Ugrás a tartalomhoz

Szkacsány

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Skačany szócikkből átirányítva)
Szkacsány (Skačany)
Szkacsány zászlaja
Szkacsány zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületTrencséni
JárásSimonyi
Rangközség
Első írásos említés1078
PolgármesterJuraj Kližan
Irányítószám958 53
Körzethívószám038
Forgalmi rendszámPE
Népesség
Teljes népesség1337 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség85 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság205 m
Terület15,38 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 39′ 39″, k. h. 18° 22′ 43″48.660800°N 18.378500°EKoordináták: é. sz. 48° 39′ 39″, k. h. 18° 22′ 43″48.660800°N 18.378500°E
Szkacsány weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szkacsány témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szkacsány (szlovákul Skačany) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Simonyi járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

Simonytól 6 km-re északra, a Nyitrica partján.

Története

[szerkesztés]

Határában, a Pravda nevű sziklás hegyen állott Szkacsány vára, melyet 1410-től említenek a nyitrai püspökség birtokaként. Ma csak alapfalai láthatók. A falut 1078-ban és 1271-ben "Scachan", 1333-ban "Scatkhan" alakban említik. A nyitrai püspökséghez tartozott, majd 1777-től a nyitrai káptalan birtokolta. A középkorban önálló uradalmi központ volt, melyhez 14 falu tartozott. 1533-ban 30 portája adózott. 1715-ben 38 adózó háztartása létezett. 1767-ben 849 lakost számláltak a településen. 1828-ban 112 házában 779 lakos élt. A török támadásokat követően, a 16.–17. században megerősítették és nemesi joggal rendelkező mezőváros lett. Lakói földműveléssel, szőlőtermesztéssel, gyümölcs és sáfránytermesztéssel foglalkoztak. 1773-ban lakói panaszkodtak a császárnál a megemelt robot és adóterhek miatt. A településen több kézműves élt és dolgozott: 2 molnár, 2 cipész, szűcs, takács, kőműves, bognár és mészáros. 1834-ben országos vásártartási jogot kapott. 1865-ben Schick Lipót sörgyárat alapított itt, a sörgyártáshoz helyben termesztették a komlót. 1898-ban alakult hitelszövetkezete.

Vályi András szerint "SZKACSÁN. Tót Mezőváros Nyitra Várm. földes Ura a’ Nyitrai Káptalanbéli Uraság, lakosai katolikusok, fekszik a’ Bajmóczi járásban, hajdan sántzal vala körűlvéve; határja jó, szőleje termékeny, gyümöltse elég van, malma helyben, piatza Oszlányon, és Privigyén."[2]

Fényes Elek szerint "Szkacsán, tót m. v. Nyitra vmegyében, Bars és Trencsén vármegyék közt, hol a vmegye szélessége csak egy órányi. Számlál 779 kath. lak. – Van kath. paroch. temploma; továbbá termékeny földje; szőlőhegye; vizimalma; erdeje; országos vására. – Lakosai közt sokan vannak ugynevezett sáfrányosok, kik mindenféle portékákkal egész országot bejárják. F. u. a nyitrai káptalan, s feje egy 13 helységből álló uradalomnak. Ut. p. Nyitra Zsámbokrét."[3]

Nyitra vármegye monográfiája szerint "Szkacsány, barsi határszéli tót község a Belankavölgyben, 1091 tótajku, r. kath. vallásu lakossal. Postája helyben van, táviró- és vasúti állomása Nagy-Bélicz. A legrégibb községek egyike; a XI. század második felében már a nyitrai egyház birtoka volt. Kath. temploma 1804-ben épült. Kegyura a nyitrai káptalan, melynek itt nagy kiterjedésü birtokai vannak. A községben azelőtt más templom állott, mely azonban 1803-ban romba dőlt. A török világban itt váracs is volt. Ennek ma már kevés a nyoma. Egy kisdedóvó is van a községben, melyet a F. M. K. E. tart fenn."[4]

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrazsámbokréti járásához tartozott. A háború után mezőgazdasági jellegű település lett. Két malma, téglagyára működött. A szlovák nemzeti felkelés idején, 1944. szeptember 7. és 12. között az itteni felkelők visszaverték a német csapatok támadását.

Népessége

[szerkesztés]

1880-ban 879 lakosából 6 magyar és 842 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 1091 lakosából 11 magyar és 1063 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 1143 lakosából 13 magyar és 1102 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 1203 lakosából 282 magyar és 906 szlovák anyanyelvű volt.

1921-ben 1204 lakosából 12 magyar és 1180 csehszlovák volt.

1930-ban 1235 lakosából 1 magyar és 1226 csehszlovák volt.

1991-ben 1286 lakosából 1274 szlovák volt.

2001-ben 1293 lakosából 1288 szlovák és 1 magyar volt.

2011-ben 1301 lakosából 1214 szlovák volt.

2021-ben 1337 lakosából 20 magyar, 1 (+4) cigány, (+2) ruszin, 1300 (+3) szlovák, 15 (+2) egyéb és 1 ismeretlen nemzetiségű volt.[5]

Neves személyek

[szerkesztés]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • A Mindenszentek tiszteletére szentelt római katolikus templomát 1803-ban építették át klasszicista stílusban. Eredetileg a 13. században épülhetett. A templomot fal övezi.
  • Barokk kápolnája 1731-ben épült.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye.
  5. ↑ ma7.sk

Források

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szkacsány&oldid=27424101”