A Manderley-ház asszonya (film, 1940)

A Manderley-ház asszonya (Rebecca)
1940-es amerikai film
Rendező	Alfred Hitchcock
Producer	David O. Selznick
Alapmű	Daphne du Maurier: Rebecca (1938) c. regénye, amely magyarul A Manderley-ház asszonya címen jelent meg 1943-ban
Műfaj	rejtélyfilm filmdráma regény alapján készült film romantikus film
Forgatókönyvíró	Robert E. Sherwood Joan Harrison
Főszerepben	Laurence Olivier Joan Fontaine
Zene	Franz Waxman
Operatőr	George Barnes
Vágó	Hal C. Kern W. Donn Hayes
Díszlettervező	Lyle R. Wheeler
Gyártás
Gyártó	Selznick International Pictures
Ország	USA
Nyelv	angol + magyar (szinkron)
Játékidő	130 perc
Költségvetés	1 288 000 dollár
Képarány	1,37:1
Forgalmazás
Forgalmazó	United Artists
Bemutató	1940. április 12. 1941. február 13. (Scala Filmszínház, magyar szöveggel) 1984. május 26. (MTV1-en, magyar szinkronnal)
Eredeti magyar adó	MTV1 (1984; 1990: Rebecca címen) Duna TV (1998, 1999) M2 (2008)
További információk
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz A Manderley-ház asszonya témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Manderley-ház asszonya (eredeti cím: Rebecca) 1940-ben bemutatott, fekete-fehér amerikai film Alfred Hitchcock rendezésében.

Ez egy angol film, teljesen angol

– Alfred Hitchcock

David O. Selznick producer adta Hitchcocknak Daphne du Maurier az angolul azonos című 1938-as pszichothrillerét, a Rebeccát – amely könyv alakban magyarul A Manderley-ház asszonya címen jelent meg 1943-ban Ruzitska Mária fordításában a Singer és Wolfner kiadásában elsőként –, miután ejtette a Titanic tervét. Hitchcock első amerikai filmje megkapta a legjobb filmnek járó Oscar-díjat.

Hitchcock számára Hollywood vonzerejét főként az adta, hogy itt nagy stúdióban, magas költségvetéssel dolgozhatott. A thriller nem annyira hatásvadász és drámai effektusaival, mint inkább lélektani kiszámíthatatlanságával, a rejtély fokozásának képességével tűnik ki. A Rebeccában együtt van Hitchcock minden formai jellegzetessége, a homályos előtörténet, a leplezetlen gyanakvás, és a múlt árnyékában lakozó tündéri szerelem.

A Laurence Olivier által megteremtett figura személyisége bizonytalan és zilált, így mint gyilkos is számításba jöhet. Különleges hangsúlyt helyezett Hitchcock a házvezetőnő személyére. Számos jelenetben látszólag a semmiből toppan elő, azt a hatást keltve, hogy mindenütt jelen van. Ezt a benyomást még erősíti, hogy szinte sosem látjuk mozgásban. Alakja mindig álló, komor és mozdulatlan figuraként jelenik meg a filmben, és ezzel a mozdulatlansággal az alak fenyegetővé, kiszámíthatatlanná válik.

Hitchcock már korábban szerette volna megfilmesíteni a történetet, de képtelen volt kifizetni a regény jogait. Miután Selznick megszerezte a jogokat, Hitchcock megrendezte a produkciót. A film kellően hatásosra sikeredett, és a rendező látásmódját dicséri, hogy a házból a számos fény-árnyék hatáskeltés végett kis híján egy kísértethistóriát fabrikált. A film két főszereplőjének, Laurence Olivier-nek és Joan Fontaine-nek a játéka lenyűgöző. Egy alkalommal Selznick például elhitette a női főszereplővel, Joan Fontaine-nel, hogy mindenki utálja őt, és ki akarják túrni a produkcióból, csak azért, hogy jól játsszon el egy jelenetet. (Ebben segítette, hogy Olivier valóban nem kedvelte Fontaine-t, amiért ő kapta meg a női főszerepet, amire Olivier barátnője, Vivien Leigh is pályázott.) Az Elfújta a szélhez hasonlóan, ehhez a filmhez is körített Selznick egy reklámkampányt, a film egyik plakátján például csak az volt olvasható: „Mi volt Manderley titka?”

Cselekmény

Alább a cselekmény részletei következnek!

