Prozorje
| Prozorje | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Zágráb |
| Község | Dugo Selo |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Vlado Kruhak |
| Irányítószám | 10370 |
| Körzethívószám | (+385) 01 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 433 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Népsűrűség | 56,16 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 115 m |
| Terület | 5,68 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 49′ 20″, k. h. 16° 14′ 41″45.822222°N 16.244722°EKoordináták: é. sz. 45° 49′ 20″, k. h. 16° 14′ 41″45.822222°N 16.244722°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Prozorje falu Horvátországban Zágráb megyében. Közigazgatásilag Dugo Selóhoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Zágrábtól 22 km-re keletre, községközpontjától 2 km-re északkeletre, a Márton-hegy északi lábánál fekszik. A falu négy részből áll, ezek Graberje, Haleri (Luterovec), Herendići és Grgošići.
Története
[szerkesztés]A település története szorosan kapcsolódik a közeli Dugo Selo történetéhez. 1209-ben II. András király ezt a területet, melyet Szent Márton földjeként említenek a templomos lovagrendnek adta. A dugo seloi Szent Márton plébániát 1334-ben a zágrábi káptalan statutuma említi és a hozzá tartozó falvak között Prozorjét is felsorolja. A település ezután ehhez a plébániához tartozott. A 17. századi források alapján úgy tűnik, hogy közben a plébánia székhelye Prozorje lett, 1649-ben ugyanis "Ecclesia S. Martini in Posorie supra Bosiakouina", azaz a Bozsjákó feletti Prozorje Szent Márton plébániáját említik. Az adat bizonytalansága abban áll, hogy ezután is hol Bozsjákót (Božjakovina), hol Prozorjét nevezik meg a plébánia székhelyének. 1695-ben például prozorjei Szent Márton falvát "Villa S. Martini in Prozorie" említenek. Az első biztos adat arról, hogy itt volt a plébánia székhelye 1792-ből az egyházlátogatásból származik, amikor a plébániát "Parochia S. Martini in possesione Prozorje supra Bosjakovinam" alakban említik. Eszerint a bozsjákó feletti Prozorje birtokon áll a plébánia. Mivel a plébániatemplom mindig is a Márton-hegy déli lejtőjén állt, valószínűleg ez a terület régen a hegy északi lejtőjén fekvő Prozorjéhoz tartozott. Prozorje csak 1900-tól szűnt meg a plébánia központja lenni, amikor felépült a dugo seloi új Szent Márton plébániatemplom. A falunak 1857-ben 221, 1910-ben 394 lakosa volt. Trianonig Zágráb vármegye Dugoseloi járásához tartozott. 2001-ben 319 lakosa volt.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[2] | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 |
| 221 | 247 | 287 | 319 | 407 | 394 | 356 | 396 | 342 | 306 | 295 | 254 | 251 | 223 | 319 |
Nevezetességei
[szerkesztés]A Szent Márton tiszteletére szentelt romtemplomot[3] Martin-breg tetejére építették, szőlőültetvényekkel körülvéve. A 15. és 16. század fordulóján a volt templomos birtokra épített késő gótikus-reneszánsz épületet később átalakították. Egyhajós épület volt, nagyobb méretű, téglalap alakú hajóval, keskenyebb szentéllyel és háromoldalú apszissal. A főhomlokzat előtt egy magas, nyolcszögletű harangtorony található, téglalap alaprajzú alapzattal. A ma látható templom barokk volt, a boltozatok mára beomlottak, de a falszerkezetekben a kő és a tégla kötésében, valamint az északi falon és a szentélyben lévő kőprofilokban a régebbi gótikus réteg még látható. A harangtorony alapjának szerkezete és boltozatai jelzik a templom eredeti, 16. századi védelmi funkcióját.