Giovanni Giolitti

Giovanni Giolitti
5 alkalommal az Olasz Királyság miniszterelnöke
Katonai pályafutása
Csatái	első világháború
Született	1842. október 27. Mondovì Szárd Királyság
Elhunyt	1928. július 17. (85 évesen) Cavour Olasz Királyság
Párt	Historical Left Olasz Liberális Párt
Foglalkozás	politikus államférfi
Iskolái	Torinói Egyetem
Vallás	római katolikus egyház
Díjak	Royal Order of the Seraphim Szent András-rend Knight Grand Cross of the Order of Saints Maurice and Lazarus Order of the Most Holy Annunciation Order of Saint Alexander Nevsky Magyar Királyi Szent István-rend
Giovanni Giolitti aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Giovanni Giolitti témájú médiaállományokat.

Giovanni Giolitti (Mondovì, Piemont, 1842. október 27. – Cavour, Piemont 1928. július 17.) olasz politikus, öt alkalommal az Olasz Királyság miniszterelnöke.

Életpályája

Alpesi parasztcsalád gyermekeként született. 1861-ben fejezte be jogi tanulmányait a Torinói Egyetemen. Ezt követően állami alkalmazásba lépett. Szakterülete a pénzügyi adminisztráció volt. 1882-ben képviselőnek választották. 1889-től 1990-ig ő látta el a pénzügyminiszteri tisztséget. 1892-ben első alkalommal kinevezték miniszterelnöknek. Kormányának mandátuma, amely főleg baloldali képviselőkből állt, 18 hónapig tartott. Ekkor a Római Bank körül kirobbant botrányban való érintettsége miatt lemondásra kényszerült.

1897-ben újrakezdte a politikai karrierjét. 1901 és 1903 között belügyminiszterként tevékenykedett. 1903-ban miniszterelnökként megalakította a második kormányát, amely 1905-ig funkcionált. 1906-ban ismét miniszterelnökké választották és ez alkalommal három éven keresztül irányította az országot. Elsődleges célja a gazdasági problémák kiküszöbölése volt. Ezen tevékenységének köszönhetően nagymértékű növekedés történt a közmunkák területén. A szocialisták programjából számos pontot átvett, így jelentős reformokra került sor. Ezek érintették a közegészségügyet, a lakásügyet, a foglalkoztatási körülményeket, a nők és a gyermekek általi munkavégzést, a rokkantak jogait, illetve az időskori nyugdíjakat.

1911-ben megalakította az első világháború előtti utolsó kormányát, azonban egyre nehezebben tudta fenntartani a parlamenti koalíción belüli egyensúlyt. A hazai nehézségek egyre növekedtek és 1911 októberében (hivatalosan szeptember végén) kitört az olasz-török háború. Ez azonban nem enyhítette a problémákat és a forradalomtól való félelmében Giolitti további engedményeket tett az alsóbb osztályok felé, beleértve a (szinte) teljes férfi lakosságnak megadott szavazójogot is. Az 1913-as októberi-novemberi választásokat követően a Giolitti által felállított, heterogén parlamenti többség irányítása egyre komolyabb nehézségeket támasztott. Ennek következtében 1914 márciusában - a választási győzelem ellenére - lemondott. Az első világháború kitörése után az olasz politikai semlegesség szószólója lett, de a caporettói összeomlás után teljes erőfeszítésre buzdított a haza védelmében. A bonyolult háború utáni időszakban tapasztaltsága miatt ő tűnt a legalkalmasabb személynek az anarchikus állapotok leküzdésében. 1920-ban megalakította ötödik kormányát, amely a következő évig funkcionált.

1920 augusztusában és szeptemberében reformok ígéretével sikerült megállítania a sztrájkhullámokat és az önkényes gyárfoglalásokat. Ezek azonban sem a gyárosokat, sem a szocialistákat nem elégítették ki. A nacionalistákkal való viszonyát a rapallói egyezmény rontotta meg, amely a dalmát tengerparti olasz igényekre mért csapást. Adópolitikája miatt ellentétbe került az egyházzal, az agrárreform tervezete miatt pedig a nagybirtokosokkal is. Először hallgatólagosan támogatta a fasisztákat és Benito Mussolinit, de 1924 után már nyíltan támadta őket. 1928. július 17-én hunyt el Cavourban.

Megítélése

Giolitti meglehetősen vitatott személyiség. Egyes bírálói súlyos kritikákat fogalmaznak meg vele szemben, mások pedig a nagyszerű államférfit látják benne. Tény, hogy a parlamenti többség megszerzése érdekében sikeresen manipulálta pártokat. Taktikáját ellenfelei megvetően „Giolitti-módszernek” nevezték. Ez a kormányzási módszer, amelyet elődeitől örökölt, volt az egyetlen működőképes forma ebben az időszakban. Építő jellegű szociális reformjai elősegítették a fejlődést és a jólétet. Szerepe csak akkor mérhető fel igazán, ha a kormányzását az őt követő totalitárius rendszerhez hasonlítjuk.

Miniszterelnökként

Giovanni Giolitti összesen öt alkalommal töltötte be a miniszterelnöki tisztséget:

Hivatali ideje Elődje Utódja 1892.05.15. – 1893.12.15. Antonio Starrabba Francesco Crispi 1903.11.03. – 1905.03.12. Giuseppe Zanardelli Tommaso Tittoni 1906.05.29. – 1909.12.11. Sidney Sonnino Sidney Sonnino 1911.03.30. – 1914.03.21. Luigi Luzzatti Antonio Salandra 1920.06.15. – 1921.07.04. Francesco Saverio Nitti Ivanoe Bonomi

Források

• Gale Encyclopedia of Biography: Giovanni Giolitti(angolul)
• Storia.camera.it: Giovanni Giolitti(olaszul)

Elődje:
Antonio Starrabba

Az Olasz Királyság miniszterelnöke
1892–1893

Utódja:
Francesco Crispi

Elődje:
Giuseppe Zanardelli

Az Olasz Királyság miniszterelnöke
1903–1905

Utódja:
Tommaso Tittoni

Elődje:
Sidney Sonnino

Az Olasz Királyság miniszterelnöke
1906–1909

Utódja:
Sidney Sonnino

Elődje:
Luigi Luzzatti

Az Olasz Királyság miniszterelnöke
1911–1914

Utódja:
Antonio Salandra

Elődje:
Francesco Saverio Nitti

Az Olasz Királyság miniszterelnöke
1920–1921

Utódja:
Ivanoe Bonomi