Egy fiatal nő (Joan Fontaine) – akinek eredeti neve az egész történet során nem hangzik el – egy szállodában megismerkedik Lord Maxim de Winterrel (Laurence Olivier), akinek felesége, Rebecca rejtélyes módon vesztette életét. Gyors udvarlás után ő lesz a második Mrs. De Winter, és férjével annak vidéki otthonába, Manderleybe költözik. Mr. De Winter, de főképp a házvezetőnő, Mrs. Danvers (Judith Anderson), fürkészve lesik a szép fiatalasszony minden gondolatát, az asszonyra mégis nyomasztóan nehezedik az első Mrs de Winter emléke, aki mintha a ház minden tárgyában, szegletében és az ott élők minden gondolatában folyamatosan jelen lenne. Az új úrnő úgy érzi, hogy Mrs. Danvers minden lépését figyeli, és állandó gyanakvással, rosszindulattal veszi körül. Mrs. De Winter a házvezetőnővel szemben alárendelt, bűntudatos viselkedést vesz fel, mely Mrs. Danvers uralmát tovább növeli, és a férje, Maxim is egyre megközelíthetetlenebbnek tűnik számára sötét emlékekkel teli otthonában. A helyzet még tovább romlik, amikor megtalálják a vízbe fúlt Rebecca holttestét, és újból vizsgálni kezdik az asszony halálának körülményeit. Maxim de Winter korábban már a feleségeként azonosított egy holttestet, ezért most gyilkosság gyanújába keveredik. Új felesége az egyetlen, akinek elmondja az igazságot (és most először kerülnek igazán közel egymáshoz): valóban jelen volt az első Mrs. de Winter halálakor, de az egy véletlen balesetnek és nem az ő közreműködésének köszönhető. Maxim azt is bevallja, hogy ő maga gyűlölte a mindenki által körülrajongott, de valójában szívtelen asszonyt. A látszólag kilátástalan helyzet végül mégis megoldódik: kiderül, hogy Rebecca rákos volt, ezért a rendőrség öngyilkosságként zárja le a rejtélyes halálesetet, majd Mrs. Danvers ezt megtudván felgyújtja a kastélyt (meghal a tűzben), így magát győztesnek érezve.

Szereplők

Szerep	Színész	Magyar hang
Maximillian „Maxim” de Winter	Laurence Olivier	Gábor Miklós
A második Mrs. de Winter	Joan Fontaine	Kútvölgyi Erzsébet
Jack Favell	George Sanders	Bujtor István
Mrs. Danvers, „Danny”	Judith Anderson	Sütő Irén
Giles Lacy őrnagy	Nigel Bruce	Tyll Attila
Frank Crawley	Reginald Denny	Láng József
Julyan ezredes	C. Aubrey Smith	Egri István
Beatrice Lacy	Gladys Cooper	Békés Rita
Mrs. Edythe Van Hopper	Florence Bates	Vajay Erzsi
Halottkém	Melville Cooper	Szilágyi Tibor
Dr. Baker	Leo G. Carroll	Horváth Sándor
Ben	Leonard Carey	Szatmári István
Tabbs	Lumsden Hare	Molnár Tibor
Frith	Edward Fielding	Ujlaki László
Chalcroft	Forrester Harvey	Füzessy Ottó
Robert	Philip Winter	Verebes Károly
Rendőr	Billy Bevan	Perlaki István
Hotelportás	Egon Brecher	Verebes Károly
Szállodaigazgató	Gino Corrado	Győrffy György
Férfi a telefonfülkénél	Alfred Hitchcock	nem szólal meg
Mullen	Leyland Hodgson	Prókai István
Főpincér a szállodában	Alphonse Martell	Kéry Gyula
Pincér a szállodában	William H. O’Brien	Elekes Pál
Vendég a szálloda éttermében	Ronald R. Rondell	Avar István
Férfi a tárgyaláson	N/A	Perlaki István

Megjegyzés: A magyar szinkron 1978-ban készült, és a televízióban 1984. május 26-án adták le.

Díjak, jelölések

Oscar-díj (1941)

• díj: legjobb film – David O. Selznick
• díj: legjobb operatőr, fekete-fehér film – George Barnes
• jelölés: legjobb férfi főszereplő – Laurence Olivier
• jelölés: legjobb női főszereplő – Joan Fontaine
• jelölés: legjobb női mellékszereplő – Judith Anderson
• jelölés: legjobb rendező – Alfred Hitchcock
• jelölés: legjobb látványtervezés – Lyle R. Wheeler
• jelölés: legjobb vizuális effektusok – Jack Cosgrove, Arthur Johns
• jelölés: legjobb vágás – Hal C. Kern
• jelölés: legjobb eredeti filmzene – Franz Waxman
• jelölés: legjobb forgatókönyv, adaptált – Robert E. Sherwood, Joan Harrison

További információk

• A Manderley-ház asszonya a PORT.hu-n (magyarul)
• A Manderley-ház asszonya az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
• A Manderley-ház asszonya az Internet Movie Database-ben (angolul)
• A Manderley-ház asszonya a Rotten Tomatoeson (angolul)
• A Manderley-ház asszonya a Box Office Mojón (angolul)
• A Manderley-ház asszonya a Hitchcock.hu oldalán