Balogh Ernő (orvos)
| Balogh Ernő | |
 | |
| Született | 1890. augusztus 11.[1] Nagyszalonta |
| Elhunyt | 1964. november 24. (74 évesen)[1] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (–1913, orvostudomány) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (1/1-1-49)[3][4] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Balogh Ernő témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Balogh Ernő (Nagyszalonta, 1890. augusztus 11. – Budapest, 1964. november 24.) magyar orvos, patológus, onkológus, egyetemi oktató. Az MTA levelező tagja 1942–1949 között, helyreállítva 1993-ban.[5]
Életpályája
[szerkesztés]Balogh Elek orvos és Kenyeres Ilona fia. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen végezte 1907–1913 között, 1913-ban már orvosdoktor. Budapesten az anatómiai intézetben dolgozott, 1923-ban a Pázmány Péter Tudományegyetemen A fertőző betegségek tárgykörből magántanárrá habilitálták. Nyilvános rendkívüli tanári kinevezést kapott 1925. augusztus 19-én, amikor a szegedi Kórbonctani és Szövettani Intézetbe került tanszékvezetőnek. Nyilvános rendes tanárrá nevezték ki 1926. október 11-én. 1927-ig vezette a szegedi intézetet, majd a budapesti Kórbonctani Intézetbe ment dolgozni 1927–1934 között, itt vizsgáztatta és vette maga mellé dolgozni Romhányi Györgyöt, akiből híres patológus lett. A Kórbonctani Intézetből az I. sz. Kórbonctani és Kísérleti Rákkutató Intézet nyilvános rendes tanára, dékánja, majd rektora lett (1934–1945). 1945–1950 között a budapesti Onkológiai Intézet beosztott orvosa volt. Életének utolsó másfél évtizedét (1950–1964) a fővárosi Heim Pál Gyermekkórházban töltötte főorvosi beosztásban.
Kutatási területe
[szerkesztés]Kutatási területe kiterjedt a fertőző betegségek kórbonctanára, a nomára, az oxigénhiány okozta szöveti elváltozásokra, a magassági kollapszusra, a tüdőartériák záróberendezéseire és más kórbonctani problémákra vonatkozó vizsgálatokra, valamint a daganatkutatásokra. Nemzetközileg is elismert rákkutató volt. Közel 200 tudományos közleménye jelent meg hazai és külföldi szaklapokban.
Tanulmányaiból
[szerkesztés]- Szöveti elváltozások biológiai felértékelése fertőző betegségekben. Ld. Rigler emlékkönyv. Szeged, 1926. 600–609. p.
- A H-ion concentratio jelentősége a szervek színének a halál utáni megőrzésében. Ld. Orvosképzés, 1927.
- Gümőkórosok gennykeltő bacteriumos társfertőzéseiről. Ld. Orvosképzés, 1927.
Társasági tagságai
[szerkesztés]- Budapesti Orvosegyesület tagja
- Deutsche Pathologische Gesellschaft tagJa
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00523/00814.htm, Balogh Ernő, 2017. október 9.
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 23.)
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Magyar Nemzeti Névtér
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Szegedi egyetemi almanach: 1921-1970. Szeged, Márta Ferenc – Tóth Károly, 1971. Balogh Ernő ld. 292-293. p.
- Szegedi egyetemi almanach: 1921-1996. II. köt. Szerk. Mikó Tivadar, Marton János, Farkas Gyula. Szeged: Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem, 1997. Balogh Ernő ld. 39. p.
.svg){kind=small}