Ugrás a tartalomhoz

So Happy I Could Die

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lady Gaga
So Happy I Could Die
dal a(z) The Fame Monster albumról
Megjelent2009. november 18.
Felvételek2009; Record Plant Studios, Los Angeles
StílusSzintipop
Nyelvangol
Hossz3:55
KiadóStreamline, Kon Live, Cherrytree, Interscope
SzerzőLady Gaga, RedOne, Space Cowboy
ProducerRedOne, Lady Gaga, Space Cowboy
A(z) The Fame Monster album dalai
Telephone
(6)		So Happy I Could Die
(7)		Teeth
(8)
Sablon • Wikidata • Segítség

A So Happy I Could Die Lady Gaga amerikai énekesnő 2009-es The Fame Monster című harmadik középlemezének egyik dala. A számot Gaga, RedOne és Space Cowboy szerezték, míg a produceri munkát RedOne végezte. A Gaga „Alkohol Szörnyétől való Félelme” által inspirált dal a „boldog helyről” szól, ahová az emberek akkor mennek, mikor „a hatás” alá kerülnek. Az alkoholizmus elterjedt elképzelései mellett a So Happy I Could Die számos szexuális témát is megvizsgál dalszövegében.

Zeneileg egy Europop hatású szintipop dal. A So Happy I Could Die nagyrészt pozitív visszajelzéseket kapott, a kritikusok dicsérték szexuális természetét. A dal slágerlistás helyezést tudott elérni Magyarországon, Svédországban és az Egyesült Királyságban is. Gaga a dalt előadta The Monster Ball Tour elnevezésű második világ körüli turnéján.

Háttér

[szerkesztés]
Lady Gaga a So Happy I Could Die előadása közben a The Monster Ball Tour eredeti változatában.

Lady Gaga RedOne-nal és Space Cowboy-jal kollaborálva írta meg a szöveget, míg a szám produceri munkáját RedOne végezte.[1] Alkalmi ivóként a dal Gaga „Alkohol Szörnyétől való Félelmét” reprezentálja. Erre több dalszöveg is bizonyítékul szolgál, mint például a „Happy in the club with a bottle of red wine, stars in our eyes and we're having a good time” („Boldogan a klubban egy üveg vörösborral, csillagok a szemeinkben és jól érezzük magunkat”) szövegsor.[2] Egy MTV-vel készített interjúban Gaga elárulta, hogy a dal az alkohol euforikus hatásairól szól — az úgynevezett „boldog helyről” — és elmagyarázta, hogy félelmét két dal osztja meg. „A félelmem az alkoholtól. A félelmem a drogoktól... a félelmem a függőségtől. [...] De az alkohol furcsa, mert elvisz erre a nagyon boldog helyre, elfelejted minden problémád, és csupán egy percre olyan boldog vagy, és aztán teljesen hirtelen felfordul a gyomrod, és még lejjebb kerülsz... És ez a kapcsolatom a fogyasztással és az alkoholizmussal.”[2] Az énekesnő azt is bevallotta Twitter felhasználóján, hogy Lily Allen angol énekesnő hatással volt rá a dal megírása közben.[3]

Kompozíció

[szerkesztés]

A So Happy I Could Die egy közepes tempójú szintipop dal, amely az Europop elemeit tartalmazza.[4][5] A dalnál Auto-Tune-t használtak, amely egy visszhangzó effektet adott neki.[4] A Sony/ATV Music Publishing által a Musicnotes.com-on kiadott kotta alapján a dal ütemmutatója 4/4, A-mol hangnemben íródott, és a percenkénti leütésszáma 100.[6] Gaga hangterjedelme A3-tól A4-ig terjed, és a dal az F–G–Em–Am akkordmenetet követi.[6] Ahogy Gaga a refrént énekli, dallam struktúrája Natasha Bedingfield 2008-as Pocketful of Sunshine című dalához hasonlatos.[7] Paul Lester a BBC-től úgy vélte, hogy a So Happy I Could Die tükrözi a Gaga dalaiban gyakori LMBT témákat,[4] míg Sal Cinquemani a Slant Magazine-tól azt állította, hogy azt az „instruktív” üzenetet közvetíti, hogy az énekesnő elutasít „bármely nemi kapcsolatot másokkal”.[8] „A So Happy I Could Die egy szerelmes dal,” tette hozzá, „de vonzódásának tárgya saját maga; saját magát nézegeti, önmagával iszik, önmagával táncol, és önmagát érinti meg.”[8]

