Ugrás a tartalomhoz

Parazitológia

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Plasmodium fajok életciklusa
A fejtetvesség egy világszerte elterjedt gyermekkori fertőzés
Egy "fonalócz", vagyis mai nevén trichina (Trichinella spiralis)
Galandféreg ábrája Francesco Redi Az élő állatokban élő állatok megfigyelése című művében (1684)

A parazitológia a természettudomány, és ezen belül a biológia azon területe, ahol a vizsgálat célja az élősködő életmódot folytató lények, a paraziták megismerése. Bár a földi élővilág jelentős hányada élősködő életmódot él, a hagyományos felfogás szerint azonban csak az állatokban és emberben élősködő eukarióta egysejtűek (pl. Plasmodium fajok, Toxoplasma gondii stb.) és állatok (pl. galandférgek, orsóférgek, tetvek, kullancsok) vizsgálata tartozik a parazitológia területére. Ebben az értelemben véve tehát az élősködő baktériumok és vírusok, vagy például a növények élősködőinek vizsgálata nem parazitológia.

Céljai és részterületei

[szerkesztés]

A korai parazitológia egyik fontos feladata a parazitás fertőzések elleni gyógyszer-hatóanyagok fejlesztése volt. A másik fontos cél a bonyolult fejlődési ciklusok feltárása volt, hiszen ezáltal azonosíthatók a fertőzési utak, és sokszor megelőzhető a fertőzés.

Az alkalmazott parazitológia hagyományosan hangsúlyos területei az orvosi parazitológia és az állatorvosi parazitológia, melyek az emberben, illetve a haszonállatokban élő parazitákkal foglalkoznak. Ma már jelentős terület a vadon élő állatok (vadászható vadfajok, természetvédelmi jelentőségű fajok) fertőzéseinek elemzése és kezelése is.

A parazita fajok molekuláris biológiája (genetika, biokémia), élettana, viselkedése, evolúciója és ökológiája a gyakorlati hasznosítás közvetlen érdeke nélkül is a biológia jelentős területei.

Története

[szerkesztés]
Francesco Redi szobra az Uffizi Galériában, Firenzében

Emberben élő férgeket említő egyiptomi papirusztekercsek ismertek kb. i.e. 3000 óta. Az ókori görög és római orvosok ismerték a leggyakoribb emberi élősködőket.[1] A középkorban a perzsa Avicenna számos különböző emberi féregfertőzést ismert.[1]

Francesco Redi Az élő állatokban élő állatok megfigyelése[2] című könyvének első kiadása 1684-ben jelent meg, így ez lett a világ első kifejezetten parazitológiai tárgyú műve. Ebben közel 100 parazita fajt írt le és illusztrált.[3] Megfigyelte, hogy a paraziták petékből fejlődnek, ami ellentmondott az akkoriban elterjedt spontán képződés elméletének.[4] A mikrobiológia (egyik) alapítójaként tisztelt Antonie van Leeuwenhoek 1681-ben fedezte fel a Giardia lamblia nevű fajt, így ez lett az első ismert egysejtű élősködő.[1]

James Annersley 1828 írta le az amőbiázist, mint a belek és a máj fertőző betegségét, habár a kórokozót, az Entamoeba histolytica nevű amőbát csak 1873-ban azonosította Friedrich Lösch. James Paget 1835-ben fedezte fel a Trichinella spiralist, mint emberi kórokozót. Patrick Manson felismerte, hogy a malária kórokozóját, a Plasmodiumot, valószínűleg szúnyogok terjesztik, és meggyőzte Ronald Rosst, hogy e kérdést kutassa. Ross bizonyította Manson elgondolásának helyességét 1897–98 során. Vele egyidőben Giovanni Battista Grassi és társai azonosították a Plasmodium sp. fejlődési alakjait Anopheles spp. szúnyogokban. Ezért sokan ellentmodásosnak tartották, hogy 1902-ben a Nobel Bizottság Ross munkáját díjazta, de Grassiét nem.

A történelem második orvostudományi Nobel-díját tehát Ronald Ross kapta az emberi maláriát okozó Plasmodium-fajok életciklusának felfedezéséért. 2015-ben szintén parazitológusok kapták a díjat, William C. Campbell és Ómura Szatosi egy fonálférgek elleni, illetve Tu Ju-ju egy malária elleni gyógyszer-hatóanyag felfedezéséért.

Genersich Antal
Pachinger Alajos
Rátz István
Kotlán Sándor

A magyar parazitológia kezdetei

[szerkesztés]

A magyar parazitológia első jelentős alakja Genersich Antal (1842–1918),[5] aki a pontenciálisan halálos emberi féreg-fertőzést, a "fonalóczkórt", mai nevén a trichinellózist tanulmányozta. Pályakezdő orvosként 1868-ban fedezte fel a kórokozó és a betegség hazai előfordulását, valamint fertőzési kísérleteket végzett laborállatokkal.[6] Később sok más orvosi területen is jelentős eredményeket ért el, pl. a brit Lancet-ben publikálta a kolera gyógyításával kapcsolatos vizsgálatait.[7] Akadémikussá választották, majd ellátta a kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem rektori teendőit.

