Brabham BT53

Brabham BT53
Gyártási adatok
Versenysorozat	Formula–1
Gyártó	Brabham
Tervező	Gordon Murray
Előző	Brabham BT52
Következő	Brabham BT54
Műszaki adatok
Vázszerkezet	szénszálas-alumínium monocoque
Motor	BMW M12/13 1,5L négysoros turbómotor
Váltó	Brabham/Hewland 5 sebességes manuális
Tömeg	545 kg
Üzemanyag	Castrol
Gumik	Michelin
Versenyeredmények
Csapat(ok)	MRD International
Pilóták	1. Nelson Piquet 2. Teo Fabi 2. Corrado Fabi 2. Manfred Winkelhock
Első verseny	1984-es Formula–1 brazil nagydíj
Utolsó verseny	1984-es Formula–1 portugál nagydíj
Futott versenyek	16
Győzelmek	2
Dobogós helyezések	5
Edzéselsőségek	9
Leggyorsabb körök	3

A Brabham BT53 egy Formula–1-es versenyautó, amelyet a Brabham csapat tervezett és versenyeztetett az 1984-es Formula-1 világbajnokság során. Pilótái a világbajnoki címvédő Nelson Piquet és Teo Fabi voltak, az utóbbit három versenyen a testvére, Corrado Fabi helyettesítette, az utolsó futamon pedig Manfred Winkelhock.

Áttekintés

Az autó szinte teljesen megegyezett az előző évi BT52B-vel, néhány fontosabb változtatást leszámítva. Az oldaldobozok nagyobbak lettek a hűtés elősegítése érdekében, a turbófeltöltő és a hűtése pedig áthelyezésre kerültek - ugyanis ettől az évtől betiltották a verseny közbeni tankolást, és ez nagyobb üzemanyagtankot kívánt. A meghajtásért továbbra is a BMW turbómotorjai feleltek, amelyek a futamon 800, az időmérő edzésen pedig akár 900 lóerő leadására is képesek voltak. A hátsó szárny két oldalára kis szárnyacskák kerültek fel a leszorítóerő növelése érdekében, hasonlóan más csapatokhoz.

Az egyik pilóta maradt az előző szezon világbajnoka, Piquet, míg a másik autót a Fabi-testvérek vezették. Teo Fabi ugyanis a Champ Car bajnokságban is versenyzett, nem is rossz eredményekkel (debütáló szezonjában pole pozíciót szerzett az Indy 500-on, amire ő volt másodjára képes), így helyette az ütköző futamokon Corrado Fabi ült be, kivéve a portugál nagydíjon, amikor Manfred Winkelhock érkezett az ATS csapattól.

Erre a pilótacserélgetésre a csapat főszponzora, az olasz Parmalat miatt volt szükség. Miután Riccardo Patrese otthagyta a csapatot, ők mindenféleképpen azt szerették volna, hogy a második versenyző olasz legyen. Corrado ekkoriban az Osella csapat versenyzője is volt. Egyes pletykák szerint Piquet azt szerette volna, ha honfitársa, Roberto Moreno lett volna a csapattársa, de a Parmalat közbelépett - ugyancsak ez volt a helyzet John Watsonnal, akit a McLaren csapata tett ki.

A szezon

Ugyan Piquet két versenyt is megnyert (Kanadában és Detroitban), és több dobogós helyezést is elért, a BMW-motor, jobban mondva annak turbófeltöltője megbízhatatlannak bizonyult. Ez rengeteg meghibásodáshoz vezetett, amit hiába próbált Gordon Murray és a BMW-gyár is minél előbb megoldani, Piquet a kanadai nagydíjig nemhogy pontot sem szerzett, de mindössze egyszer ért célba. A kiesések során vagy vezette a versenyt vagy éppen üldözte az élen haladókat. Ha ez még nem lett volna elég, a McLaren MP4/2 volt a mezőny legjobb autója abban az évben, és a 16-ból 12 versenyt nyertek meg. Így aztán Piquet-nek esélye sem volt megvédeni a bajnoki címét. A megbízhatóság drasztikusan nőtt az idény második felére, így legalább bajnoki ötödik lehetett, a csapat pedig konstruktőri negyedik. Mindez szomorú tény volt annak ismeretében, hogy Piquet az idény során kilenc pole pozíciót kis szerzett. Ez azért is volt így, mert kevesebb üzemanyaggal sokkal jobban mentek, mint az új szabályok miatti teli tankkal.

Eredmények

(félkövérrel jelölve a pole pozíció; dőlt betűvel a leggyorsabb kör)

Év	Csapat	Motor	Gumik	Pilóták	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14	15	16	Pontok	Helyezés
1984	MRD International	BMW M12/13	M		BRA	RSA	BEL	SMR	FRA	MON	CAN	DET	DAL	GBR	GER	AUT	NED	ITA	EUR	POR	38	4.
				Nelson Piquet	KI	KI	9	KI	KI	KI	1	1	KI	7	KI	2	KI	KI	3	6
				Teo Fabi	KI	KI	KI	KI	9			3		KI	KI	4	5	KI	KI
				Corrado Fabi						KI	KI		7
				Manfred Winkelhock																10

Jegyzetek

A Wikimédia Commons tartalmaz Brabham BT53 témájú médiaállományokat.