Ugrás a tartalomhoz

Fernand Vix

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fernand Vix
Fernand Vix középen
Fernand Vix középen
Született1876. október 26.
Sand
Elhunyt1941. március 21.(64 évesen)
Neuilly-sur-Seine
Állampolgárságafrancia
Foglalkozásafegyveres erők tagja
Kitüntetései
  • a francia Becsületrend tisztje (1920. július 10.)[1]
  • a francia Becsületrend parancsnoka (1932. július 8.)[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Fernand Vix témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Fernand Vix[2] (Sand, 1876. október 26.Neuilly-sur-Seine, 1941. március 21.) francia hivatásos katona, 191819-ben a szövetséges hatalmak budapesti katonai bizottságának vezetője. Neve a magyar történelemben összeforrt az antant hatalmaknak a párizsi békekonferencia február 26-i rendelkezéseit ismertető jegyzékével, amelyet 1919. március 20-án ő nyújtott át Károlyi Mihály köztársasági elnöknek, s ami miatt a követeléseket elfogadni nem tudó államelnök, valamint a magyar kormány másnap lemondott, szabad utat engedve a Tanácsköztársaság államhatalmi szerveinek.

Budapesti tevékenysége

[szerkesztés]

Fernand Vix 1898-ban, a 81. évfolyam hallgatójaként végezte el a Saint-Cyr-i Katonai Szakiskolát.[3] Hadnagyi rendfokozattal avatták. A tengerészgyalogsághoz került, ahol különböző beosztásokban szolgált. A francia gyarmati csapatok állományába tartozó vezérkari tiszt, az első világháború végén a francia Keleti Hadsereg Belgrádban állomásozó törzsében szolgált, alezredesi rendfokozatban.[4] 1918. november 26-án este érkezett Budapestre, az antant katonai bizottságának (missziójának) vezetőjeként, amelyet Paul Prosper Henrys tábornok, hadseregparancsnok küldött Magyarországra, azzal a feladattal, hogy ellenőrizze a padovai fegyverszünet és a belgrádi katonai konvenció végrehajtását, illetve előkészítse az ország és a semlegességi övezetek francia megszállását. Vix feladatai közé tartozott továbbá, a magyarországi hírszerzés megszervezése és információk gyűjtése, különös tekintettel a külföldi személyek mozgására, a semleges Svájccal való kapcsolatokra, valamint a kisantant államok tevékenységére. [5] A misszió zömében franciákból állt, de munkájában részt vettek szerb, angol, olasz és amerikai tisztek is. Biztosításukat egy közel 100 fős francia alegység látta el.[6] [7]

Noha neve a módosított román-magyar demarkációs vonal leírását tartalmazó 1919. március 20-i jegyzékkel forrt össze, budapesti ténykedése alatt több jegyzéket is továbbított. Ezek közül a legfontosabbak:

A Tanácsköztársaság kikiáltása után felmerült a misszió vezetőjének és tagjainak internálása. Folyamatosan zaklatták őket, kocsijaikat, fegyvereiket, felszereléseiket elvették, távíró és távbeszélő összeköttetésüket elvágták, Vix Andrássy úti irodáját elfoglalták, szétverték. Végül is március 26-án este, az összes antant-képviselő vonattal hagyhatta el a magyar fővárost Szeged irányába.

Tevékenységének megítélése

[szerkesztés]

A december 3-i jegyzék átadása után a kezdetben szimpátiával fogadott antant-misszió és annak vezetője ellen fordult a magyar közhangulat. Az újabb és újabb követeléseket átadni kényszerülő tiszt iránti ellenszenvet aztán hosszú időn át táplálták mind a Tanácsköztársaság emigráns politikusai, mind a Horthy-korszak, mind pedig a 2. világháború utáni magyar rezsimek. Francia levéltári kutatások bizonyították, hogy a belgrádi konvenció ellentmondásos végrehajtása, a Balkánon szolgáló francia tábornokok rivalizálása és a kis-antant államok hazánkkal szembeni fokozódó követelései közepette a győztes hatalmakat képviselő, időnként nyersen, katonásan fogalmazó [12] Vix megpróbált ragaszkodni a konvenció előírásainak betartásához. Jelentéseiben többnyire kiállt Magyarország sürgős francia katonai megszállása és a Károlyi-kormány támogatása mellett, hogy az szembe tudjon szállni a fenyegető bolsevizmussal és az ellenforradalommal, s az ország elkerülhesse a polgárháborút és az anarchiát.[13] A „szívtelen zsarnok” köré font történelmi legenda fokról fokra halványult, hogy végül semmivé váljon. [14][15]

