Ugrás a tartalomhoz

Prométium

Hivatkozások szerkesztése
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
61 neodímium ← prométium → szamárium
-
↑
Pm
↓
Np
   
               
               
                                   
                                   
                                                               
                                                               
   
61
Pm
Általános
Név, vegyjel, rendszám prométium, Pm, 61
Latin megnevezés promethium
Elemi sorozat lantanoidák
Csoport, periódus, mező ?, 6, f
Megjelenés fémes
Atomtömeg (145) g/mol
Elektronszerkezet [Xe] 4f5 6s²
Elektronok héjanként 2, 8, 18, 23, 8, 2
Fizikai tulajdonságok
Halmazállapot szilárd
Sűrűség (szobahőm.) 7,26 g/cm³
Olvadáspont 1315 K
(1042 °C, 1908 °F)
Forráspont 3273 K
(3000 °C, 5432 °F)
Olvadáshő 7,13 kJ/mol
Párolgáshő 289 kJ/mol
Atomi tulajdonságok
Kristályszerkezet hexagonális
Oxidációs szám 3
(enyhén bázikus oxid)
Elektronegativitás ? 1,13 (Pauling-skála)
Ionizációs energia 1.: 540 kJ/mol
2.: 1050 kJ/mol
3.: 2150 kJ/mol
Atomsugár 183 pm
Kovalens sugár 199 pm
Atomsugár (számított) 205 pm
Egyebek
Mágnesség paramágneses[1]
Elektromos ellenállás (sz.h.) becs. 0,75 µΩ·m
Hővezetési tényező (300 K) 17,9W/(m·K)
Hőtágulási tényező (sz.h.) (α-módosulat)
becs. 11 µm/(m·K)
Young-modulus (α-módosulat) becs. 46 GPa
Nyírási modulus (α-módosulat) becs. 18 GPa
Kompressziós modulus (α-módosulat) becs. 33 GPa
Poisson-tényező (α-módosulat) becs. 0,28
CAS-szám 7440-12-2
Fontosabb izotópok
Fő cikk: A prométium izotópjai
izotóp természetes előfordulás felezési idő bomlás
mód energia (MeV) termék
145Pm mest. 17,7 év ε 0,163 145Nd
146Pm mest. 5,53 év ε 1,472 146Nd
β− 1,542 146Sm
147Pm nyom. 2,6234 év β− 0,224 147Sm
Hivatkozások

A prométium a lantanoidák közé tartozó ritkaföldfém, a periódusos rendszer 61. eleme. Vegyjele Pm, más elemekkel vegyülve sókat alkot. A prométiumnak csak egy stabil oxidációs száma van, a +3, azonban létezhet néhány +2 vegyülete is. Összes izotópja radioaktív; a technéciummal együtt egyike annak a két elemnek, amelyet stabil elem követ a periódusos rendszerben.

Radioaktív elem, a természetben extrém ritkán fordul elő uránércekben (mint bomlástermék), csak mesterséges atommag-átalakítással lehet előállítani. Jelenlétét kimutatták már néhány csillagban is.

Története

[szerkesztés]

Bár a jelenlétét már 1941-ben észlelték, csak 1947-ben különítette el Jacob A. Marinsky(en), Lawrence E. Glendenin(en) és Charles D. Coryell(en) az urán hasadási termékeiből a Tennessee állambeli Oak Ridge-i laboratóriumban. Coryell felesége, Grace Mary Coryell nevezte el Prométeuszról.

Tulajdonságai

[szerkesztés]

Fizikai tulajdonságai

[szerkesztés]

A prométiumatom 61 elektronnal rendelkezik, ezek konfigurációja [Xe]4f56s2.[2] Vegyületek képződése során a prométium leadja két külső, valamint az egyik 4f-elektornját, mely egy belső, lezáratlan alhéján található. A fém atomsugara a lantanoidák között a harmadik legnagyobb, de a szomszédos elemekét csak alig valamivel haladja meg.[2] Ez az egyetlen kivétel az alól az általános tendencia – azaz hogy az atomok mérete a rendszám növekedésével (a lantanoidakontrakció miatt[3]) csökken – alól, melyet nem a betöltött (vagy félig betöltött) 4f-alhéj okoz.

