Telefonhálózat

A telefonhálózat feladata, hogy kapcsolatot teremtsen a telefonkészülékek között. Kezdetben ez egyvezetékes légvezetékes összeköttetés volt hasonlóan a távíróhoz. A visszavezetést földeléssel oldották meg. Ilyen volt az első budapesti telefonhálózat is. Az akkoriban a városokban elterjedő villamosok szikrázása nagyon lerontotta a beszédminőséget, ezért kétvezetékes összeköttetéseket kellett alkalmazni. Puskás Tivadar és társai révén elterjedő telefonközpontok lehetővé tették a koncentrált vonalvezetést, azaz egy irányban sok vezeték mehetett, amelyet kábellel oldottak meg. Kezdetben szimultán összeköttetések is voltak, azaz egyidőben távíró- és telefon-összeköttetés, de ez is a beszédminőség rovására ment. A rohamosan jelentkező igények kielégítésére különböző megoldásokat alkalmaztak. A fantomizálás indukciós tekercsek segítségével két vonalpáron három beszélgetést tett lehetővé.

A másik probléma a nagy távolságú összeköttetés volt. Krarup dán mérnök olyan kábelt fejlesztett ki, ahol a rézvezetékre nagyon sűrű menettel acélhuzalt tekert. Mihajlo Pupin Amerikában élő szerb mérnök elméleti számításai alapján pupincsévéket, más néven pupinfazekakat alkalmaztak még a tengeralatti kábelekben is. Az indukciós tekercsek induktív ellenállása kiegyenlítette a párhuzamosan futó kábelerek között jelentkező kapacitív ellenállást.

A csatornák kialakítása megsokszorozta a kábelek teljesítőképességét. A beszéd sávszélességét 300 Hz–3,4 kHz között határozták meg. Így 4 kHz-ként egymástól független beszélgetések történhettek egy érpáron. A kábelek föld alatti, a póznákra kifeszített légkábelek felszín feletti összeköttetést biztosítanak. Kezdetben a kábelt acélsodronyhoz rögzítették, később az egészet külső műanyag köpenyszigetelővel le is fedték.

A mobiltelefon rádióhullámok útján tartja az összeköttetést egy meghatározott frekvenciasávban.

A digitális technika az optikai összeköttetéseket tette lehetővé; üveg- vagy műanyagszálas kábelekben fényimpulzusok továbbítják a jeleket.

A telefon története Magyarországon

Magyarország első távolsági telefonbeszélgetése Sopron és Pinnye között jött létre, 1877-ben. Megvalósítója Salamin Leó, a soproni állami főreáliskola akkori igazgatója és természettan tanára volt. Ennek emlékét ma tábla őrzi az iskola falán.^[1]

1878-tól magánhasználatú telefonvonalak működtek Brennberg bányatelepen. Magyarországon az első, magánbefektetők által finanszírozott telefonhálózat 1881. május elsején nyílt meg Budapesten a Fürdő (a mai József Attila) utca 10. szám alatt. Vezetője Puskás Tivadar bátyja, Ferenc volt. Az előfizetők számáról ellentmondásos adatok vannak, a források hol 25, hol 50, hol 54, sőt 60 előfizetőt említenek. Az első nyilvános telefonállomásokat Budapesten és Újpesten 1884-ben állították fel.

A fővárosi telefonhálózathoz a legkorábban (még 1881 februárjában) csatlakozott előfizetők:

Képviselőház (Kovách László), Főherceg (ma Bródy) Sándor u. 8. sz.
Visontai Kovách László, háznagy, Zöldfa u. 28. sz.
Gr. Lónyai Béla, Zöldfa u. 26. sz.
Mocsonyi Sándor, Gizella tér 2. sz.
Pester Lloyd (Falk Miksa), Dorottya u. 14. sz.
Pesti Hírlap (Csukássy József), Nádor u. 7. sz.
Egyetértés (Csávolszky Lajos), Hímző u. 1. sz.
Könyvnyomda (Csávolszky Lajos), Rostély u. Károly laktanya
Csukássy József, Kalap u. 16. sz.
Angol Királynő szálloda, (Schalek Lipót), Deák-Ferencz u. 1. sz.
Vadászkürt szálloda (Kammer Ernő), Kis-Híd u. 5. sz.
Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank (Holl Jenő), Dorottya u. 8. sz.
Weisshut Alajos, bankár, Fer. József rakpart, 39. sz.
Első Hazai Takarékpénztár (Hajós József), Calvin tér
Első Hazai Takarékpénztár Váci körút 64. sz.
Kálnoki & Simon, terménykeresk., Mária Valéria u. 19. sz.
Weissmann Mór, gabonakeresk., Mária Valéria u. 14. sz.
M. k. Ipar- és Keresk. Ministerium, elnöki iroda, Ferencz-József tér
Puskás Tivadar, Vas u. 6. sz.
Neulander Kálmán. férfiszabó, Dorottya u. 14. sz.
Lovrich Gusztáv, ügyvéd, Koronaherczeg u. 17. sz.
Schenker & Comp. szállítók, Károly körút 9. sz.
Kozmata Ferenc, fényképész, Kristóf tér 3. sz.