A paraziták természettudományos vizsgálatának első hazai képviselője Pachinger Alajos (1846-1913) piarista szerzetes volt.[8] Ő 1883-ban nyert doktori címet Kolozsváron, egy mételyfaj (a békákban élő Gorgodera cygnoides) anatómiájának feltárásáért.[9] Majd egyetemi magántanár és főgymnasiumi rendes tanár kinevezést kapott (1885-86), és számos tanulmányt publikált magyar és német szaklapokban az élősködő egysejtűek[10] és férgek[11] természetrajzáról és testfelépítéséről. Élete során számos piarista gimnáziumban tanított. Gyorsírás oktatóként és jeles alpinistaként is ismert.

A magyar állatorvosi parazitológia alapítója Rátz István (1860-1917) orvos, állatorvosi főiskolai tanár, az MTA levelező tagja volt.[12] Számos tanulmányt publikált pl. mételyekről, galandférgekről és féregatkákról. Az 1880-as évek közepén hazánkban elsőként kezdett "parazitológia" címen egyetemi tantárgyat oktatni az állatorvos-képzésben és az orvos-képzésben egyaránt,[13][14] 1915-től már az állati parazitológia egyetemi magántanára. Az Állatorvosi Főiskolán halála után pár évvel, 1921-től Kotlán Sándor (1887-1967) vette át a tantárgy oktatását. Ő később egyetemi tanári kinevezést kapott és parazitológiai tanszéket alapított "Általános Állattani és Parazitológiai Tanszék" néven, Kossuth-díjat nyert és akadémikussá választották.[15] Tanszéke ma is működik az Állatorvostudományi Egyetemen.

Magyar Parazitológusok Társasága

[szerkesztés]

A tudományterület művelésének és oktatásának elősegítésére, valamint a nemzetközi kapcsolatok ápolására 1963-ban Kotlán Sándor elnökletével alakult meg a Magyar Parazitológusok Társasága. A társaság az MTA Agrártudományok Osztályának szakmai felügyelete alatt működik, és jelenleg mintegy 130 tagot számlál.

Helyzete a magyar felsőoktatásban

[szerkesztés]

A magyar nyelvű felsőoktatásban önálló tantárgyként oktatják a Állatorvostudományi Egyetemen és a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen. Az ELTE TTK Mikrobiológia Tanszékén zajló mikrobiológus szakirányú továbbképzésben szintén önálló tantárgyként szerepel, BSc és MSc szinten egyaránt. A "Parazita evolúció és ökológia" az ELTE Biológia Doktori Iskola hallgatói számára felvehető tantárgy. Sok más egyetemen nem külön tantárgyként, hanem pl. a biológus képzés állatrendszertan, vagy az orvosi képzés mikrobiológia tantárgyainak keretén belül oktatnak parazitológiai ismereteket is.

Hazai intézmények

[szerkesztés]

Az egyetemi tanszékeken kívül jelentősebb hazai kutatóhelyek az MTA Agrártudományi Kutatóközpontjának Állatorvos-tudományi Intézete (ezen belül: Halkórtan és parazitológia témacsoport Archiválva 2018. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben, Halparazitológia témacsoport Archiválva 2018. március 3-i dátummal a Wayback Machine-ben), valamint a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárának Parazitológiai Gyűjteménye. A humán orvosi belső és külső élősködők felelős intézménye az Országos Epidemiológiai Központ Parazitológiai Osztálya és Dezinszekciós és Deratizációs Osztálya. Az állatorvosi szempontból jelentős parazitás fertőzések és járványok felelős szerve a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Állat-egészségügyi Diagnosztikai Igazgatóságának Parazitológiai, Hal- és Méhbetegségek Laboratóriuma. Parazitológiai részleg működik a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központjának Klinikai Mikrobiológiai Diagnosztikai Intézetében.

Neves magyar parazitológusok

[szerkesztés]

A lista forrása: Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994.

Fontosabb nemzetközi szakfolyóiratok

[szerkesztés]

1908-ban alapították a világ első parazitológiai szakfolyóiratát, a brit Parasitology-t, majd 1914-ben az amerikai Journal of Parasitology-t. Ezek azóta is folyamatosan működnek, és mellettük további sok más szakfolyóirat is megjelent.

Ezek mellett jelentős hazai szakfolyóirat volt a

melyet szerkesztőként legfőképp Murai Éva (1972-98 között), továbbá Kassai Tibor (1968-69, 1973-77), Holló Ferenc (1970-72), és Gubányi András (1994-98) gondozott.

