Ipolybél
| Ipolybél (Bielovce) | |||
 | |||
| Ipolybél katolikus temploma | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Nyitrai | ||
| Járás | Lévai | ||
| Rang | község | ||
| Első írásos említés | 1138 | ||
| Polgármester | Irena Skladanová | ||
| Irányítószám | 935 74 | ||
| Körzethívószám | 036 | ||
| Forgalmi rendszám | LV | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 225 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 20 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 115 m | ||
| Terület | 11,38 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 00′, k. h. 18° 47′48.000000°N 18.783333°EKoordináták: é. sz. 48° 00′, k. h. 18° 47′48.000000°N 18.783333°E | |||
| Ipolybél weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ipolybél témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Ipolybél (szlovákul Bielovce) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában.
Fekvése
[szerkesztés]-
Az Ipoly Ipolybélnél
Lévától 28 km-re délkeletre, Ipolyságtól 16 km-re délnyugatra, az 564-es út mentén, az Ipoly jobb partján fekszik. Magyar oldalról indulva Vámosmikolával szemben, tőle 2 km-re északra, a magyar határnál található.
Élővilága
[szerkesztés]
Bélen egy gólyafészek alátét található, de régóta nem volt benne költés.[2]
Története
[szerkesztés]Területe már az őskortól fogva lakott. Ezt bizonyítják a zselizi, a hallstatti és a La Tène-kultúra itt megtalált leletei.
A település 1274-ben "Byl" alakban szerepel először oklevélben, de más források szerint már 1138-ban is említik, amikor a dömösi prépostsághoz tartozott. 1342-ben "Beel" néven említi írott forrás. Lakóinak egy része a 16. században református vallású lett. A 17. században a Rudnay, majd a 18. században a Lipthay, Madocsányi, később pedig többek közt a Szentiványi, Majthényi, Rakovszky és Bossányi családok birtoka. 1715-ben 16 háztartása volt. 1828-ban 72 házában 428 lakos élt, akik mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel, régen halászattal is foglalkoztak. A módos községben több vízimalom és szeszgyár is működött. Lakói mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel foglalkoztak.
Vályi András szerint "BÉLL. Tót falu Hont Vármegyében Peretséntöl nem meszsze fekszik Ipoly vize mellett, Szakállosnak szomszédságában, mellynek filiája, lakosai katolikusok, birtokosai Dvornokovits, és Madocsányi Uraságok. Határbéli legelője elegendő, mind a’ két féle fája van, szőlő hegye középszerű, első Osztálybéli."[3]
Fényes Elek szerint "Bél, vagy Béel, (Bielovce), magyar falu, Honth vgyében, Ipoly-Pásztóhoz 1/4 mfd. 217 kath., 210 ref. Ref. filial, ekklézsia és oskola. Földjei, rétjei kövérek; bora jó; tölgyes erdeje derék. F. u. többen. Ut. post. Ipoly-Ság."[4]
A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Vámosmikolai járásához tartozott. 1938 és 1945 között ismét Magyarország része.
Népessége
[szerkesztés]1880-ban 460 lakosából 434 magyar és 9 szlovák anyanyelvű volt.
1890-ben 518 lakosából 509 magyar és 7 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban 549 lakosából 548 magyar és 1 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben 509 lakosából 504 magyar anyanyelvű volt.
1921-ben 651 lakosából 638 magyar és 4 csehszlovák volt.
1930-ban 597 lakosából 495 magyar és 63 csehszlovák volt.
1941-ben 552 lakosából 551 magyar és 1 szlovák volt.
1970-ben 503 lakosából 455 magyar és 42 szlovák volt.
1980-ban 424 lakosából 382 magyar és 35 szlovák volt.
1991-ben 360 lakosából 341 magyar és 14 szlovák volt.
2001-ben 274 lakosából 251 magyar és 17 szlovák volt.
2011-ben 232 lakosából 186 magyar és 28 szlovák volt.
2021-ben 225 lakosából 174 (+3) magyar, 42 (+4) szlovák, (+1) cigány, 2 (+1) egyéb és 7 ismeretlen nemzetiségű volt.[5]
Nevezetességei
[szerkesztés]- Szent Márton tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1714-ben épült, mai formáját 1884-ben nyerte el.
- Református temploma 1781-ben épült, de a 19. század végén leégett, 1913-ban építették újjá.
- A Bossányi-kúria a 19. század végén épült neoklasszicista stílusban, 1950-ben emeletet építettek rá.
- Az ún. "sárga kastélyt" a 20. század elején építette Csécsi Nagy Miklós neogótikus stílusban, ma művelődési ház működik benne.
- A faluban sok jellegzetes régi parasztház látható.
- A temetőben levő Simonyi-temetőkápolnában nyugszik Simonyi Sándor 48-as honvéd főhadnagy.
Képtár
[szerkesztés]-
-
-
Tájkép Ipolybél és Ipolypásztó között -
Címeres üdvözlőtábla -
Aratás a község határában -
Régi ház Ipolybélen -
Tájkép a falu déli szélén -
Ipolybéli utcakép -
Ipolybéli utcakép -
-
Feszület a katolikus templomnál -
Katolikus templom -
Utcakép -
Református templom -
Református templom -
Régi ház Ipolybélen -
A két világháború áldozatainak emlékműve -
Kopjafa -
Vasútállomás -
Községháza -
Kastélypark -
Kastély -
Utcakép -
Külső hivatkozások
[szerkesztés]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ bociany.sk
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ ma7.sk
Források
[szerkesztés]- Gabriel Fusek: Ein frühmittelalterliches Grubenhaus von Bielovce (Slowakei). Befund und Rekonstruktion
A Lévai járás települései | ||
|---|---|---|
| ||
|  | |