Britney Spears Touch of My Hand című dalával vontak párhuzamot a kritikusok. Habár a MuuMuse weboldal egyik írója megjegyezte, hogy dalszövege és zenéje „túl sötét, hogy egy helyre tegyük Spears önfelfedezésről szóló ódájával.”[9] A dal verzéinek előadása után a refrénben Gaga a következőket énekli: „Happy in the club with a bottle of red wine / Stars in our eyes 'cause we're having a good time / Yeah, yeah / So happy I could die.” Melinda Newman a HitFix oldaltól a dal hangzását Madonnához hasonlította, míg hasonlóságokat vélt felfedezni a refrénben lévő „hey-ey-hey-ey” szöveget Rihannához.[10] Tony Hardy a Consequence of Sound kritikusa a So Happy I Could Die-t egy „nyugis” számnak írta le olyan szövegekkel, amelyek többféleképpen értelmezhetőek. Úgy vélte, hogy a dal potenciális témája a Szapphói vágyak, az énekesnő alteregója, illetve az alkohol és a hírnév „múló” hatásai lehetnek.[11] A Popjustice egyik szerzője a dal „rave-es” ütemét DJ Tiësto munkájához hasonlította.[5]

Fogadtatás

[szerkesztés]

A dalt „pop pihének” leírva, Simon Price a The Independent-től azt írta, hogy „mindig meg van az esély, hogy valami érdekes dolog zajlik azokban a csillogó anyaggal bevont szemekben.”[12] Ben Patashnik az NME-től magasztalta a dal szuggesztív természetét: „A So Happy I Could Die tökéletesen megidézi egy emberekkel teli szobában lévő magány érzését a jeges ütemeivel. Gaga a maszturbációba menekül, hogy egyedüli módként megőrizze az irányítást.”[13] A So Happy I Could Die-t Lady Gaga huszonhetedik legjobb dalának nyilvánította a Rolling Stone magazin, és a következőket írták hozzá: „Gaga örvend a bulizgatás, iszogatás és a bi-kíváncsiság élvezeteinek.”[14] Az Under the Radar cikkírója, Nick Hyman kijelentette, hogy a So Happy I Coul Die egy nem inspiráló szám,[15] míg Evan Sawdey a PopMatters-től úgy érezte, hogy Gaga vokálja itt a legrosszabb az összes dala közül. „Egy kicsit kiábrándító is, mert egy olyasvalaki számára, aki fájdalmasan megfontolt módon alakítja ki egyedi vizuális imidzsét, annál csalódás azt látni, hogy a minőségirányítást nem tudta alkalmaztatni a dalkiválasztásra, amely végül meghatározza az örökségét.”[16]