Angol nyelvű tankönyvek

[szerkesztés]
  • Goater TM, Goater CP, Esch GW 2013. Parasitism: the diversity and ecology of animal parasites. (2nd ed.) Cambridge University Press, UK.
  • Kassai T 1999. Veterinary helminthology (3rd edition). Butterworth-Heinemann, UK.
  • Leventhal R, Cheadle RF 2018. Medical parasitology: A self-instructional text (6th ed.). F. A. Davis Company, USA.
  • Poulin R 2011. Evolutionary ecology of parasites. Princeton University Press, USA.
  • Rohre K 2005. Marine parasitology. CSIRO Publishing, Australia.
  • Wall R, Shearer D 1997. Veterinary entomology: arthropod ectoparasites of veterinary importance. Champan and Hall, UK.

Hazai tankönyvek

[szerkesztés]
  • Béládi I, Kétyi I, Nász I, Váczi L 1983. Orvosi mikrobiológia, immunitástan, parazitológia. Medicina, Budapest
  • Kassai T 2003, 2011. Helmintológia: az állatok és az ember féregélősködők okozta bántalmai. Medicina, Budapest
  • Kotlán S, Kobulej T. 1972. Parazitológia. Mezőgazdasági Könyvkiadó. p. 503.
  • Nemeséri L, Holló F 1957, 1961, 1972. Állatorvosi parazitológiai diagnosztika. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
  • Rózsa L 2005. Élősködés: az állati és emberi fejlődés motorja. Medicina, Budapest

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c Cox, Francis E. G. (2004. június 1.). „History of human parasitic diseases”. Infectious Disease Clinics of North America 18 (2), 173–174. o. [2018. december 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1016/j.idc.2004.01.001. PMID 15145374. (Hozzáférés: 2018. március 8.) 
  2. ↑ Redi F. Osservazioni intorno agli animali viventi che si trovano negli animali viventi (1684) 
  3. ↑ Ioli, A; Petithory, J.C.; Theodorides, J. (1997). „Francesco Redi and the birth of experimental parasitology”. History of the Science of Medicine 31 (1), 61–66. o. PMID 11625103. 
  4. ↑ Bush, A. O.; Fernández, J. C.; Esch, G. W.; Seed, J. R.. Parasitism: The Diversity and Ecology of Animal Parasites. Cambridge University Press, 4. o. (2001). ISBN 0521664470 
  5. ↑ Kiss, L (2009). „Az orvosi parazitológia megjelenése a közegészségügy hazai történetében. A parazitológia méltatlanul elfeledett magyar úttörője: Genersich Antal (1842–1918)”. Orvosi Hetilap 150 (4), 175–177. o. 
  6. ↑ Genersich, A (1868). „Fonalóczkór esete embernél, — étetési kísérletekkel állatoknál”. Orvosi Hetilap (Honi s külföldi gyógyászat és kórbúvárlat közlönye) 12 (23, 24), 385–389, 401–406. o. 
  7. ↑ Genersich, A (1893). „The complete washing-out of the intestinal tract as a treatment for cholera and allied conditions”. Lancet 142 (3659), 926–927. o. 
  8. ↑ Lukács, D (1971). „PACHINGER Alajosról, születésének 125 éves évfordulója alkalmából”. Parasitologia Hungarica 4, 239-244. o. 
  9. ↑ Pachinger, A. Distoma Cygnoides boncztana: Önálló búvárlatok alapján (Doktori értekezés). Kolozsvár: Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem, 47. o. (1863) 
  10. ↑ Pachinger, A (1886). „Néhány adat a Sporozoák természetrajzához”. Orvos-Természettudományi Értesítő 8 (3), 169-186. o. 
  11. ↑ Pachinger, A (1886). „Negyedik közlemény békáink parazitáiról s újabb adatok a trematodák bonc- és élettanához”. Orvos-Természettudományi Értesítő 10 (1), 1-12. o. 
  12. ↑ Zimmermann, Á (1926). „Dr. Rátz István emlékezete”. Állatorvosi Lapok 49 (5, 6), 63-65, 77-79. o. 
  13. ↑ Karasszon, D (1985). „Rátz István (1860-1917) és a parazitológia jelentősége a közegészségtan hazai történetében”. Orvosi Hetilap 126, 2727-2729. o. 
  14. ↑ Kardeván, A (1985). „125 éve született Rátz István a magyar állatorvosi parazitológia megalapítója”. Parasitologia Hungarica 18, 109–118. o. 
  15. ↑ Kassai, T. Kotlán Sándor élete és munkássága. Budapest: Sík Kiadó, 194. o. (2007) 

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Parazitológia&oldid=27439507”