A prométium számos tulajdonsága megfelel a periódusos rendszerben elfoglalt helye alapján várhatónak, és átmenetet képez a neodímium és a szamárium között. Például olvadáspontja, az első három ionizációs energiájának értéke és a hidratálási energiája a neodímiuménál nagyobb, de a szamáriuménál kisebb.[2] Hasonlóan a becsült forráspontja, (Pm3+) ionsugara és egyatomos gázának standard képződéshője a szamáriuménál nagyobb, de a neodímiuménál kisebb.[2]

A prométium kristályszerkezete szoros illeszkedésű kettős hexagonális, keménysége 63 kg/mm2.[4] Ez az alacsony hőmérsékleten stabil alfa-forma 890 °C-ra melegítve tércentrált köbös béta-formává alakul át.[5]

Kémiai tulajdonságai és vegyületei

[szerkesztés]

A prométium a lantanoidák cériumcsoportjába tartozik, és a szomszédos elemekkel nagy fokú kémiai hasonlóságot mutat. [6] Instabilitása miatt kémiája kevéssé ismert. Néhány vegyületét előállították, ezek színe jellemzően rózsaszín vagy vörös, de tulajdonságaikat nem tanulmányozták behatóan.[7][8] Pm3+ ionokat tartalmazó savas oldathoz ammóniát adva gélszerű, világosbarna, vízben oldhatatlan Pm(OH)3 hidroxid válik ki.[9] Sósavban oldva vízben oldódó, sárga színű PmCl3 só keletkezik,[9] hasonló módon salétromsavban oldva Pm(NO3)3 nitrát jön létre. Utóbbi is jól oldódik, megszárítva – a Nd(NO3)3-hoz hasonló – rózsaszín kristályokat alkot.[9] A Pm3+ ion elektronszerkezete [Xe] 4f4, színe rózsaszín. Alapállapotának termszimbóluma 5I4.[10] A szulfát só, a többi cérium csoportbeli szulfáthoz hasonlóan kevéssé oldódik vízben. Oktahidrátjának rácsállandóit kiszámították, ennek alapján a Pm2(SO4)3·8 H2O sűrűsége 2,86 g/cm3.[11] Pm2(C2O4)3·10 H2O oxalátja az összes lantanoida-oxalát közül a legrosszabbul oldódó.[12]

A nitráttal ellentétben a prométium-oxid nem a megfelelő neodímium, hanem a szamárium sóhoz hasonlít. Előállításakor, például az oxalát sót hevítve fehér vagy levendulaszínű, rendezetlen szerkezetű port kapunk,[9] mely 600 °C-ra hevítve köbös rácsban kristályosodik. Tovább izzítva 800 °C, majd 1750 °C-ra visszafordíthatatlanul monoklin, illetve hexagonális szerkezetté alakul. Ez utóbbi két fázis az izzítási idő és hőmérséklet változtatásával alakítható át egymásba.[13]

Képlet szimmetria tércsoport No Pearson-szimbólum a (pm) b (pm) c (pm) Z sűrűség,
g/cm3
α-Pm dhcp[4][5] P63/mmc 194 hP4 365 365 1165 4 7,26
β-Pm bcc[5] Fm3m 225 cF4 410 410 410 4 6,99
Pm2O3 köbös[13] Ia3 206 cI80 1099 1099 1099 16 6,77
Pm2O3 monoklin[13] C2/m 12 mS30 1422 365 891 6 7,40
Pm2O3 hexagonális[13] P3m1 164 hP5 380,2 380,2 595,4 1 7,53

Csak egy stabil oxidációs állapota van, a +3 töltésű ionos forma – ebben is a többi lantanoidához hasonlít. A periódusos rendszerben elfoglalt helye alapján nem várható, hogy stabil +4-es vagy +2-es oxidációs állapota legyen; a Pm3+-iont tartalmazó vegyületek erős oxidáló- vagy redukálószerekkel történő kezelésével igazolták, hogy az iont nem könnyű redukálni vagy oxidálni.[6]

