Ivanoe Bonomi
Ivanoe Bonomi | |
Az Olasz Királyság miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1921. július 4. – 1922. február 26. | |
Előd | Giovanni Giolitti |
Utód | Luigi Facta |
Hivatali idő 1944. június 18. – 1945. június 21. | |
Előd | Pietro Badoglio |
Utód | Ferruccio Parri |
Katonai pályafutása | |
Csatái | második világháború |
Született | 1873. október 18. Mantova |
Elhunyt | 1951. április 20. (77 évesen) Róma |
Sírhely | cemetery of Volta Mantovana |
Párt | PSRI |
Foglalkozás | |
Iskolái | Bolognai Egyetem |
Díjak |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Ivanoe Bonomi témájú médiaállományokat. |
Ivanoe Bonomi (Mantova, 1873. október 18. – Róma, 1951. április 20.) olasz reformszocialista politikus, miniszterelnök és hadügyminiszter volt.
Élete
[szerkesztés]Ivanoe Bonomi 1873. október 18-án született Mantuában. 1898-ban - jogi és természettudományi tanulmányai befejezése után - újságírással kezdett foglalkozni. Az Olasz Szocialista Párt tagjaként az Avanti!-ban és a Critica Socialistában publikált. 1909-ben parlamenti képviselőnek választották. Ezt követően a pártból való kizárása után megalapította a reformszocialista mozgalmat. Az első világháború alatt és után több miniszteri (közmunkaügyi és hadügyminiszteri) pozíciót is betöltött, 1921-ben pedig rövid ideig a miniszterelnöki tisztséget is ellátta. 1924-ben visszavonult, mivel ellenezte Benito Mussolini politikáját. A második világháború alatt ő volt az olasz antifasiszta mozgalom vezetője. Szicília 1943. augusztusi megszállása nehéz helyzetbe hozta Mussolinit. Nyilvánvaló volt, hogy a sziget egy Olaszország elleni invázió bázisa lesz. A Fasiszta Nagytanács július 24-én tartott ülésén elfogadták Galeazzo Ciano javaslatát, amely szerint Olaszország különbékét köt a szövetségesekkel.[1][2][3]
A következő napon III. Viktor Emánuel olasz király leváltotta Mussolinit. Előbb Pietro Badoglio, majd 1944 júniusában Bonomi lett a miniszterelnök. A Mussolini elleni egységfront megteremtéséért Bonomi kormányába bekerültek olyan régi antifasiszták, mint Carlo Sforza, Benedetto Croce és Palmiro Togliatti (az Olasz Kommunista Párt vezetője) is. Bonomi megbízatása 1945-ig tartott. Három évvel később megválasztották az olasz szenátus vezetőjének. 1951. április 20-án hunyt el Rómában.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Britannica.com: Ivanoe Bonomi (angol nyelven). (Hozzáférés: 2012. szeptember 3.)
- ↑ a b Spartacus Schoolnet: Ivanoe Bonomi (angol nyelven). [2012. november 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 3.)
- ↑ Senato Italiano: Ivanoe Bonomi (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2012. szeptember 3.)
Források
[szerkesztés]- Spartacus Schoolnet: Ivanoe Bonomi(angolul)
- Ivanoe Bonomi profilja az olasz szenátus honlapján(olaszul)
- Britannica.com: Ivanoe Bonomi(angolul)
- Storia.camera.it: Ivanoe Bonomi(olaszul)
Elődje: Giovanni Giolitti |
Utódja: Luigi Facta |
Elődje: Pietro Badoglio |
Utódja: Ferruccio Parri |