az újkőkorszakban is éltek emberek, a lengyeli kultúra emberének emlékei kerültek itt elő. A Gesztei-patak felső folyása mentén, a korai vaskorból (hallstatt) is találtak vaseszközöket. A késői vaskorból (latén) úgyszintén. A községtől keletre, a patak feletti teraszon 1938-ban egy szláv település nyomait találták. A honfoglalás után a szláv települések közé egyre több magyar falu is ékelődött, melyeket főként a határőrző segédnépek laktak.
A mai települést 1232-ben "Guesta" néven említik először. 1274-ben "Guezte" néven szerepel. 1280-ban az esztergomi káptalan oklevelében szerepel, melyben Friedman zsidó az egykor királyi hálósoktól szerzett birtokait Miklós fia Fulcusnak adja el.[3] 1343-ban az Elefánthy nemzetség, később a bacskafalvi Bacskády, Babothy, gróf Cseszneky, Jeszenszky és Kelecsényi családok birtoka. 1533-ban Litterátus János és Hindy György voltak a birtokosai. A török a 16. század második felében hajtotta uralma alá a területet, a község 1570-ben már a hódoltsági terület szélén feküdt és a töröknek adózott. Ebben az időszakban a váltakozó császári és török uralom miatt a község kétszeresen is adózott és nehéz időket élt át. 1644. március 23-án a török a környező falvakkal együtt felégette, lakóit leöldösték, vagy rabságba hurcolták. A környék 1664-ben szabadult fel a török iga alól, de a kuruc harcok miatt lakói továbbra is sokat szenvedtek. 1715-ben 10 család lakta a községet. 1744-ben egy jégverés az egész termést tönkretette. 1752-ben az adóösszeírás szerint 20 jobbágy, 20 zsellér és 4 ház nélkuli zsellér család lakott a faluban. 1787-ben 49 házában 290 lakos élt.
Vályi András szerint: "GESZTE. Magyar falu Nyitra Vármegyében, földes Urai Bacskády, és más Urak, lakosai katolikusok, fekszik Pogránynak szomszédságában, mellynek filiája, Nyitrához egy, és 1/4 mértföldnyire, fája tűzre, és épűletre, makk termő erdeje elég, szőlö hegye termékeny, mellynek borait helyben könnyen eladhattyák, legelője is elég, helyben jó módgya a’ kövek árúlására, piatza, malma közel, első Osztálybéli."[4]
1828-ban 45 háza és 319 lakosa volt. 1849-ben a kolerajárványnak 26 áldozatott szedett a településen. 1863-ban 316 lakos élt a községben, lakói mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak.
Fényes Elek szerint: "Geszthe, magyar falu, Nyitra vmegyében, Ghymestől délre 1 mfldnyire: 340 kath. lak., kastéllyal, erdővel, bortermesztéssel. F. u. többen. Ut. p. Nyitra."[5]
Nyitra vármegye monográfiája szerint: "Geszte, magyar község, a Pilis-hegy lábánál Család és Csitár közt. Lakosainak száma 321, vallásuk r. kath. Postája Pográny, táviró- és vasúti állomása Nyitra. A XIII. század elején "Guszta", később "Gvezte" (Guezte) néven találjuk említve. Kath. temploma özv. Jeszenszky Istvánné bőkezüségéből és a hívek hozzájárulásával 1734-ben épült. A községet legutóbb nagy tűzvész sujtotta, mely a lakosok egy részét teljesen tönkretette. Földesurai a Rudnay, Babóthy, Kelecsényi és Bacskády családok voltak."[6]
A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott.
1945 után magyar lakosságát kollektív háborús bűnösnek nyilvánították. Magyar tannyelvű iskolája csak 1950-ben nyílt meg újra.
A Magyar Királyi Szent László Lovagrend dicsérő oklevéllel tisztelte meg a községet 2009. július 31-én Nyitrán, a piaristák Szent László templomában megtartott ünnepi szentmisén. A magyar kultúra és hagyomány ápolásában, az ifjú nemzedéknek magyar önazonosságra, európai méltóságra és keresztény értékrendre, valamint a más nemzetek iránti tiszteletre való nevelésében elért kimagasló eredményeinek elismeréséért adományozták az oklevelet Nyitragesztének.[7]
Népessége
[szerkesztés]1880-ban 309 lakosából 5 szlovák és 290 magyar anyanyelvű volt.
1890-ben 321-en lakták: 10 szlovák és 304 magyar anyanyelvű.
1900-ban 312 lakosából 10 szlovák és 296 magyar anyanyelvű volt.
1910-ben 390 lakosából 358 magyar, 5 német, 1 horvát és 26 egyéb anyanyelvű; ugyanakkor 373 római katolikus és 14 izraelita vallású lakta.
1921-ben 352 lakosából 333 magyar és 9 csehszlovák volt.
1930-ban 391 lakosából 342 magyar és 49 csehszlovák volt.
1991-ben 402-en lakták, ebből 371 magyar és 31 szlovák.
2001-ben 378 lakosából 312 magyar és 66 szlovák volt.
2011-ben 361 lakosából 242 magyar és 117 szlovák volt.
2021-ben 392 lakosából 216 (+22) magyar, 166 (+14) szlovák, 4 egyéb és 6 ismeretlen nemzetiségű volt.[8]
Nevezetességei
[szerkesztés]
- A Szentháromság tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1734 és 1736 között épült. Főoltára 1802-ben készült, tornyát 1834-ben építették. 1936-ban átépítették és bővítették. A templom melletti kőkereszt 1834-ben készült.
- A Nyitragesztei Női Éneklőcsoport 1970-ben alakult.
Források
[szerkesztés]- Hoffmann István 2019: Ómagyar kori helynévmintázatok a Zsitva völgyében. Helynévtörténeti Tanulmányok 15, 49-88.
- Peter Roháč 2017: Česko-uhorská vojna o babenberské dedičstvo 1273 (IV.). Vojenská história, 31 127. jegyzet.
- Popély Árpád 2014: Fél évszázad kisebbségben - Fejezetek a szlovákiai magyarság 1945 utáni történetéből. Somorja, 95.
- Sándor, J. 2009: Zoboralja dióhéjban - Templomok, emlékek, emlékezés. Kolon.
- Török Tamás 2002: Zoboralja történeti helyneveinek vizsgálata. Fórum Társadalomtudományi Szemle 4/1, 107-123.
- Fehér, S. 1997: Nyitrageszte monográfiája.
- Kodály Zoltán 1909: Zoborvidéki népszokások. Ethnographia 20.
- Tagányi Károly 1887: Nyitravármegye helyneveinek magyarázata. Nyitramegyei Közlöny VII/52, 2.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Hivatalos magyar nevét az 1898: IV. törvénycikk alapján az 1911. évi Belügyi Közlöny (XVI/21, 200; május 21. Nyitra vármegye községei és egyéb lakott helyei neveinek megállapítása) hirdette ki. Lásd még: 16,520/1909. B. M. szám
- ↑ Nagy Imre 1891: Hazai okmánytár - Codex diplomaticus patrius VIII. Budapest, 205-206 No. 162.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2017. január 10.)
- ↑ Dr. Nagy Lászlónak, a nyitrai Szent László emlékmisén 2009. július 31-én elhangzott köszöntő beszédének közreadása a Zoboralja információs és hírportálon.
- ↑ ma7.sk
Külső hivatkozások
[szerkesztés]