Prométium-halogenidek[14]
Képlet szín koordinációs
szám 		szimmetria tércsoport No Pearson-szimbólum o.p. (°C)
PmF3 bíbor-rózsaszín 11 hexagonális P3c1 165 hP24 1338
PmCl3 levendula 9 hexagonális P63/mc 176 hP8 655
PmBr3 vörös 8 rombos Cmcm 63 oS16 624
α-PmI3 vörös 8 rombos Cmcm 63 oS16 α→β
β-PmI3 vörös 6 romboéderes R3 148 hR24 695

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Magnetic susceptibility of the elements and inorganic compounds, in Handbook of Chemistry and Physics 81st edition, CRC press.
  2. ↑ a b c d Chemistry of the Elements, 2nd, Butterworth-Heinemann, 1233. o. (1997). ISBN 0080379419 
  3. ↑ Cotton, F. Albert; Wilkinson, Geoffrey (1988), Advanced Inorganic Chemistry (5th ed.), New York: Wiley-Interscience, pp. 776, 955, ISBN 0-471-84997-9
  4. ↑ a b (1971) „The crystal structure of promethium”. Journal of the Less Common Metals 24 (3), 233. o. DOI:10.1016/0022-5088(71)90101-9. 
  5. ↑ a b c Gschneidner, K.A., Jr..szerk.: Lide, D. R.: Physical Properties of the rare earth metals, CRC Handbook of Chemistry and Physics [archivált változat], 86th, Boca Raton (FL): CRC Press (2005). ISBN 0-8493-0486-5. Hozzáférés ideje: 2012. június 20. [archiválás ideje: 2012. szeptember 18.]  http://www.webcitation.org/query?url=https%3A%2F%2Fwww.webcitation.org%2F6AlZkPuDd%3Furl%3Dhttp%3A%2F%2F203.158.253.140%2Fmedia%2Fe-Book%2FEngineer%2FChemistry%2FHandbook%2520of%2520Chemistry%2520and%2520Physics%2FSection%252004%2F04_03_86.pdf&date=20120918090541
  6. ↑ a b Lavrukhina & Pozdnyakov 1966, 120. o.
  7. ↑ Emsley 2011, 429. o.
  8. ↑ promethium. Encyclopædia Britannica Online
  9. ↑ a b c d Lavrukhina & Pozdnyakov 1966, 121. o.
  10. ↑ Aspinall, H. C.. Chemistry of the f-block elements. Gordon & Breach, 34, Table 2.1. o. (2001). ISBN 905699333X 
  11. ↑ Lavrukhina & Pozdnyakov 1966, 122. o.
  12. ↑ Lavrukhina & Pozdnyakov 1966, 123. o.
  13. ↑ a b c d (1972) „Polymorphic Modifications of Pm2O3”. Journal of the American Ceramic Society 55 (8), 428. o. DOI:10.1111/j.1151-2916.1972.tb11329.x. 
  14. ↑ Cotton, Simon. Lanthanide And Actinide Chemistry. John Wiley & Sons, 117. o. (2006). ISBN 978-0-470-01006-8 

Források

[szerkesztés]
  • Kis kémiai szótár. Fordította Hársing Lászlóné. Budapest: Gondolat. 1972. 366. o.  
  • Akadémiai kislexikon. Főszerkesztő: Beck Mihály és Peschka Vilmos. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2 kötet., 466. o. ISBN 963 05 5279 5  
  • Hans Breuer: Atlasz – Kémia. Fordította Ungvárai János és Ungvárainé dr. Nagy Zsuzsanna. Harmadik, javított kiadás. Budapest: Athenaeum 2000 Kiadó Kft. 2003. 219. o. ISBN 963-9471-35-6  
  • Dr. Otto – Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1983. 3 kötet., 821. o. ISBN 963-10-3269-8  
  • N. N. Greenwood – A. Earnshaw: Az elemek kémiája. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 2004. 3 kötet., 1685–1713. o. ISBN 963-19-5255-X  

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Promethium című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Promethium
A Wikimédia Commons tartalmaz Prométium témájú médiaállományokat.
Ez a kémiai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Prométium&oldid=23451274”