Brabham BT56
Brabham BT56 | |
Gyártási adatok | |
Versenysorozat | Formula–1 |
Gyártó | Brabham |
Tervező | Sergio Rinland John Baldwin |
Előző | Brabham BT55 |
Következő | Brabham BT58 |
Műszaki adatok | |
Vázszerkezet | Szénszálas és kevlár kompozit monocoque |
Első felfüggesztés | Nyomórudas, dupla kereszt lengőkaros felfüggesztés |
Hátsó felfüggesztés | Mint az előző |
Motor | BMW M12/13 1,5L L4 turbómotor |
Váltó | Weismann 6 sebességes manuális |
Tömeg | 545 kg |
Üzemanyag | Castrol |
Gumik | Goodyear |
Versenyeredmények | |
Csapat(ok) | Motor Racing Development |
Pilóták | 7. Riccardo Patrese 7. Stefano Modena 8. Andrea de Cesaris |
Első verseny | 1987-es Formula–1 brazil nagydíj |
Utolsó verseny | 1987-es Formula–1 ausztrál nagydíj |
Futott versenyek | 16 |
Győzelmek | 0 |
Dobogós helyezések | 2 |
Edzéselsőségek | 0 |
Leggyorsabb körök | 0 |
A Brabham BT56 egy Formula–1-es versenyautó, melyet John Baldwin és Sergio Rinland tervezett az 1987-es Formula–1 világbajnokságra a Brabham csapatnak. Ez volt az utolsó turbómotoros Brabham, és az utolsó szezon, amikor még Bernie Ecclestone volt a tulajdonos. A csapat az idényben olasz versenyzőkkel állt ki, Riccardo Patrese és Andrea de Cesaris mellett Stefano Modena versenyztek a csapatnál.
Története
[szerkesztés]Az autó motorja az előző évihez hasonlóan soros négyhengeres BMW turbómotor volt, de miután a gyártó kivonult a Formula–1-ből, ezért nem nyújtottak már gyári támogatást. Ebben az idényben a turbómotorokban a turbónyomást 4 barra kellett csökkenteni, de még így is közel 900 lóerő körüli volt a teljesítménye. Ezen túlmenően voltak bőven változtatások. A radikális dizájnú BT55-ös gyermekbetegségei miatt kiábrándító 1986-os évet feledtetve új, hagyományosabb kasztnit terveztek - de már nem Gordon Murray, aki a McLaren csapathoz igazolt, hanem Sergio Rinland és John Baldwin. Új sebességváltót készítettek, valamint az abroncsokat is a Goodyear szállította.[1]
A BT56-os ennek ellenére sem volt túl gyors: bár voltak ígéretes megvillanásai (Patrese San Marinóban a második helyen is haladt, míg ki nem esett a generátor meghibásodása miatt), de sehol nem volt az élcsapatokhoz képest, ráadásul megbízhatatlan konstrukció volt. Patrese a 16 versenyből csak hatot tudott befejezni, de Cesaris pedig mindössze kettőt - igaz, abból az egyiket a dobogós harmadik helyen. Utóbbi versenyző az autó hibáin túl rendszeresen balesetek részese is volt. Patrese helyett az utolsó futamon Stefano Modena ült be, de kiesett.[1]
Az év végén Bernie Ecclestone eladta a csapatát a svájci üzletembernek, Walter Brunnak, aki aztán az 1988-as idényre nem is nevezett.
Eredmények
[szerkesztés]Év | Csapat | Motor | Gumik | Pilóták | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | Pontok | Helyezés |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1987 | Motor Racing Developments | BMW M12/13 | G | BRA | SMR | BEL | MON | DET | FRA | GBR | GER | HUN | AUT | ITA | POR | ESP | MEX | JPN | AUS | 10 | 8. | |
Riccardo Patrese | KI | 9 | KI | KI | 9 | KI | KI | KI | 5 | KI | KI | KI | 13 | 3 | 11 | |||||||
Stefano Modena | KI | |||||||||||||||||||||
Andrea de Cesaris | KI | KI | 3 | KI | KI | KI | KI | KI | KI | KI | KI | KI | KI | KI | KI | 8 |
Forráshivatkozások
[szerkesztés]- ↑ a b Legendák a lejtőn – Brabham (magyar nyelven). Napi F1 sztori, 2022. június 7. (Hozzáférés: 2024. október 8.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Brabham BT56 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.