Bradley Stern a MuuMuse-tól úgy vélte, hogy a dal Gaga folytatása volt a The Fame-en szereplő Starstruck című dalához, mivel ugyanolyan „nyikorgó szintikkel és urban stílussal kezd bele egy kis önélvezetbe”. Zenéjét és szövegét „sötétnek” írta le, míg a dalt „minimalistának és szeszélyesnek” nevezte.[9] Nick Levine a Digital Spy-tól az énekesnőt „kellemesen izgatónak” írta le a dalban, miközben arról énekes miként „érinti meg magát” egy levendulaszínű szőke látványára.[17] Melinda Newman a HitFix weboldalától úgy érezte, hogy a szám esélyt adott Gagának, hogy felfedezze énekesi tehetségét, majd összegezve azt írta: „hipnotikus és szórakoztató együtt énekelni vele, lehetne kislemez is.”[10] Tony Hardy a Consequence of Sound úgy gondolta, hogy a dal, amelynek „ígéretes” volt a címe, nem volt „olyan rossz”.[11] A Popjustice egyik szerkesztője úgy vélte, hogy a dal nem volt alkalmas, hogy kislemez legyen, de hozzátette, hogy fontos volt „az egész The Fame Monster dolognak”.[5] Vegyesebb kritika érkezett a musicOMH egyik írójától, aki úgy érezte, hogy a The Fame Monster üteme „enyhén lelassult” a So Happy I Could Die-jal. A dalszöveget „túl nem spontánnak” találta, és véleménye szerint „hiányzik belőle az előző számok pezsgése”.[18] Hasonlóképpen Andrew Ryce a Beats per Minute-tól úgy gondolta, hogy a dal a „hedonizmus nem túl meggyőző himnusza, amely inkább hangzik vágyakozó siránkozásnak mint egy bulizós számnak”.[19]

Az album megjelenésekor a So Happy I Could Die kisebb kereskedelmi sikereket ért el. Legmagasabb helyezését Magyarországon érte el, ahol tizedik helyet ért el a Magyar Hanglemezkiadók Szövetségének hivatalos kislemezlistáján 2009. november 23-án.[20] Ezen kívül Európában még sikerült felkerülnie Svédország és az Egyesült Királyság zenei listáira is, ahol előbbiben ötvenharmadik, míg utóbbiban nyolcvannegyedik helyet ért el.[21][22] Az Egyesült Államokban az ötvenötödik volt a Billboard Dance/Elektronikus digitális kislemezlistáján 2010. április 3-án.[23]

Élő előadások

[szerkesztés]
Lady Gaga a So Happy I Could Die előadása közben a The Monster Ball Tour megújított változatában.

A So Happy I Could Die szerepelt a The Monster Ball Tour számlistáján. A turné első változatában Gaga a Teeth című dalával együtt adta elő, és egy fekete bőrfűzőt viselt.[24] Miután megújult a turné, Gaga az „Élő Ruhában” adta elő a dalt, amely egy szárnyakkal és hosszú uszállyal kiegészített dressz, mely saját ütemére mozog.[25][26] Erik Maza a The Baltimore Sun úgy érezte, hogy a dal a koncert során Gaga kevésbé ismert számai közé tartozott.[27] A 4Music egyik szerzője úgy vélte, hogy a So Happy I Could Die előadása a koncert csúcspontja volt, és véleménye szerint az énekesnő „felülmúlja önmagát”.[28]

Közreműködők

[szerkesztés]

A közreműködők listája a The Fame Monster albumban található füzetke alapján készült.[1]

Slágerlistás helyezések

[szerkesztés]
Chart (2009) Peak
position
Egyesült Királyság (UK Singles Chart)[22] 84
Magyarország (Single Top 40)[20] 10
Skócia (Scottish Singles Top 40)[29] 72
Svédország (Sverigetopplistan)[21] 53
US Dance/Electronic Digital Songs (Billboard)[23] 35

