Zoltai Nándor
| Zoltai Nándor | |
| Született | Ziegler Nándor 1911. szeptember 25.[1] Kispest[1] |
| Elhunyt | 1972. február 5. (60 évesen)[1] Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (1929–1935, orvostudomány) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Zoltai Nándor, születési nevén Ziegler Nándor (Kispest, 1911. szeptember 25. – Budapest, 1972. február 5.) orvos, címzetes egyetemi docens, az orvostudományok kandidátusa (1958).
Élete
[szerkesztés]Ziegler Nándor (1885–1950) és Nyers Erzsébet (1893–?) fiaként született.[2] Középiskolai tanulmányait 1921 és 1929 között a Budapesti Református Gimnáziumban végezte. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán szerezte meg oklevelét (1935). 1935-től az I. számú Gyermekklinikán externista, 1936-tól haláláig az Országos Közegészségügyi Intézetben adjunktus, osztályvezető, majd 1971-ig, nyugdíjazásáig az Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) parazitológiai és immunológiai főosztályának vezető főorvosa. Közben laboratóriumi és közegészségtani járványtani szakorvosi képesítést nyert (1942).
A Magyar Parazitológusok Társaságának alapító és elnökségi tagja, a Magyar Biológiai Társaság Protozoológiai Szekciójának elnöke.
Főképp parazitológiai kutatásokat és diagnosztikai munkát végzett. Kezdetben entomológiai témákkal foglalkozott, például tetvesség, rühesség, valamint a szúnyogok és legyek elleni védekezés területén. Jelentős szerepet játszott a kiütéses tífusz (1954) és a malária (1965) megszüntetésében. Később az amoebiasis és a toxoplasmosis problémáit vizsgálta. Több tudományos cikket és könyvet publikált a témában.
Az Új köztemetőben helyezték végső nyugalomra.
Főbb művei
[szerkesztés]- A malária elleni védekezés új útjai Magyarországon. (Orvosok Lapja, 1947, 49.)
- A DDT jelentősége a kiütéses tifusz elleni küzdelemben. (Orvosok Lapja, 1948, 18.)
- A szennyvíztisztítás parazitológiai vonatkozásai. (Hidrológiai Közlöny, 1954)
- Klinikai laboratóriumi diagnosztika (Bálint Péterrel, Budapest, 1952)
- Mikrobiológiai laboratórium működése (Budapest, 1954)
- Dysenteria (társszerző, szerk. Rauss Károly, Budapest, 1955)
- A magyarországi Entamoeba histolytica törzsek pathológiai szerepéről. Jankó Máriával. (Orvosi Hetilap, 1960, 39.)
- A paraziták helye és szerepe a humán medicinában. (Honvédorvos, 1961, 2.)
- A terhességi toxoplasmosis. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1964, 27.)
- Általános és részletes járványtan (társszerző, szerk. Bakács Tibor, Budapest, 1966)
- Az enterobiasis dithiazaninjodid therápiájáról. Lengyel Annával. (Orvosi Hetilap, 1966, 2.)
- A giardiasis kezelése Klionnal. (Gyermekgyógyászat, 1967, 1.)
- A humán ascaridosis hazai vonatkozásai. Makara Györggyel. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1967, 7.)
Díjai, elismerései
[szerkesztés]- Érdemes orvos (1953)
- Kiváló orvos (1969)[3]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2021. február 4.)
- ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a kispesti polgári házassági akv. 196/1911. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2024. november 28.)
- ↑ „Kiváló és érdemes orvos, gyógyszerész kitüntetések átadása”, Népszava, 1969. július 1. (Hozzáférés: 2024. november 28.)
Források
[szerkesztés]- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3
- Új magyar életrajzi lexikon VI. (Sz–Zs). Főszerk. Markó László. Budapest: Helikon. 2007. ISBN 963-547-414-8
