Rudice (Novi Grad)
| Rudice | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Szerb Köztársaság |
| község | Novi Grad |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 52 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 623 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 183,7 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 3,39 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 59′ 54″, k. h. 16° 20′ 52″44.998333°N 16.347778°EKoordináták: é. sz. 44° 59′ 54″, k. h. 16° 20′ 52″44.998333°N 16.347778°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Rudice témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Rudice (szerbül: Рудице, régi neve Adrapovci), falu Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, Novi Grad községben, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése
[szerkesztés]Bosznia-Hercegovina nyugati részén, Banja Lukától légvonalban 71, közúton 91 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 5, közúton 6 km-re délre, az Una jobb partján, a Vojkovska-folyó torkolatánál 130 – 310 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik. Áthalad rajta az Unamenti főút és a Novi Grad – Bihács vasútvonal.
Népessége
[szerkesztés]| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[3] |
Népesség 2013[3] |
|---|---|---|
| Szerb | 437 | 615 |
| Bosnyák | 2 | 0 |
| Horvát | 1 | 6 |
| Jugoszláv | 10 | 0 |
| Egyéb | 2 | 2 |
| Összesen | 452 | 623 |
Története
[szerkesztés]Adrapovcit 1273-ban említik először kisnemesi településként „Haraponch” néven, A névadó Arapović család nemesi örökségét (terra hereditaria) ekkor vásárolta meg a kor egyik hatalmassága, Vodicsai III. István ispán (majd szlavón bán), és ezzel egy lépéssel délebbre tolta nemzetsége birtokainak határát.[4]
A térség 1537-ben Blagaj várának elestével került török kézre. A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során Novi község részeként az Adrapovci néven szereplő faluban 40 háztartást és 214 ortodox szerb lakost számláltak.[5] 1910-ben Novi község részeként a faluban 60 házat, 294 ortodox szerb, 11 muszlim és 8 katolikus horvát lakost találtak.[6].A monarchia szétesésével 1918-ben előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben a falunak 63 háza és 353 lakosa volt.[7] Jugoszlávia megszállása után a falu a Független Horvát Állam (NDH) része lett. 1941 augusztusában az usztasa fegyveresek Suhaca, Blagaj és Vidorije falvak 70 szerb lakosát hurcolták ide, ahol kivégezték őket.[8] 1945-től a település a szocialista Jugoszlávia része volt. A Bosznia-Hercegovinában zajló polgárháború idején a település a Boszniai Szerb Köztársaság része volt. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál a település, Novi Grad község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
Nevezetességei
[szerkesztés]- A Legszentebb Istenanya tiszteletére szentelt ortodox temploma 1888 októberében épült, de a nem megfelelő kivitelezése miatt lebontották. 1902-ben, négy hónap alatt ismét felépítették. Az ikonosztázt Ljubomir Gajić, Banja Luka-i akadémiai festő készítette 2008-ban. Az ikonok a 19. század végi, 20. század eleji orosz ikonok módjára, olaj-vászon technikával készülnek. Az ikonosztáz felépítése egyszerű és fából készült.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20397
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20397
- ↑ a b Popis 2013 u BiH – Novi Grad (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2024. augusztus 20.)
- ↑ Ćiro Truhelka. Naši gradovi: opis najljepših sredovječnih gradova Bosne i Hercegovine (horvát nyelven). Sarajevo: Hrvatsko kulturno društvo Napredak (1904)
- ↑ Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 51. o.
- ↑ Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 170. o.
- ↑ Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beogradu, Sarajevo, 1924. 108. o.
- ↑ Strahinja Kurdulija, Atlas ustaskog genocida nad Srbima 1941-1945, Beograd, 1993. 32. old.
További információk
[szerkesztés]