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Sablon:Cite AV media notes
  2. ↑ a b  What Is The Monster In 'So Happy I Could Die'? (Audio commentary) [Dialogue]. MTV.
  3. ↑ „Lady Gaga reveals Lily Allen inspiration”, NME, IPC Media, 2012. augusztus 24. (Hozzáférés: 2014. augusztus 4.) 
  4. ↑ a b c Lester, Paul: The Fame Monster Review. BBC, 2009. november 20. (Hozzáférés: 2012. április 30.)
  5. ↑ a b c Lady Gaga's 'Fame Monster' – it's a proper album (and a very good one at that). Popjustice, 2009. október 26. (Hozzáférés: 2014. augusztus 4.)
  6. ↑ a b Lady Gaga 'So Happy I Could Die' – Sheet Music. Musicnotes.com. Sony/ATV Music Publishing. (Hozzáférés: 2012. április 30.)
  7. ↑ Weiss, Dan: A Quick Guide to Lady Gaga's (Possible) Plagiarisms, From 'Telephone' to 'Born This Way'. SF Weekly. Village Voice Media, 2011. február 16. (Hozzáférés: 2012. május 26.)
  8. ↑ a b Cinquemani, Sal: The Fame Monster. Slant Magazine, 2009. november 18. (Hozzáférés: 2012. április 30.)
  9. ↑ a b Lady Gaga: The Fame Monster (Album Review). MuuMuse, 2009. november 1. (Hozzáférés: 2014. augusztus 2.)
  10. ↑ a b Newman, Melinda: Review: Lady GaGa's 'The Fame Monster'. HitFix, 2009. november 17. (Hozzáférés: 2014. augusztus 3.)
  11. ↑ a b Hardy, Tony: Lady GaGa – The Fame Monster. Consequence of Sound, 2009. december 4. (Hozzáférés: 2014. augusztus 4.)
  12. ↑ Price, Simon: Album: Lady Gaga, The Fame Monster (Polydor). The Independent, 2009. november 22. (Hozzáférés: 2012. április 30.)
  13. ↑ Patashnik, Ben: Album review: Lady Gaga - 'The Fame Monster' (Polydor). NME. IPC Media, 2009. december 3. (Hozzáférés: 2012. április 30.)
  14. ↑ Rosen, Jody: The Ultimate Ranking of Lady Gaga Catalog. Rolling Stone. Jann Wenner, 2011. május 25. (Hozzáférés: 2012. május 26.)
  15. ↑ Hyman, Nick: The Fame Monster. Under the Radar, 2010. január 13. (Hozzáférés: 2012. április 30.)
  16. ↑ Sawdey, Evan: Lady Gaga: The Fame Monster. PopMatters, 2009. november 23. (Hozzáférés: 2012. május 30.)
  17. ↑ Levine, Nick: Lady GaGa: 'The Fame Monster' - Music Review. Digital Spy. Hearst Corporation, 2009. november 21. (Hozzáférés: 2014. augusztus 2.)
  18. ↑ Track-By-Track: Lady Gaga – The Fame Monster. musicOMH, 2009. november 23. (Hozzáférés: 2014. augusztus 4.)
  19. ↑ Ryce, Andrew: Album Review: Lady Gaga — The Fame / The Fame Monster. Beats per Minute, 2009. december 2. (Hozzáférés: 2014. augusztus 4.)
  20. ↑ a b "MAHASZ Single Top 40 lista. 2009/48. hét". Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége.
  21. ↑ a b "Swedishcharts.com – Lady Gaga – So Happy I Could Die". Singles Top 60.
  22. ↑ a b "Official Singles Chart Top 100". Official Charts Company.
  23. ↑ a b Dance/Electronic Digital Songs: April 3, 2010. Billboard. [2015. július 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 3.)
  24. ↑ Stevenson, Jane: Lady Gaga puts on a Monster show. Toronto Sun. Sun Media Corporation, 2009. november 29. [2017. július 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 2.)
  25. ↑ Farber, Jim: Lady Gaga's concert at Madison Square Garden is a nod to expressionism, 'Oz'. New York Daily News. Mortimer Zuckerman, 2010. július 6. (Hozzáférés: 2012. június 2.)
  26. ↑ Dandon, Eric. „Review: Lady Gaga At XL Center”, Hartford Courant, 2010. szeptember 16. (Hozzáférés: 2014. július 2.) 
  27. ↑ Maza, Erik. „Review: Lady Gaga at Verizon Center February 24”, The Baltimore Sun, Tribune Company, 2011. február 25.. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. augusztus 4.) 
  28. ↑ Lady Gaga: Monster Ballreview. 4Music, 2010. március 1. (Hozzáférés: 2014. augusztus 4.)
  29. ↑ "Archive Chart". Scottish Singles Top 40.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a So Happy I Could Die című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=So_Happy_I_Could_Die&oldid=26999685”