Szkacsány
| Szkacsány (Skačany) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Trencséni | ||
| Járás | Simonyi | ||
| Rang | község | ||
| Első írásos említés | 1078 | ||
| Polgármester | Juraj Kližan | ||
| Irányítószám | 958 53 | ||
| Körzethívószám | 038 | ||
| Forgalmi rendszám | PE | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1337 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 85 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 205 m | ||
| Terület | 15,38 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 39′ 39″, k. h. 18° 22′ 43″48.660800°N 18.378500°EKoordináták: é. sz. 48° 39′ 39″, k. h. 18° 22′ 43″48.660800°N 18.378500°E | |||
| Szkacsány weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szkacsány témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Szkacsány (szlovákul Skačany) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Simonyi járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Simonytól 6 km-re északra, a Nyitrica partján.
Története
[szerkesztés]Határában, a Pravda nevű sziklás hegyen állott Szkacsány vára, melyet 1410-től említenek a nyitrai püspökség birtokaként. Ma csak alapfalai láthatók. A falut 1078-ban és 1271-ben "Scachan", 1333-ban "Scatkhan" alakban említik. A nyitrai püspökséghez tartozott, majd 1777-től a nyitrai káptalan birtokolta. A középkorban önálló uradalmi központ volt, melyhez 14 falu tartozott. 1533-ban 30 portája adózott. 1715-ben 38 adózó háztartása létezett. 1767-ben 849 lakost számláltak a településen. 1828-ban 112 házában 779 lakos élt. A török támadásokat követően, a 16.–17. században megerősítették és nemesi joggal rendelkező mezőváros lett. Lakói földműveléssel, szőlőtermesztéssel, gyümölcs és sáfránytermesztéssel foglalkoztak. 1773-ban lakói panaszkodtak a császárnál a megemelt robot és adóterhek miatt. A településen több kézműves élt és dolgozott: 2 molnár, 2 cipész, szűcs, takács, kőműves, bognár és mészáros. 1834-ben országos vásártartási jogot kapott. 1865-ben Schick Lipót sörgyárat alapított itt, a sörgyártáshoz helyben termesztették a komlót. 1898-ban alakult hitelszövetkezete.
Vályi András szerint "SZKACSÁN. Tót Mezőváros Nyitra Várm. földes Ura a’ Nyitrai Káptalanbéli Uraság, lakosai katolikusok, fekszik a’ Bajmóczi járásban, hajdan sántzal vala körűlvéve; határja jó, szőleje termékeny, gyümöltse elég van, malma helyben, piatza Oszlányon, és Privigyén."[2]
Fényes Elek szerint "Szkacsán, tót m. v. Nyitra vmegyében, Bars és Trencsén vármegyék közt, hol a vmegye szélessége csak egy órányi. Számlál 779 kath. lak. – Van kath. paroch. temploma; továbbá termékeny földje; szőlőhegye; vizimalma; erdeje; országos vására. – Lakosai közt sokan vannak ugynevezett sáfrányosok, kik mindenféle portékákkal egész országot bejárják. F. u. a nyitrai káptalan, s feje egy 13 helységből álló uradalomnak. Ut. p. Nyitra Zsámbokrét."[3]
Nyitra vármegye monográfiája szerint "Szkacsány, barsi határszéli tót község a Belankavölgyben, 1091 tótajku, r. kath. vallásu lakossal. Postája helyben van, táviró- és vasúti állomása Nagy-Bélicz. A legrégibb községek egyike; a XI. század második felében már a nyitrai egyház birtoka volt. Kath. temploma 1804-ben épült. Kegyura a nyitrai káptalan, melynek itt nagy kiterjedésü birtokai vannak. A községben azelőtt más templom állott, mely azonban 1803-ban romba dőlt. A török világban itt váracs is volt. Ennek ma már kevés a nyoma. Egy kisdedóvó is van a községben, melyet a F. M. K. E. tart fenn."[4]
A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrazsámbokréti járásához tartozott. A háború után mezőgazdasági jellegű település lett. Két malma, téglagyára működött. A szlovák nemzeti felkelés idején, 1944. szeptember 7. és 12. között az itteni felkelők visszaverték a német csapatok támadását.
Népessége
[szerkesztés]1880-ban 879 lakosából 6 magyar és 842 szlovák anyanyelvű volt.
1890-ben 1091 lakosából 11 magyar és 1063 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban 1143 lakosából 13 magyar és 1102 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben 1203 lakosából 282 magyar és 906 szlovák anyanyelvű volt.
1921-ben 1204 lakosából 12 magyar és 1180 csehszlovák volt.
1930-ban 1235 lakosából 1 magyar és 1226 csehszlovák volt.
1991-ben 1286 lakosából 1274 szlovák volt.
2001-ben 1293 lakosából 1288 szlovák és 1 magyar volt.
2011-ben 1301 lakosából 1214 szlovák volt.
2021-ben 1337 lakosából 20 magyar, 1 (+4) cigány, (+2) ruszin, 1300 (+3) szlovák, 15 (+2) egyéb és 1 ismeretlen nemzetiségű volt.[5]
Neves személyek
[szerkesztés]- Itt született 1860-ban Gaál Ferenc magyar zeneszerző.
- Itt szolgált Kámánházy László (1753-1817) váci püspök.
- Itt szolgált Tóth János (1856-1907) tanár, a kis szeminárium kormányzója, címzetes kanonok.
Nevezetességei
[szerkesztés]- A Mindenszentek tiszteletére szentelt római katolikus templomát 1803-ban építették át klasszicista stílusban. Eredetileg a 13. században épülhetett. A templomot fal övezi.
- Barokk kápolnája 1731-ben épült.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye.
- ↑ ma7.sk
Források
[szerkesztés]- Martin Bóna – Ján Lukačka 2015: Kultúrno - historické pamiatky Stredného Ponitria. Topoľčany. ISBN 978-80-89173-45-7
- Koppány Tibor 1999: A középkori Magyarország kastélyai. Művészettörténeti füzetek 26. Budapest.
Külső hivatkozások
[szerkesztés]A Simonyi járás települései | ||
|---|---|---|
Simony (Partizánske) | ||
|  | |