Ugrás a tartalomhoz

Donje Vodičevo

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Donje Vodičevo
Közigazgatás
Ország Bosznia-Hercegovina
EntitásSzerb Köztársaság
községNovi Grad
Jogállásfalu
Körzethívószám(+387) 52
Népesség
Teljes népesség635 fő (2013)[1]
Népsűrűség61,8 fő/km²[2]
Földrajzi adatok
Terület10,28 km²
IdőzónaKözép-európai (UTC+1)
CEST (UTC+2)
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 07′ 02″, k. h. 16° 27′ 36″45.117222°N 16.460000°EKoordináták: é. sz. 45° 07′ 02″, k. h. 16° 27′ 36″45.117222°N 16.460000°E
SablonWikidataSegítség

Donje Vodičevo (szerbül: Доње Водичево), falu Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, Novi Grad községben, a Szerb Köztársaságban.

Fekvése

[szerkesztés]

Bosznia-Hercegovina nyugati részén, Banja Lukától légvonalban 70, közúton 95 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 10, közúton 12 km-re északkeletre, az Una jobb partján és a tőle keletre fekvő dombvidéken, 120 – 260 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik. A Novi Grad - Kostajnica főúton kívül áthalad rajta a Novi Grad – Kostajnica vasútvonal is. Több, kis településből áll.

Népessége

[szerkesztés]
Nemzetiségi csoport Népesség
1991[3]
Népesség
2013[3]
Szerb 773 625
Bosnyák 2 0
Horvát 8 8
Jugoszláv 13 0
Egyéb 5 2
Összesen 801 635

Története

[szerkesztés]

Boszniában a Dubicával és a Szanával határolt terület neve Vodicsa volt. Ezt a földet egy tartalmában részben igaz, egyébként hamis oklevél szerint Imre magyar király 1197-ben adományozta a Blagajiak (Babonicsok) ősének, akik ettől kezdve Vodicsa ispánjának (grófjának) is nevezték magukat. Az adományozást II. András magyar király 1218-ban, majd IV. Béla magyar király 1241-ben meg is erősítette.[4] Az V. István halála utáni időben 1292-ben, Mária királyné, immár Babonić I. Radoszló bánnak adományozta Gorica, Podgorja, Szana és Orbász nemzetségi vármegyéit.[5] A Babonicsok azonban 1337 körül elvesztették határszéli birtokaikat, és helyébe a vodicsai birtokuk szomszédságában az Una menti Blagaj várát kapták.

1343-ban blagaji Dujam ispán felkérte a zágrábi káptalant, hogy határozzák meg és írják le Vodičevo birtokának határait, melynek az eleget is tett. A 14. század közepén a Babonicsok egy sor erődöt birtokoltak az Una és a Szana folyók mentén, amelyek közül mint a család két ágának székhelye, a legfontosabbak Blagaj és Krupa voltak, de Ostrožacot,Vodičevót, valamint Kamengradot is birtokolták.[6] Középkori Vodičevo, vagy Vodica (Wodicha, Wodycha, Wodychan, Vadychan, Vodyche) az Una folyó jobb partján volt található, a szemközti Dvor na Unitól lefelé fekvő Unčani és Divuša horvát falvak között. (Ez a hely a mai Donje Vodičevónak felel meg.) Feltételezhető, hogy a Vodičevo név onnan származik, hogy a közeli Una folyó gyakran megáradt, és az egész völgy egészen Poljavica és Cerovice falvakig, amelyek 250 m tengerszint feletti magasságban fekszenek, el volt árasztva. (Maga az Una folyó völgye átlagosan kb. 120 m tengerszint feletti magasságban fekszik.)[7] Vodičevo vára 1269-ben abban az oklevélben szerepel először, melyben Babonics Jakab és Krisztián IV. Béla király unokája, Béla macsói herceg előtt megvédték itteni birtokukat a helyi nemességgel szemben. Az 1270-es években itteni udvarházukat úgy megerősítették, hogy az oklevelekben már teljes joggal „castrum”ként említik. A 15. és 16. században az Una folyó környékének nagymértékű elnéptelenedése következett be, amikor az oszmánok fenyegetése miatt a lakosság 60%-a elhagyta ezt a területet. Bojanovski feltételezte először, hogy Vodičevo középkori vára a Donje Vodičevó-i ún. Đurića torony (Kula) lehet. A rom egy viszonylag alacsony teraszon található egy patak felett, Đurići falucska területén, és 1964-ben az épület északnyugati sarka volt látható, 2–4 méter hosszú és legfeljebb 7 méter magas falszakaszokkal. Keletről és a délkeleti oldalon a Strižanac-patak veszi körül, amely valamivel lejjebb ömlik a Strižana-patakba, amely viszont a horvát oldalon fekvő mai Unčani faluval szemben ömlik az Unába.[8]

