Ugrás a tartalomhoz

Brabham BT56

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Brabham BT56
Gyártási adatok
VersenysorozatFormula–1
GyártóBrabham
TervezőSergio Rinland
John Baldwin
ElőzőBrabham BT55
KövetkezőBrabham BT58
Műszaki adatok
VázszerkezetSzénszálas és kevlár kompozit monocoque
Első felfüggesztésNyomórudas, dupla kereszt lengőkaros felfüggesztés
Hátsó felfüggesztésMint az előző
MotorBMW M12/13 1,5L L4 turbómotor
VáltóWeismann 6 sebességes manuális
Tömeg545 kg
ÜzemanyagCastrol
GumikGoodyear
Versenyeredmények
Csapat(ok)Motor Racing Development
Pilóták7. ITA Riccardo Patrese
7. ITA Stefano Modena
8. ITA Andrea de Cesaris
Első versenyBrazília 1987-es Formula–1 brazil nagydíj
Utolsó versenyAusztrália 1987-es Formula–1 ausztrál nagydíj
Futott versenyek16
Győzelmek0
Dobogós helyezések2
Edzéselsőségek0
Leggyorsabb körök0

A Brabham BT56 egy Formula–1-es versenyautó, melyet John Baldwin és Sergio Rinland tervezett az 1987-es Formula–1 világbajnokságra a Brabham csapatnak. Ez volt az utolsó turbómotoros Brabham, és az utolsó szezon, amikor még Bernie Ecclestone volt a tulajdonos. A csapat az idényben olasz versenyzőkkel állt ki, Riccardo Patrese és Andrea de Cesaris mellett Stefano Modena versenyztek a csapatnál.

Története

[szerkesztés]

Az autó motorja az előző évihez hasonlóan soros négyhengeres BMW turbómotor volt, de miután a gyártó kivonult a Formula–1-ből, ezért nem nyújtottak már gyári támogatást. Ebben az idényben a turbómotorokban a turbónyomást 4 barra kellett csökkenteni, de még így is közel 900 lóerő körüli volt a teljesítménye. Ezen túlmenően voltak bőven változtatások. A radikális dizájnú BT55-ös gyermekbetegségei miatt kiábrándító 1986-os évet feledtetve új, hagyományosabb kasztnit terveztek - de már nem Gordon Murray, aki a McLaren csapathoz igazolt, hanem Sergio Rinland és John Baldwin. Új sebességváltót készítettek, valamint az abroncsokat is a Goodyear szállította.[1]

A BT56-os ennek ellenére sem volt túl gyors: bár voltak ígéretes megvillanásai (Patrese San Marinóban a második helyen is haladt, míg ki nem esett a generátor meghibásodása miatt), de sehol nem volt az élcsapatokhoz képest, ráadásul megbízhatatlan konstrukció volt. Patrese a 16 versenyből csak hatot tudott befejezni, de Cesaris pedig mindössze kettőt - igaz, abból az egyiket a dobogós harmadik helyen. Utóbbi versenyző az autó hibáin túl rendszeresen balesetek részese is volt. Patrese helyett az utolsó futamon Stefano Modena ült be, de kiesett.[1]

Az év végén Bernie Ecclestone eladta a csapatát a svájci üzletembernek, Walter Brunnak, aki aztán az 1988-as idényre nem is nevezett.

Eredmények

[szerkesztés]
Év Csapat Motor Gumik Pilóták 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 Pontok Helyezés
1987 Motor Racing Developments BMW M12/13 G BRA SMR BEL MON DET FRA GBR GER HUN AUT ITA POR ESP MEX JPN AUS 10 8.
Riccardo Patrese KI 9 KI KI 9 KI KI KI 5 KI KI KI 13 3 11
Stefano Modena KI
Andrea de Cesaris KI KI 3 KI KI KI KI KI KI KI KI KI KI KI KI 8

Forráshivatkozások

[szerkesztés]
  1. a b Legendák a lejtőn – Brabham (magyar nyelven). Napi F1 sztori, 2022. június 7. (Hozzáférés: 2024. október 8.)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Brabham BT56 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Commons:Category:Brabham BT56
A Wikimédia Commons tartalmaz Brabham BT56 témájú médiaállományokat.