Vittorio Scialoja

Vittorio Scialoja
Vittorio Scialoja
Az Olasz Királyság külügyminisztere
Hivatali idő 1919. november 26. – 1920. június 15.
Előd	Tommaso Tittoni
Utód	Carlo Sforza
Született	1856. április 24. Torino Szárd Királyság
Elhunyt	1933. november 19. (77 évesen) Róma Olasz Királyság
Szülei	Antonio Scialoja
Foglalkozás	jogász politikus egyetemi oktató
Iskolái	La Sapienza Egyetem
Díjak	Grand Cross of the Order of the White Rose of Finland (1920) commander of the Order of the Crown of Italy‎ (1904. december 16.) grand officer of the Order of the Crown of Italy (1906. december 23.) Knight grand cross of the order of the crown of Italy (1915. december 30.) knight of the Order of Saints Maurice and Lazarus (1889. január 20.) Knight Officer of the Order of Saints Maurice and Lazarus (1893. január 15.) Commander of the Order of Saints Maurice and Lazarus (1906. január 11.) Grand Officer of the Order of Saints Maurice and Lazarus (1911. március 2.) Knight Grand Cross of the Order of Saints Maurice and Lazarus (1916. december 7.) Grand cross of the Order of the White Lion (1927. március 21.) doctor honoris causa from the University of Paris (1923) a Strasbourgi Egyetem díszdoktora (1920, 1939)
A Wikimédia Commons tartalmaz Vittorio Scialoja témájú médiaállományokat.

Vittorio Scialoja [ejtsd salodzsa] (Torino, 1856. április 24. – Róma, 1933. november 19.) olasz politikus, ügyvéd, egyetemi tanár és az Olasz Királyság külügyminisztere volt. Tevékenysége jelentős hatással volt az olasz magánjogi jogalkotásra.

Élete

Vittorio Scialoja 1856. április 24-én született Torinóban, a Szárd–Piemonti Királyság fővárosában. Tanulmányai végeztével jogi végzettséget szerzett. 1904-ben szenátorrá választották. 1909 és 1910 között ő látta el az igazságminiszteri tisztséget.

Az első világháború során - az 1916–1917-es időszakra - kinevezték a háborús propagandáért felelős tárca nélküli miniszterré. Az 1919-től 1920-ig tartó külügyminisztersége alatt, az olasz küldöttség tagjaként részt vett a párizsi béketárgyalásokon.

1921-től 1932-ig a Népszövetségben is tevékenykedett, 1927-ben pedig államtitkárnak jelölték. Serafinivel, Alibrandival, Faddával és Ferrinivel megkezdte a római jogrendszer felülvizsgálatát, ezzel jelentősen hozzájárult az olasz jogtudomány modernizálásához. Számos tanulmánya hatással volt a jogi szövegmagyarázatokra, a jogtörténetre és a jogelméletre. Professzorként római jogot tanított. Ő alapította a római jogi intézetet is, amelynek örökös titkára volt. 1926 és 1933 között a Lincei Akadémia elnöki tisztségének ellátásával bízták meg. Emellett a magánjog egyesítését előirányzó nemzetközi intézet elnöke és támogató tagja is volt. 1933. november 19-én hunyt el Rómában.

Jelentősebb művei

• I problemi dello Stato italiano dopo la guerra (Az olasz állam problémái a háború után) (1918)
• Discorsi alla Società delle Nazioni (Népszövetségi beszédek) (1932)
• Studi giuridici e Scritti e discorsi politici (Jogi tanulmányok, politikai írások és beszédek) (1932-36)

Források

• Treccani Enciclopedia Italiana: Vittorio Scialoja(olaszul)
• Storia.camera.it: Vittorio Scialoja(olaszul)