A Budapesti Hírlap 1881. évi június 8-i számában a „Telefon és a háziúr” című cikk a következőkről ír: „Puskás Ferenc, ki Budapesten a telefonhálózat vezetésére és berendezésére kizárólagos jogot kapott, a város külső részén most tűzi ki a vonalakat. Ez életrevaló vállalat létesítése elé a háziurak közül sokan akadályokat gördítenek azzal, hogy megtagadják a sodronyvezetéket tartó vaskapcsoknak házukra való megerősítését. Az egyik úr fél, hogy a villám beüt majd a wertheimjébe, a másik házának a homlokzatát hiszi elcsúfítottnak, egy harmadik akkora összeget követel, mit lehetetlen megadni. Ha azt akarjuk, hogy Budapest más városok mintájára a tudományos vívmányok előnyében részesüljön, kár annak efféle szűkkeblű eljárással útját állni.”

1881-ben az állam megállapította a köz- és magánhasználatú telefonhálózatok létesítésének feltételeit. Az 1888: XXXI. törvénycikk értelmében a telefonhálózatokat az állam saját költségén építi meg és tartja üzemben. 1897-ben a telefonügyek intézésére felállították a Budapesti M. kir. Távbeszélő Hálózat Igazgatóságot. Vezetője Balla Pál főmérnök volt.

1887-re a magyar királyság területén közhasználatú telefonhálózat hét városban (Budapest, Szeged, Arad, Temesvár, Pozsony, Pécs és Zágráb) működött. 1888-ban újabb két városban (Debrecen és Nagyvárad) kezdődött el a telefonszolgáltatás. 1893-tól működött telefon Brassóban, Marosvásárhelyen, Baján, Zomborban, Esztergomban és Szombathelyen.

A magánhasználatú telefonokat az engedélyes (leggyakrabban vállalatok, vasúttársaságok) kizárólag a saját céljaira használhatta. 1887-ben 149, 1888-ban már 205 ilyen volt engedélyezve.

1893-ban létrejött az első interurbán összeköttetés, Pozsony, Győr, Szeged, Arad, Temesvár és Budapest között. December 3-án a kereskedelmi miniszter Budapesten elmondott szavait mind az öt vidéki városban egyszerre hallották. „Konstatáltatott ez alkalommal, hogy az új távbeszélőn a beszéd kitűnően hallatszik. Még az egymástól legtávolabb fekvő Arad és Pozsony közt is, közel 600 km távolságra, a beszélők egymás hangját nemcsak megismerték, de beszédet oly tisztán és érthetően hallották, mintha az ugyanazon helyiségben folynék.”

1900 végén Budapesten a telefon-előfizetők száma 5800, Szegeden 412, Debrecenben 243, Pécsett 142, Miskolcon 138, Győrben 296, Sopronban 266, Szombathelyen 183, Nyíregyházán 77, Székesfehérvárott 100, Kecskeméten 130, Nagykanizsán 92 fő.

1961-ben 671 ezer, 1970-ben 723 ezer, az 1970-es évek közepén 1 millió telefon-előfizető volt Magyarországon. 1971-ben 14 ezer, 1976-ban hatezer, 1977-ben ötezer, 1978-ban tízezer, 1979-ben 27 ezer, 1980-ban 30 ezer új állomást helyeztek üzembe. 1978. január 1-től bevezetésre került a szerelési hozzájárulási díj a magánelőfizetőknél, s az intézmények, illetve az állami vállalatok is magasabb tarifát fizettek innentől.

1980-ban Budapesten 1,7 millió érkilométernyi kábel volt lefektetve, ennek 40%-a 30–40 évnél idősebb. Az utcákon a föld alatt közel 50 000 ún. kábelszekrény és majdnem 5000 szoba nagyságú kábelakna kapott helyet. Az 1980-as években vezették be a vezetékes és a mikrohullámú PCM-rendszert. Mikrohullámú adót helyeztek el a Szabadság-hegyen, amely a József-, a Ferenc-, a Krisztina-, a Lipót- és a Belváros közötti összeköttetések egy részének lebonyolítását végezte. A helyi beszélgetések száma 1980-ban már egymilliárdnál is nagyobbra rúgott. Egy magánállomáson havonta átlagosan 100, míg egy alközponti főáramkörön 1800-2000 beszélgetést kezdeményeztek. A teljes telefonforgalom 53%-át az összes állomás körülbelül 11%-ával bonyolították le. 1975-ben 117 helység, 1980-ban 240 helység között illetve 27 országgal volt távhívó kapcsolat. Az utcai nyilvános telefonállomások száma 1980-ban több mint 14 ezret tett ki.

A telefon jelentősége az előfizetők számában nem tükröződik. A 19. századi írástudók a telefonhasználat civilizatórikus hatásait hol túl-, hol pedig alábecsülték. 1882-ben Vajda János már azt írta: „A gőzmozdony, a villanydrót, a telefon átfúródik mindenen, behatol az érintetlen rengetegbe, kifüstöli Dodona berkéből a miszticizmust”. Ady Endre keserűbben fogalmazott: „Ez vagyunk: mi. Postánk, vasútunk, telefonunk, parlamenti palotánk, orfeumunk, nyomorúságunk, betegségünk, mindenünk, mindenünk, ami külsőség: veszettül kimívelt. De a lelkünk! Az visszamaradt!”

Jegyzetek

↑ Az emléktábla fényképe: http://mek.niif.hu/06500/06525/06525.pdf 20. oldal (az eredeti nyomtatott dokumentum 18. oldala)

Források

Kapcsoltak / Kapcsoltunk / Kapcsolunk (A Magyar Posta szóróanyaga 1980/81-ből)

További információk

Kapcsolódó szócikkek

A Wikimédia Commons tartalmaz Telefonhálózat témájú médiaállományokat.

[1] Az emléktábla fényképe: http://mek.niif.hu/06500/06525/06525.pdf 20. oldal (az eredeti nyomtatott dokumentum 18. oldala)

[1]