Mint a helyszínen tartózkodó, a helyzetet jól ismerő személy, többnyire reálisan értékelte a budapesti helyzetet. Ő maga is felháborodott a túlzott követeléseken, s több alkalommal jelentette felettesének, hogy a magyar kormány tiltakozásai és panaszai a cseh illetve román megszállással kapcsolatban jogosak és megalapozottak.[16][17]

Miután Csucsa román elfoglalása mellett kardoskodó, a francia Dunai Hadsereg erdélyi ügyeket vizsgáló tábornokának táviratban azt válaszolta, hogy a románok akkor jöhetnek be Csucsára, ha előbb felmutatják Franchet d’Espèrey[18] parancsát, ellenkező esetben a magyar hadsereg tüzet nyit, Patey tábornok és kiküldője, Berthelot tábornok Vix leváltását és áthelyezését követelte. Az a vád is megfogalmazódott ellene, hogy „az ellenség szolgálatában áll.”[19]

Későbbi tevékenysége

[szerkesztés]

Szolgálatát a háborút követően is javarészt a francia gyarmati csapatoknál töltötte. 1928. február 28-án léptették elő dandártábornokká és nevezték ki a 3. katonai körzet 1. alosztálycsoportjának vezetőjévé (Rouen).[20] 1929–32 között Levantéban szolgált, különféle beosztásokban, 1932 júliusától a levantei csapatok főparancsnokának rendelkezési állományába tartozott.[21] 1933. március 20-án előléptették a gyarmati csapatok hadosztálytábornokává; 1935-ben a 2. szenegáli gyarmati hadosztály parancsnokává nevezték ki.[22]

A második világháború kitörésekor, 1939. szeptember 2. és november 24. között a mozgósítással feltöltött, és az Oise völgyében bevetett 54. gyaloghadosztály parancsnoka lett,[23][24] majd – betegségére való tekintettel – tartalékállományba helyezték.

Katonai érdemeinek elismeréséül megkapta az első világháborús hadikeresztet, és kinevezték a Francia Becsületrend tisztjévé, majd 1933-ban parancsnokává.