A vodičevói Szűz Mária plébániát 1334-ben említi először Ivan goricai főesperes „item ecclesia beate virginis de Vodicha...” alakban.[9] 1266-ban ugyan egy Szent Péter templomot is említenek itt, de ez a templom később már nem szerepel a korabeli forrásokban. Lehetséges, hogy Vodičevóban két templom is állt, de valószínűbb, hogy 1266-ban inkább a templom titulusát cserélték fel. A 14. század második felében Vodičevo fokozatosan kezdte elveszíteni gazdasági és stratégiai fontosságát, ugyanis a 14. század közepe után a közeli Blagaj vára lett a Babonicsok központja. Sőt, Zágrábi Egyházmegye Dubicai főesperessége plébániáinak jegyzékében 1501-ben Vodičevóban már nem is említenek plébániatemplomot. Nyilvánvatóan az itteni hívek a blagaji plébánia irányítása alá kerültek. Ennek ellenére Vodičevo továbbra is Babonicsok blagaji ágának birtokában maradt.[10]

A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Kostajnicai járáshoz tartozó Dobrlin község részeként a településnek 125 háztartása és 850 ortodox szerb lakosa volt.[11] 1910-ben a Novi járásba tartozó Vodičevo községben, Donje Vodičevón 144 háztartást, 834 ortodox szerb és 82 katolikus horvát lakost találtak.[12]

A monarchia szétesésével 1918-ben előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben Vodičevo községnek 244 háztartása és 1706 lakosa volt.[13] Jugoszlávia megszállása után a falu a Független Horvát Állam (NDH) része lett. 1945-től a település a szocialista Jugoszlávia része volt. A Bosznia-Hercegovinában zajló polgárháború idején a település a Boszniai Szerb Köztársaság része volt. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál a település, Novi Grad község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Crkvina – középkori templom maradványai az Oštrica-domb lejtőjén. A nyugat-keleti tájolású romok egy 15x8 méteres területen találhatók. Déli fala mentén két nagyobb és három kisebb kőtöredék látható, melyek valószínűleg egy középkori sírkőből származnak. A leletek kora a 14. - 15. század.[14]
  • Kula – a vodicsai Babonics család középkori várának maradványai a Strižanac-patak völgye feletti 247 m-es magaslaton. 1974-ig még álltak az északi sarok romjai, melyek ekkor az útépítés során omlottak le. Ma már csak az alapfalak és kerámiatöredékek találhatók.[14]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. http://www.statistika.ba/?show=12&id=20397
  2. http://www.statistika.ba/?show=12&id=20397
  3. a b Popis 2013 u BiH – Novi Grad (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2024. augusztus 20.)
  4. Hrvoje Kekez. Plemićki rod Babonića do kraja 14. stoljeća, 14. o. (2011) 
  5. Hrvoje Kekez. Plemićki rod Babonića do kraja 14. stoljeća, 69. o. (2011) 
  6. Hrvoje Kekez. Plemićki rod Babonića do kraja 14. stoljeća, 135. o. (2011) 
  7. Hrvoje Kekez. Plemićki rod Babonića do kraja 14. stoljeća, 290. o. (2011) 
  8. Hrvoje Kekez. Plemićki rod Babonića do kraja 14. stoljeća, 291. o. (2011) 
  9. Hrvoje Kekez. Plemićki rod Babonića do kraja 14. stoljeća, 40. o. (2011) 
  10. Hrvoje Kekez. Plemićki rod Babonića do kraja 14. stoljeća, 292. o. (2011) 
  11. Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 51. o.
  12. Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 170. o.
  13. Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beogradu, Sarajevo, 1924. 107. o.
  14. a b Arheološki leksikon BiH Tom. 2.. Zemaljski Muzej Bosne i Hercegovine Sarajevo, 1988. (Hozzáférés: 2024. szeptember 7.)

További információk

[szerkesztés]