Elzászi szülőfalujában utca őrzi nevét.[25]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b [LH//2730/5 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture of France
  2. Neve számos forrásban – helytelenül – régies írásmódban, Vyx változatban fordul elő, míg keresztneveként sok esetben Ferdinand, esetleg magyarosan Ferdinánd szerepel.
  3. Jean Boӱ 2011
  4. Magyarul hivatalosan: vezérkari alezredes, melyben a vezérkari kifejezés jelentése szabadosan: vezérkari szolgálatra képesített (franciául: breveté d’état-major).
  5. Peter Pastor: Hungary Between Wilson and Lenin... VI-I.
  6. Ormos Mária: Pádovától Trianonig 1918-1920  178. o.
  7. Peter Pastor: Hungary Between Wilson and Lenin... VI-I. Más forrás szerint a misszió állományába 12 tiszt, 57 közlegény és negyven, közelebbről meg nem nevezett személy tartozott.
  8. Szarka László: Fejezetek a csehszlovákiai magyarok történetéből Mivel nem tartalmazta a határ kérdését, Vix szorgalmazására jött létre december 6-án a BarthaMilan Hodža-egyezmény a demarkációs vonalról, amely többé-kevésbé megfelelt a szlovák-magyar néprajzi határnak, azaz Dévény, Bazin, Szered, Érsekújvár, Verebély, Garamkovácsi, Lest, Losonc, Szomolnok, Margitfalva, Tőketerebes, Szobránc, Homonna településeken keresztül haladt a Laborc folyó vonaláig, majd annak mentén az északkeleti országhatárig. Az egyezményt azonban a prágai vezetés nem tartotta elfogadhatónak, ezért – francia segédlettel – Beneš elérte, hogy december 23-án újabb jegyzék szülessen.
  9. Szarka László: Fejezetek a csehszlovákiai magyarok történetéből A Duna és az Ipoly folyásával kijelölt vonal Losonc alatt, Osgyánon, Rimaszombatban, Tornalján, Perkupán, Hidasnémetin, Lasztócon keresztül vezetett az Ung és Laborc torkolatáig, majd onnan az Ung mentén az Uzsoki-hágónál érte el az országhatárt.
  10. Henri Mathias Berthelot (1861-1931), francia tábornok, a Havasalföldön állomásozó Dunai Hadsereg parancsnoka, egyszersmind a bukaresti francia misszió vezetője; 1916-17-ben már egy 1150 fős romániai francia katonai misszió vezetője, a román hadsereg átszervezője, később is a "román ügy" elkötelezett szószólója.
  11. Ormos Mária: Pádovától Trianonig 1918-1920  128. o.
  12. Magyarország története 8/1.  Az elhíresült jegyzék átadásakor például, Böhm Vilmos felvetésére, hogy a jegyzék eredményeként a kommunista párt taglétszáma 24 óra leforgása alatt néhány ezerről 200 ezerre nő, Vix, hogy ne legyen szükség tolmácsolásra, németül ismételte meg a szokványos választ: Das ist mir ganz egal (Nekem ez teljesen mindegy).
  13. Ormos Mária: Pádovától Trianonig 1918-1920  88. o.
  14. Peter Pastor: Hungary Between Wilson and Lenin... Preface
  15. Ormos Mária: Pádovától Trianonig 1918-1920  132. o.
  16. 1918. november 29-i, 13/S számú táviratában Észak-Magyarország cseh-szlovák lerohanásával kapcsolatban jelentette, hogy „…a cseh-szlovák csapatok támadása katonai egyezmény pontjai alapján nem igazolható.”
  17. Ormos Mária: Pádovától Trianonig 1918-1920  101. o. – Vix a következőt írta jelentésében: „Kötelességemnek, vélem megjegyezni, hogy Magyarországgal szemben a követelések napról napra növekszenek. Egyik jön a másik után, figyelembe sem véve a létrehozott fegyverszüneti konvenciót. Ez egy vesszőfutás. Félni kell, hogy túlságosan messzire megy. Ha a vadat a végsőkig hajszolják, szembeszállhat. Egyébként nagyon sajnálatos, hogy amint már előzően is jeleztem, Franciaország elnököl az ilyen mesterkedéseknél, vagy azokat engedi egyenesen a saját kontójára írni. Hírneve, amelyet a háborúban szerzett, meg fogja ezt sínyleni.”
    Ugyanaznap egy másik összefoglalóban, a fejleményéket már nagyon sötét szemüvegen át látó tiszt a következőket írta: „Hangsúlyozom, hogy a valaha Magyarországnak alárendelt s jelenleg az antant által támogatott nemzetiségek acsarkodása a magyarokat a végső elkeseredésbe kergeti. Ha szilárdaknak és nagyon követelőknek mutatkozunk is Magyarországgal szemben, vannak határok, amelyeket nem lenne helyes túllépni. Azt hiszem, hogy túllépik őket.”
  18. Franchet d’Espèrey (1856-1942), francia tábornok, a Keleti Szövetséges Hadseregek főparancsnoka (Szaloniki)
  19. Ormos Mária: Pádovától Trianonig 1918-1920  131. o. – Henri Hippolyte Patey hadosztálytábornok az általa készített feljegyzésben felháborodva írta Vixről: ,Nehezen érthető, miként lehetett ellenségeinknek olyan parancsot adni, hogy lőjenek egy francia tábornok parancsnoksága alá helyezett szövetségesre..."
  20. Annuaire militaire 1928
  21. Annuaire militaire 1933
  22. Annuaire militaire 1935
  23. Archives de défense N°32
  24. Liste des commandements
  25. Sand község térképe

Források

[szerkesztés]